Mindenki szerelmes!
A Könyvhét előtt szemlézzük a legújabb/legújabban kedvenc ifjúsági regényeinket. Két dologban egyeznek: mindegyikben nagyon most van, nagyon együttélhetünk a figurákkal, és mindegyikben van szerelem. Ja, és hogy a borítójuk szignifikánsan kék. Hogy miért, azt csak az tudja meg, aki megnézi a cikk végén található videót, Ryan Goslinggal a főszerepben :).
Ha már a szerelemről van szó, az első, az igazi, a nagy szerelemről, akkor kezdem a Duett hamis hangokra című kötetünkkel, mert ebben tényleg ez a főtéma. Az, hogy meglátni, megszeretni, járni, az végülis végtelenül egyszerű, de mégis végtelenül törékeny dolog, valami olyasmi, amit nem biztos, hogy racionális fel lehet fogni, hanem megesik az emberrel, így vagy éppen sokkal úgyabb. Lander és Liselot is végigmennek ezen az úton. Az ég felettük sincs betonból, bármilyen jó is lenne szavatolni a boldogság végtelen, örök biztonságát.
Mindenki szerelmes. Az is, aki meg fog halni. Kicsit aggódtam, mivel két rákos főhőse van John Green Csillagainkban a hiba címú könyvének, hogy olcsó, megható klisék tömegén kell bosszúsan sírnom, de nem! Nem egy sima zsánerkönyv, hanem igazi könyv, amiben a téma - rák - egyáltalán nem téma! Illetve: nem téma, hanem létkérdés, alap, az életé, amit egyébként, kb. ugyanúgy le kell élni. Szerelemmel, tükörbe nézéssel, félelemmel, olvasással, beszélgetéssel, barátokkal, gyásszal. Csak kicsit jobban tudja mindenki, hogy mindez mennyire értékes, és mennyire véges és ezért borzasztóan intenzív minden. Maga a sztori is zseniális egyébként, hogy a két rákos gyerek elmegy Amszterdamba, mert ott él egy író, aki nem fejezte be rendesen a kedvenc könyvüket, és meg akarják tudni, hogy mi a vége – de nem lehet megtudni, mert a könyvek, meg az élet vége nem ilyen egyszerű, nem megtudható. Itt van a film belőle, szóval aki még nem olvasta, az gyorsan!
Mindenki, de mindenki szerelmes, csak van, aki még nem tudja. Ilyen Beni, a Most akkor járunk? főszereplője. Neki egy tök jófej és normális család jutott, nem úgy, mint szegény Fellegi Flórának, jó barátok, és egy egészen ideális csaj, de mindezt nem igazán veszi észre, mert annyira el van foglalva magával, mármint azzal, hogy menő legyen, hogy építgesse a kis kamasz identitását, hogy pont nem lát az orránál tovább. Szó szerint addig megy ez, amíg fejjel nem megy a falnak - illetve az egyik barátjának, egy teljesen lényegtelen lány miatt, hogy aztán az utolsó pillanatban kapjon csak észbe, és próbálja helyrehozni a dolgokat. Persze és szerencsére a dolgok nem helyrehozhatók, de folytathatók mindig valahogy - és szerencsére Beni, a főhősünk, amolyan mindig felállós fajta, aki nem hagyja, hogy a dolgai ne működjenek. Működnek is, ebben a gondolkodós, sodró kis regényben.
