Messze van a látóhatár? Vagy közel?

Olvass bele a Szeretettel üdvözöl: Pingvin című mesébe!

Zsiráf elképesztően unatkozik a dél-afrikai szavannán. És Pingvin is elképesztően unatkozik a Bálna-tengeren. Még jó, hogy elkezdenek levelezni, különben az idők végezetéig egyedül unatkoztak volna! Na de mégis hogyan jutnak el a levelek a megfelelő helyre? És egyáltalán honnan tudná egy pingvin, hogy néz ki egy zsiráf? Olvass bele a mesébe, te is rögtön bele fogsz szeretni!

pingvin2.jpg
Zsiráf másnap kora reggeltől azt várta, hogy Pelikán végre visszatérjen. Már egyáltalán nem unatkozott. Szorgosan nyújtogatta a nyakát, és figyelt. Így aztán a nyaka aznap reggel körülbelül három centit nőtt.
Dél lett, és a Zsiráf nyaka épp további öt centit nyúlt, amikor Pelikán visszaérkezett! Már annyira várta! Zsiráf szööööörnyen izgatott volt.
– Gyorsan, gyorsan, mutasd a választ! Addsza!
Pelikán szemrehányó pillantást vetett rá.
– Hé, türelem! Tudod te, milyen fárasztó volt az út? – Egy kicsit megsértődött.
Zsiráf észrevette, és mély lélegzetet vett, hogy a türelmetlenségét megregulázza.
– Igazad van, biztosan hullafáradt vagy. Tedd csak le előbb a táskádat, és egyél egy falatot! Pihend ki magad!
De magában rémesen bosszankodott. – A csudába! – gondolta. – Minek mondtam ezt? Elvégre a lehető leghamarabb látni akarta a választ a levelére. Pelikán viszont jólesően eszegetett, míg erőre nem kapott.
Aztán elmesélte, hogy a látóhatár sokkal messzebb van, mint hitték.
Csak repült és repült, de mégsem ért a közelébe. Végül egy nagy vízhez ért, nagyobbhoz, mint bármelyik afrikai tó. Az első állat, amivel találkozott,
egy fóka volt.
– Hiszen azt mondtad, adjam oda a levelet az első állatnak, igaz? – kérdezte Pelikán.
– Igen, pontosan – bólintott nyomatékosan Zsiráf.
Pelikán folytatta:
– Szóval odaadtam a fókának a levelet, és azt mondtam: Itt ez a levél. Sürgős választ várunk. Mire a fóka: Meglesz! És elsuhant a vízben.
Pelikán később megtudta, hogy a nagy víz egy tenger, és Bálna-­tengernek hívják. Ott Fóka volt a postás. Azt különösen érdekesnek találta, hogy kiváló munkájáért Fókát nemrég díjjal tüntették ki.
pingvin.jpg
– És ki kapta meg végül a levelemet? – kérdezte az egyre türelmetlenebb Zsiráf.
– A leveledet egy bizonyos hogyishívják kapta meg... – felelte halkan Pelikán.
– És most a Hogyishívjáknál van? – kérdezett vissza Zsiráf, és kíváncsian a madárhoz hajolt.
– Nem, nem Hogyishívják a neve, hanem olyasmi, mint... pillanat, mindjárt eszembe jut. Egyedül ő szokott arrafelé leveleket kapni. Pelikán kétségbeesetten igyekezett visszaemlékezni a névre.
De Zsiráfnak mindegy volt. Nem bírt tovább várni, el akarta olvasni a válaszlevelet. Most már egyáltalán nem unatkozott! Az izgalomtól reszketett, és őrülten dobogott a szíve.
Pelikán olyan hosszan mesélt az első küldetéséről, hogy késő este lett, mire hazament. (Noha Hogyishívják igazi neve végig nem jutott eszébe.)
Zsiráf legszívesebben rögtön elolvasta volna a levelet, de úgy döntött, vár reggelig. Túl sötét lett közben, és a hold csak vékony sarlóként fénylett az égen.

Te már biztos tudod, hogy Pingvin írta azt a levelet, de azt nem, hogy milyen kacifántos kalandok következnek ezután! Folytasd a történetet, szerezd be itt!

Szeretnél te is levelezni Pingvinnel? Kattints ide!