May Szilvia: Imbusz mester és a taxifutam
Akik jól ismerik és szeretik Imbusz mestert, a világ legjobb autószerelőjét, no meg Pudlimászt, a bohókás, háromlábú kutyusát, azoknak jó hírrel szolgálhatunk: nemsokára itt az új, a harmadik Imbusz-mese!
Ezúttal autóversenybe csöppenünk, ahol a kutyák is indulnak - nem is akármilyen járgányokkal! Légzsákautó, Pici piros Eperautó, Kárautó, Tolató, Szélzsák, Ragacs, no meg Pudlimász híres triciklije - furcsábbnál furcsább járművek! És a Fasírt banda is megint előkerül... Nemsokára az Imbusz mester és a taxifutam című könyvben, addig pedog álljon itt egy részlet!
Egyik nap Imbusz mester és segédje, a szeleburdi Pudlimász éppen szokásos reggelijét készítette. Persze a Szupergarázsban egy átlagos bundáskenyérsütés sem volt szokásosnak mondható.
– Ej, Pudlimász. Már megint a harapófogóval vágod a kenyeret! – dohogott Imbusz mester. Vagy egy kicsivel később: – Hányszor mondjam, hogy nem motorolajat, hanem étolajat használunk a sütéshez? És ez is elhangzott: – A ráspollyal nem reszelünk sajtot!
És akkor azt még nem is látta, hogy segédje a legdíszesebb keréktárcsáját használja serpenyőnek.
Pudlimász készségesen félrerakta a harapófogót, és kivett helyette Imbusz mester száz fiókos szekrényéből egy lombfűrészt. Ám ekkor halkan megzörrent a levélláda fedele. Pudlimász félredobta a szerszámokat, és odarohant.
– Nézd csak, Imbusz mester, egy hirdetmény! – lobogtatott egy papírlapot.
– Lássuk csak – illesztette orrára a szemüvegét Imbusz mester, azzal olvasni kezdte.
– Figyelem, figyelem! Óriási lehetőség!!!! Keressük a város legjobb autósát! Most megmutathatja, hogy Ön a legjobb sofőr. Ezennel meghirdetjük a nagy futamot. Ha elsőnek ér a célba, ráadásul még nem is szabálytalankodik, akkor nyerhet egy valódi taxit. Találkozó vasárnap Imbusz mester garázsa előtt.
– Juhéjj! – ugrált Pudlimász mind a három lábán –, én is induloooook!
– Pudlimász, ezt a versenyt nem kutyáknak írták ki, hanem igazi autósoknak.
– Hogy mondhatsz ilyet, Imbusz mester, hiszen én is az vagyok! A háromkerekű triciklivel, amit közösen csináltunk, lekörözök bárkit. És amióta elvégeztem Pacsika Matild kutyás autósiskoláját, már nem is szabálytalankodom annyit.
Ezt hallva Imbusz mester hümmögött egy kicsit, meg a torkát köszörülte, de aztán ráállt, hogy rendbe teszi Pudlimász triciklijét a versenyre.
Igen ám, de ekkor csöngettek, és mikor Pudlimász ajtót nyitott, vagy tíz kutya nyomult be rajta. És mind indulni akart a versenyen! Imbusz mester jól ismerte őket, ezek voltak azok a kutyák, akik együtt jártak Pudlimásszal Pacsika Matild autósiskolájába. Ráadásul mindegyikőjüknek ő készítette a járgányát. És nem is akármilyet, hanem igazi szuper járgányokat. Az autóvezetők igencsak nagyot néztek, mikor a kutyák száguldozni kezdtek velük az utakon. A tacskó például, aki csak apró lábakon tudott szaladgálni, a Hoppautót vezette. Ez a kocsi egy acélrugó segítségével képes volt átugrani a másik utcába. A Pici piros eperkocsi pedig eperszörppel üzemelt, és ragadós füstöt bocsátott ki magából. Bosszankodott is a többi autós, különösen azok, akik mögötte haladva a füsttől összeragadtak, hogy minek a kutyáknak autó, azok járjanak csak pórázzal!
A kutyák persze büszkék voltak vezetői tudományukra, na meg a járműveikre, ezért visszaugattak, hogy: bizony, ők is vannak olyan jó sofőrök, mint az emberek.
– Még hogy verseny… morgolódott Imbusz mester. – Épp csak hogy megtanultatok vezetni!
– Mit ér a szuper járgányunk, ha nem tudjuk megmutatni, mire képes? – szólalt fel a border terrier, akinek például Betonalattjárója volt.
Imbusz mester egy kicsit csóválta a fejét, de aztán alaposan átvizsgálta, megjavítgatta az összes leendő versenyautót.
A verseny napján minden kutya, élükön Pudlimásszal, ott csaholt és ugrándozott a rajtnál, Imbusz mester Szupergarázsa előtt. A Szervezőktől kaptak a versenyzők egy sorszámot, na meg egy térképet, rajta kacskaringós vonallal bejelölve a verseny útvonala. Az útvonalat természetesen úgy állították össze, hogy akadályokon keresztül vezessen. Például a Lavór utcában található hatalmas latyakon át, a Bukfenc téren lévő útfelbontáson, a Szinkópa utcai sikátoron, a lakótelepi szélcsatornán, és a belvárosi útvesztőben.
A rajtnál a Szervezők kérdéseket tettek fel a vezetőknek. Ha nem jól feleltek, vissza kellett menniük néhány utcányit. Később ugyanígy jártak azok is, akik nem álltak meg a piros lámpánál, vagy szabálytalanul előztek.
A kutyák persze rögtön nagy fejtörést okoztak a Szervezőknek. Ugyanis, mikor a pincsi azt a kérdést kapta, hogy mivel megy az autó, ő rávágta, hogy szörppel! És nem küldhették hátra, hiszen az övé volt a szörpmeghajtású Pici piros eperkocsi. Mikor egy közlekedési táblát mutattak a versenyzőknek, rajta egy felfele mutató nyíllal, mindenki előre indult, kivéve a foxit. Ő behúzta a botkormányt, és az autója a tátott szájú Szervezők orra előtt felrepült az égbe. Megtehette, ugyanis a Légzsákautó kiválóan tudott repülni.