Továbbra is mindenki szerelmes, csak sajna van, aki nemhogy nem tudja, hogy szerelmes-e, de azt se tudja, kibe. Ha Beni nem vette észre Esztert eléggé, hát Trevor még azt sem tudja, hogy Pinky Faraday a barátja-e vagy a szerelme. Nem határozza meg magát, sőt, még csak az sem gondolja, hogy ő fura lenne. Azért ez nem marad sokáig titokban, barátai és ellenségei is igyekeznek tudomására hozni: Trevor, szegény, te fura vagy. Buzis. Nem felelsz meg a mi kis normáinknak. Egyáltalán nem kell homoszexuálisnak lenni, hogy átérezzük Trevor kitaszítottságát a gimis társadalomból, ahol pont a nemi sztereotípiák, szerepjellemzők rettentő erős elvárásként verik mellbe az embert - ember legyen a talpán, aki ebből épp lélekkel kikerül. Trevornak sem biztos, hogy sikerül, de ő is az a küzdős típus, mint Beni, csak sokkal rosszabb pozícióból startol. Utazzunk vele kicsit a gimis szekrények mélyére.
Hogy mindenki szerelmes, azt már tudjuk. Van, aki pontosan tudja is, hogy kibe, csak az az ember tiltott zóna. És ezért meg akar halni. De a történetnek Soha nincs vége - a halál csak átkapcsolás egy másik életbe - egy igaziba? De lehet-e igazi az a valóság, amiben addig nem élt az ember? Ami nem alakította a személyiségét? Lehet-e virutális teljesen az, amiben szeretett, bánkódott, szorongott, majd eljutott az öngyilkosságig? Patrick Ness szereti a nagy kérdéseket és a lecsaphatatlanul magas, jó sokáig bennünk pattogó labdákat - ebben a könyvben is jó sok kérdést tesz fel a maga tőmondatos, filmes-vágásos, kemény módján.
Mindenki szerelmes, még az is, akinek egyedül kell gimnazistakánt gondoskodni az értelmi fogyatékos bátyjáról. A Lakótárs kerestetikben Kléber nem bírja, hogy a bátyja intézetben legyen, ezért magával viszi Párizsba, hol felvették egy új gimibe. Négy másik, nála idősebb diákkal bútorozik össze. De a laza diákélet - csajozás, bulizás, ilyesmik - nem annyira illeszkedik a gondoskodó szereppel. Meg úgy általában nem nagyon fogadja be a társadalom, ha valaki ennyire, de ennyire más. Kléber nagyon szépen megugorja az akadályokat, Sutyit pedig igazán meg lehet szeretni minden nehézség ellenére - borzasztó érdekes könyv, 16 éven felülieknek.
Igen, de tényleg mindenki folyton szerelmes lesz, és ebben még az sem akadályozza meg az embert, ha történetesen egy kissé őrült öregember (úgy is, mint Sándor bá) heccből visszavitte a 18. századba. Az Időfutár harmadik részében Hannának Persze nagyon hiányoznak a barátok, de azért a kaland az kaland, és Hanna életének ez a Nagy Kalandja, ez pár év itt Mozart, Kempelen és Born Ignác mellett. Mert nem, tulajdonképpen egyáltalán nem olyan rossz felnőttnek lenni kicsit, felvenni egy jó kis abroncsos szoknyát, és 14 évesen érezni, hogy milyen volt az az igazi lovagiasság, amikor egyszerre többen csapják kifinomultan a szelet az úri kisasszonynak. Különösen nem kellemetlen ez a huszonegyedik századi felszabadultsággal a fejünkben. Hanna a múltban, a többiek, a csipet-csapat a jelenben bukdácsol a találkozás felé. Mert persze egyrészt folyton útjukat állja az ellenség (a Felemásszemű és Bujdosóné), másrészt a saját bénázásuk. Kiderül, hogy még egy kiborgnak is lehetnek érzelmei (ugye, megmondtam, hogy min-den-ki), a stréber Ervinről nem is beszélve, akiről most már az isten se mossa le, hogy Edina teljes joggal féltékenykedik rá Hanna miatt… A szövevényes történetben a kortárs kamaszpárbeszédek, a pörgős akció s a múlt keveredik megint - nem nagyon lehet félbe hagyni.
A leadfotó innen van: http://hipstamaticsnaps.com/2012/02/14/14th-february-2012-love-is-in-the-air/
