Mi is az a Halloween?
Vajon honnan ered a Halloween kultusza? Jelent-e neked ma bármit a töklámpásfaragáson és a beöltözésen kívül? Hogyan alakult ki a töklámpáskészítés hagyománya? Hogyan vonódtak be az eredetileg felnőtteknek szánt rítusba szép lassan a gyerekek? Tarts velünk, járjunk utána!
A híres vallástörténésztől, Mircea Eliade-től származik az a gondolat, hogy a hétköznapi ember nem tudott megszabadulni a különböző rituális tevékenységektől, még mindig, 2015-ben is folyamatosan átvesz viselkedésmintákat az őt történelmileg megelőző vallásos embertől.
A különbség pusztán annyi, hogy a különböző lakásavatókat, újévi bulikat, tejfakasztókat, diplomaosztókat már nem éljük meg szakrálisan.
Úgy tűnik, több antropológiai, pszichés igény van bennünk, amiket valahogy ki kell elégítenünk. Ilyen egyrészt a minták lekövetése, amivel tájékozódni próbálunk a világban, másrészt a változások metaforikus lekövetése, amivel gyakorlatilag megragadhatóvá, értelmezhetővé próbáljuk tenni azokat.
Hasonló a helyzet a Halloweennal. Ez is egy szakrálisan kiüresedett rítus, mint mondjuk egy lakásavató, és mára erősen meg is szelídült, fogyaszthatóbbá vált a gyerekek számára is.
A rituálé mögött a téli, rövid, sötét napokba való átfordulás megélése volt. Ezt a sötétséget a metaforikusan gondolkodó ember egyből összekötötte, összeköti a holtak világával, és azt szimbolizáló lényekkel, mint a kísértetek, démonok, vagy boszorkányok. Azt október 31-i Halloween a samhain ünnepe volt, ami a kelta halálisten kultuszában gyökerezik, és az óév utolsó napja volt. Ez keveredett a római Parentaliával, ami halottaik tiszteletének szánt nap volt. Míg a druidák szerint ebben az időszakban a gonosz szellemek látogatnak meg minket, addig a kereszténység ezt odáig volt képes szelídíteni, hogy katolikus évkör szerint ilyenkor, november 1-én van Mindenszentek, majd másnap a halottak napja.
Ahhoz azonban, hogy bár kevésbé tudatosan, de lekövethessük a különböző rituálé forgatókönyvét, szükségünk van egy-egy metaforára. Esetünkben ilyen a töklámpás. Legendájának rengeteg változata ismert, de közös bennük, hogy egy gonosz, részeges férfi rászedi az ördögöt, amikor az el akarja vinni a pokolba. Így halála után sem a mennybe, sem a pokolba nem tud betérni a lelke. Ez a férfi minden történetben Jack, neki a jelképe a töklámpás.
Így tehát egyértelmű, hogy nem másról van szó, mint a legitim félelem időszakáról. Ilyenkor kivetíthetjük minden tudattalan félelmünket! Így nem csoda, hogy gyakorlatilag minden „negatív” fantázialény, félelmeik megtestesítői mára szervesen hozzákapcsolódnak az ünnephez. Megjelennek a boszorkányok, szellemek alakjai. Nem gondolnám, hogy sokkal durvább dologgal lenne dolgunk, mint a népmesékben, bár tudni kell, hogy eredetileg egyik műfaj sem a gyerekek szórakoztatására, műveltetésére, vagy lelki segítésére volt kitalálva. Pont, hogy a felnőttek segítségei voltak ezek a történetek. A beavatatlan gyerekek pedig egyszerűen még nem lehettek jelen egy csomó rituális alkalommal.
Az teljesen nyilvánvaló, hogy gyerekeink tele vannak félelmekkel, gyakran szorongásokkal. A mítoszok, népmesék és különböző legendák mára teljesen új funkciókra tettek szert, mégpedig arra, hogy a különböző történeteken keresztül a gyerekek legyőzhessék a félelmeiket. (Sőt, a régebbi rituális tevékenységek éppúgy, mint ma például az olvasás aktusa gyakran a félelmeink leküzdéséről, immáron deszakralizált lelki folyamatokról szólnak.) Így szelídült Jack legendája egy mosolygós lámpássá.
A gyerekek szerepe a történetben pedig teljesen legitim. Főleg, hogy ma már nem határolódik el a világuk a felnőttek világától, így a felnőtt lét félelmeivel, „rítusaival” is gyakran szemtől-szemben találkoznak. A legnagyobb félelmünk e tekintetben valószínűleg a halál. És ezt a gyerekek pontosan érzik, tudják. Így nem csoda, ha rendkívüli módon élvezik, ha „eljátszhatják” a halál, sőt a pokolra jutás legendájának gyermeki változatát. Úgy gondolom, joguk van a saját törvényeik és kereteik szerint megélni a lelki folyamataikat, a mára kialakult Halloween hagyománya pedig pont ez.
Kedved támadt a lámpáskészítéshez? Kövesd Győri Bori instrukcióit!
- Hajdu Zsani ajánlója -
