„Mehetsz bárhová, de menj vonattal!”
Ki ne vágyna egy kalandos utazásra csupa jó baráttal, egy nem átlagos expresszel, bámulatos helyekre? Hát persze, hogy minden kölyök erről álmodik, főleg azok, akiknek se anyjuk, se apjuk, akik szívesen elcipelik porontyaikat álomnyaralásokra, kirándulásokra. A Millennium expressz trilógiában ezzel a paradicsomi látképpel találkozhatunk. Azonban ebbe igen csak belepiszkít egy őrült álnyomozó, aki a fél világon keresztül üldözi a gyerekeket, mindezt csak azért (eleinte), hogy pontot tegyen egy régóta lezáratlan szerelmi ügyre. Azonban ez még csak a kezdet…
1. Ezek a kötetek az ÉLET-ről szólnak. Szembesítenek azzal, ha a barátainknak vagy szeretteinknek szükségük van rá, el kell engedni a kezüket. Senki nem élhet szárnyaszegett madárként, beszűkült és elhomályosult világunkban. Néha nem célokat kell kitűznünk magunk elé és nem részegítő álmokat kell kergetnünk. Bepillanthatunk a könyveken keresztül egy kicsit hamiskás, ám mégsem az édes máztól csöpögő világba, ahol a gyerekek szava semmit nem ér. Ám mégis próbálnak nem porszemek maradni egy hatalmas és őrjítő világban.
2. Az expressz már- már mesébe illő tulajdonságokkal bír, ám a kis csapat ügyel arra, hogy minden megőrizze hitelességét. A mesés elemek megfelelő arányban keverednek a valós elemekkel. Néha ez a keverék meg van egy kicsit borsozva, sózva, vagy édesítve. Van pár étel vagy tárgy, ami egyfajta elkerülhetetlen hóbort a regényfolyamban, mellyel az úr jól kupán vágta szeretett hőseinket. Ez adja az expressz és a csapat megbabonázó természetességét.
3. A kalandok során szinte körbeutazzák az egész világot. Hol hajón, hol pedig a rettenthetetlen expresszen. Néha melegebb tájakon, egymásra baseball sapkát aggatva, naptejet kenegetve zakatolnak, néha a csontig hatoló hidegben fogcsikorgatva zötyögnek a zúzmarás síneken. De, hogy a szálak ne kuszálódjanak teljesen össze, mindig van egy középpont, ahol a kalandok kezdődnek és végződnek. Ezen a helyen mindig történik valami tragikus, ami elindítja az események zuhatagát.
4. Persze az ilyen remek könyvekből sem maradhatnak ki a szerelmi szálak. Kisebbek, nagyobbak, végtére is mindenkit kicsit súrolt Ámor nyila. Nincsenek szerelmek kételyek és csalódások nélkül. Mindenki ragaszkodik szíve választottjához, és bár vannak, akik soha be nem vallanák, de még erőszakos módon is maguk mellett tartanák ezt a számukra nagyon kedves személyt. Vannak tisztességes küzdelmek is, és vannak, akiknek nem is telik sok időbe, hogy felismerjék a másikban: isten őket egymásnak teremtette. Néha a szerelem is nagy áldozatokkal jár, ezt a szereplők a saját bőrükön is megtapasztalhatják.
5. A barátság is fontos lételeme a könyveknek. Legyenek a barátok közel vagy távol, mindig segítik egymást ahol, vagy ahogy tudják. Néha még Mr. Morse is a segítségükre lehet. Ám egy baleset vagy egy hirtelen esemény jó messzire sodorhatja egymástól a barátokat, barátnőket. Mindig vannak titkos cselszövések, mindig lesznek ki nem ejtett szavakból kész újságcikkek anélkül, hogy a barátok látnák egymás csillogó szemét.
6. A vonat csak árvákat és tanáraikat, vagy a nagy bajba kerülteket szállítja. Ez a csapat örökre összetart, olyan, mint egy hatalmas család tele szeretettel és persze macskagyökérteával. A sok közös kaland még azokat is összekovácsolja ezzel a "családdal" akik csak pár napot/hetet töltenek a vonat által nyújtott kényelemben és biztonságban.
7. Vannak itt is rosszakarók, ellenségek bőven, akik folyton keresztbe tesznek mindenkinek. Végül azonban csak egy "főgonosz" marad, aki szinte az egész világot odaadná, hogy holtan lássa ezt az általa kotnyelesnek nevezett bagázst. Ez azonban nem nagyon jön neki össze. Szóval a sötét oldal ismét kudarcot vallott. Már ha úgy nézzük… Persze a gonosz sohasem alszik, és mindig igyekszik rosszat tenni ott, ahol tud.
8. Ezekben a könyvekben is jelen vannak a családi titkok és a hirtelen pálfordulások. Az árulások és a múlttal való szembesülés kamasznak és felnőttnek. Ilyenkor kell egy kis kitartás, és egy erős lélek sem árt. Mindenkinek vannak mély pontok az életében, amikből ki kell kecmeregni. Azonban a kudarc nem veszteség, hanem egy újabb lehetőség, hogy még jobbak lehessünk. Néha elfelejtjük, kik vagyunk valójában és úgy fogadjuk el a kinyújtott kezet, hogy nem is nézzük a kéz gazdáját.
9. A sok segítő kéz, akik a kis csapatot támogatják mindig színes és különleges emberek. Egyszer egy kis mágia, egyszer egy kis rejtély, néha pedig némi zsolnai porcelán van kéznél. Azonban a csapat elég talpraesett magától is, nem mindig van itt szükség segítségre. Ezek a gyerekek felnőttek, mindent meg tudnak oldani, de hát semmi sem árthat, ha van néha egy kis macskagyökértea a kancsóban…
10. Ezeknek a köteteknek is van írójuk. Mégpedig nem is akárki, Dávid Ádám. Ez a fiatalember nem csak tehetséges író, hanem tehetséges költő is. Szerintem mindenki nevében mondhatom (már akik olvasták a könyvet, bár szerintem azok nevében is, akik még olvassák vagy azok, akik fogják) nagyon szépen köszönjük az izgalmas, nem szokványos olvasmányt.
