Mert ugyan ki ne lenne ma bizarr?
Végre-végre, megjelent egy kortárs ifjúsági novelláskötet!
A Jelen! legyen veled ezen a nyáron, olvasd a vízparton, gondolkodj, mélyülj el a novellákban, örülj az életnek, mert most és itt vagy jelen. Ne hagyd ki.
A Jelen! – Kortárs ifjúsági novellák című antológia kétségtelenül a mi generációnkhoz szól. „A Jelen! pályázat elsődleges célja tehát az volt, hogy tehetséges fiatal szerzők írjanak a kamaszok és a fiatal felnőttek hétköznapjairól, problémáiról.” Tök szomorú, hogyha most belekezdek egy felsorolásba, hogy mi mindenről szól ez a kötet: abortusz, gyász, evészavar, kiüresedett kapcsolatok, kilátástalanság, bizonytalanság a jövő felől, migráció, alkoholizmus, elvált szülők – akkor ez nem fog semmit jelenteni, átsiklik felette a szemünk, annyira elkoptak már ezek a szavak. Aki szeretné, hogy ezek a kifejezések újra érzésekkel teljenek meg, hogy visszanyerjék a jelentésüket, azok olvassák el ezt a 17 novellát.
Nagy Ildikó Noémi - az Eggyétörve novellás kötet szerzője - Önkontroll c. novellájával indul a kötet, és ezzel magasra is helyezi a lécet. A szerző nem ír le fölösleges szavakat, pontosan fogalmaz mindig és tisztán, a szöveg rendkívül steril és mindezt egybevéve olyan ez a történet, mint rengeteg apró tűszúrás egy allergia-teszten. Pontos, kellemetlen és szörnyen fog fájni, ha elvakarod.
És akkor a végére is ugranék a könyvnek, ahol Mán-Várhegyi Réka Viszlát, kamaszkor! c. novellája szerepel. Mivel nekem ez életem kedvenc novellája, ezért ha megkérdezik, hogy mit gondolok erről a szövegről, csak valami ilyesmit vagyok képes produkálni. Akik olvasták Rékától A szupermenőket vagy a Boldogtalanság az Auróra-telepent tudják, hogy a folyamatos önkritkus, kissé cinikus hang, a groteszk elemek és a bizarr, de mégis valódi szereplők (mert ugyan, ki ne lenne ma bizarr?) olyan tökéletes elegyet adnak, hogy a végén csak így ülsz, hogy: azta. „Szép kislányok voltak, szőkék, arányos testalkatúak. Ki volt festve a körmük, az arcuk. Látszott, hogy semmi jó nem vár rájuk az életben.” Bár kissé csalódott vagyok, és nem csak Mán-Várhegyi Rékánál, hanem az összes olyan szerzőnél, akitől nem került be új szöveg a kötetbe, mert itt egy már megjelent írásukat olvashattam. Ez kicsit becsapás, mert 150 oldalas a könyv, de a fele meg már eleve megvolt itthon nyomtatásban, szívesen olvastam volna valami újat ezektől az íróktól.
Ami kicsit hiányzott nekem, hogy az írókról nincs semmi a kötetben, sok ismerős névvel, de legalább ugyanennyi számomra ismeretlennel is találkoztam, és szívesen olvastam volna egy-két mondatot róluk, hogy kik ők, melyik a kedvenc lekvárjuk és hogy milyen zenére írták ezeket a történeteket.
A kötetben szereplő rengeteg zenei utalást össze kéne szedni egy Spotify playlistre, ami Lykki Li Follow You c. számával kezdődne és a Stand by Me-ben lévő Lollipop c. örökzölddel érne véget. Tuti, hogy ezt hallgatnám miközben a Jelen! következő részét olvasnám a kanapén elheverve, hétfő reggel, a legunalmasabb órát ellógva.
Nagy Eszteranna írása után kattints ide a novelláskötetért, rendeld meg!
