Minden korosztálynál működik! - ez a kavicsfestés
Mesekavics - már a címe is nagyon szép Parádi Orsolya könyvének. Az alcíme pedig - Kreatív alkotókönyv - pedig azt sugallja, hogy ez a könyv nemcsak mese, hanem egy igazi családi kézműves könyv, amihez bárki keresgélhet kavicsot, kis követ akárhol jár.
Új könyve kapcsán kérdeztük a a könyv alkotóját, aki legjobban a Duna-parton érzi magát. Vajon miért?
- A kavics maga a harmónia - egy szikladarabot gömbölyűre csiszolt a természet ereje. Kavicsgyűjtés közben gyakran érzem, hogy ez egy aktív meditáció, mert teljesen, maradéktalanul boldognak érzem magam közben - pláne, ha a gyerekek is ott vannak a közelben. Úgy keresem a tökéletes formát, hogy elfogadom a tökéletlenséget. Ez a kiindulópont. Persze alapvetően simákra, laposakra, szabályosakra vadászom, de a furcsán rücskösből is születtek már figurák, a vicsorhalak. Ez a kavicsokra éppúgy igaz, mint az élményekre. Ahányszor csak a Duna-parton vagyok, úgy érzem, ez az én aranybányám. Órákig tudok bóklászni a víz szélén, mint egy gázlómadár, és közben nő a kupac mellettem, vagy a kajakban. Közben nézem a zöldesbarna vizet, érzem az illatát, elrepül felettem egy szürkegém. Akkor és ott sehova máshova nem vágyom.
- Ez is, az is. Kezdetben volt a gyűjtés, aztán jött az alkotás, teljesen ösztönösen. Aztán letisztult néhány állatka, azóta tudatosan gyűjtök bagoly/pandala, papagáj, bálna formájú kavicsokat. Néha olyan felkiáltással megyek le a partra, hogy "Mingyár gyüvök. Dógomvan. Papagájt keresek...", mint Róbert Gida. A nagy kövek vadászata az igazán nehéz feladat, ritka a tökéletes bálnaforma, ezért rávettem magam, hogy elmenjek Tüzép-telepekre. Tavaly még nagyon furán éreztem magam a targoncák és mázsálók között, idén már szemrebbenés nélkül vetem rá magam a kőkupacokra a holdbéli tájon. Van egy-két fura formájú kavics az asztalomon, azokkal szemezek egy ideje, de még nem dőlt el, űrhajós vagy tengeralattjárós bagoly lesz belőlük.
- Bagoly, halak, madarak, pandák népesítik be a kreatív alkotókönyvedet, Te melyiket szereted a legjobban és miért?
- Mindegyiket szeretem, mindegyiket másért. Amelyiket kevésbé, azt idővel átalakítom. Van pár kedvenc kavicsom, amiktől nem válnék meg, ezek a prototípusok: egy szerencsehal, egy öreg pandala, bagoly és papagáj is van. Talán a vigyorgó bálna a legkedvesebb, amikor a reggeli kávéhoz előveszem a tejet, még erősen félárbocon, jó egy ilyen tükörbe nézni. Jó lenne mindig így állni a világ dolgaihoz.
- Kinek és miért ajánlod ezt a könyvet, és ha már itt tartunk, nálunk a Pagonyban is lehet már kapni többféle mesekavics szettet. Tapasztalataid alapján kik veszik? Én pl. simán vennék felnőtt ismerőseimnek is.
- A könyvet családoknak ajánlom, mert ahol szeretnek alkotni a gyerekek, általában van legalább egy szülő vagy nagyszülő, aki támogatja, erősíti ezt a készségét, így gyakran együtt festenek. A könyv végén részletesen írok az anyagokról, az akrilfestéket, ragasztót érdemes felnőtt jelenlétében használni. Ez jó alkalom lehet a minőségi együttlétre is. Egyedül és egymással is alkothatnak persze a gyerekek, a célom az, hogy bátorítsam őket az önkifejezésre. Az én állatkáim csak a kiindulópontot jelentik, ezért került bele a könyvbe a Mutasd meg, mit tudsz oldal. Ami a kérdés második felét illeti, nagyon érdekes tapasztalataim vannak azzal kapcsolatban, hogy kik veszik a kavicsokat. Én nem kifejezetten gyerekeknek kezdtem el ezt csinálni, és bár sokszor ők húzzák oda szüleiket a Mesekavics standhoz a vásárokban, majdnem annyiszor történik fordítva. Anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák hívják oda a kicsit vagy egymást, mosolyogva: hogy ezt nézd! Ezt mindig nagy élmény látni. Minden korosztály vevő rá. Egy nagymama egyszer bevallotta, hogy az unokáknak vett baglyoktól egyszerűen nem bírt megválni, ezért visszajött egy újabb csapatért. Egy idős természettudós hölgy majdnem egy óráig válogatott a békák között, a dzsungel matricás háttérhez, és kiderült, hogy egy szintén biológus úrnak viszi, aki megszállott békarajongó. Fiatal férj jár vissza új halakért feleségének, punk huszonéves csapott le a két kilós óriásbálnára, tavaly anyák napján pedig egy kisfiúval konspiráltam, hogy a mamája ne vegye észre a meglepetés pandalát. A brüsszeli Balassi Intézetben egy norvég házaspárral hosszasan tanakodtunk egy álló fa festmény és a hozzá tartozó bagolycsalád színei felett, közben kiderült, hogy a férfi magyarul tanul. Minden korosztálynál működik!
- Milyen további terveid vannak, lesz-e folytatása a Mesekavicsnak?
- Óriási öröm ez a könyv, gyerekkori álmom válik valóra. Végtelen számú ötletem van, ezért boldogan elkészítem a folytatást, ha van rá igény. Szeretnék egy angol nyelvű kiadást is, a szöveg már meg is van hozzá. Szeretném megírni a Pandala-szigetek mesekönyvét is, sokan biztatnak, de még nem kristályosodott ki bennem a legjobb forma, hogy hogyan írjak a környezetvédelemről gyerekeknek. Szeretném ezt is belevinni: ezek az állatkák azért élnek békében, mert nincs emberi jelenlét a közelben. Jó lenne rányitni a szemüket arra, hogy milyen kétségbeejtő állapotban van a Föld. Még az is lehet, hogy abszurd versikék formájában fogom megoldani! A sok ötlet között időnként nehéz felállítani a prioritást. Játékokat is tervezek készíteni, és az animáció is várat magára. Folyamatosan kísérletezem.
