Közlekedési költészet
Van két végtelenül kreatív ember: Gévai Csilla és Baranyai b. András. Mindketten nagyon szeretik Budapestet, kívül-belül ismerik. Az egyikük megírta, hogy milyen villamosozni, trolizni, földalattizni, metrózni nálunk. A másikuk pedig olyan járműveket és alagutakat és látképeket rajzolt köré, hogy minden járműrajongó kisgyerek megnyalhatja a tíz ujját utána. Egyszóval: az igazi gyerekes jármű-guide végre itt van! Olvassátok el interjúnkat a szerzőkkel.
Mi ihlette a művet?
Gévai Csilla: A nagy- és kisvárosi tömegközlekedési eszközök szeretete és tisztelete. Meg jó ötletnek tartottam, hogy van egy könyv, amit oda lehet adni a gyerekünknek, „amíg utazunk”.
A könyvben állandóan utazgatnak a gyerekek. Neked is van két kisgyereked. Szerettek utazgatni a városban?
GCs: Én nagyon, kivéve a Combinón csúcsidőben. Ott néha még félek is. Leginkább a külvárosi vonalakat szeretem, amit nem annyira ismerek, amit fel lehet fedezni. Ebben a könyvben is vannak olyan utak, melyeken nem csavarognak gyakran az utazni szerető gyerekek, pedig remek vonalak. Például a 41-es villamos a belvárosból kidöcög egészen a Kamaraerdőbe, számomra ez közlekedési költészet.
Baranyai b. András: Én viszont nem annyira, mert szeretnék már ott lenni, ahová elindultam. Céltalanul sétálni vagy bringázni viszont szeretek.
Mit csinálsz, amíg utazol?
GCs: Kiskoromban levetettem magam az ablak elé, és végigbámultam az utat. Volt olyan barátom, aki csak az első ülésre volt hajlandó leülni, mert ő végig akarta vezetni az utat, és ahhoz látnia kellett az útviszonyokat. Kamaszkoromban aztán olvastam, mozgó könyvtár lett számomra a 47-es villamos. Most leginkább a gyerekeimnek olvasok a buszokon, ha pedig egyedül vagyok, zenét hallgatok.
BA: Bambulok. :)
Mi a kedvenc közlekedési eszközöd és miért?
GCs: A régi villamosok és a hajó. Mert romantikus. A siklóval az a bajom, hogy olyan hamar vége van, a libegőre meg olyan ritkán adatik meg felülnöm, hogy az nekem nem is közlekedési eszköz, hanem egy nagy imamalom. A budapesti hajózást sokkal jobban ki kellene építenünk és használnunk, olyan elegáns közlekedési forma. Mondjuk ha rajtam múlna, visszaereszteném a Dunára a gőzhajókat is.
BA: A hangulata és a míves megállói miatt a kisföldalatti.
Mi a kedvenc helyed Budapesten?
GCs: A belvárosban a Vámház tér a kedvencem. Bennem maradt egy kép, ahogy karácsony előtt apa átgyalogol az akkori Szabadság hídon, fehér a város, a híd színe szürke, és elvisz magával karácsonyfát venni. Nekem az a tér az ünnep.
BA: Talán a Városliget. Sokat fociztam ott, jókat lehet sétálni és mindig van egy hely ahová leülhetek egy sörre.
Mi a legjobb gyerek-felnőtt-hely szerinted Budapesten? Mit lehet ott csinálni?
GCs: Én szeretek kiszökni a városból úgy, hogy közben mégis a városban maradok. Az „Amíg utazunk”-ban próbáltam jó helyekre vitetni Nanukot, a könyv eszkimó főszereplőjét a két budapesti kisgyerekkel. Az egyik kedvenc időtöltésem a fürdőbe járás. A könyvben a Gellért fürdőbe tértünk be egy kicsit, az életben – ha spórolok rá pénzt –szívesen viszem oda a barátaimat, gyerekeimet, rokonaimat. Nagyon szeretem a Kamaraerdőt is, ahogy kikanyarog a villamos az erdőbe, tényleg látható az ablakából a Törley Mauzóleum, amit az egyik legérdekesebb építészeti műnek tartok Budapesten. A hozzá tartozó szomorú történet a zseni pezsgő gyárosról pedig csak hab a pezsgőn. A Kamaraerdő tisztásának közepén áll egy erdészház, ott lakni csoda lehet, és még mindig a városban vagyunk. És ahova mindig szeretek elmenni, az a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum az Andrássy úton. Itt vannak gyerekprogramok is, fababa-készítés apuval és anyuval. Ha ott vagytok, üljetek ki a villa öreg kertjébe, a ginkó biloba fa alá!
BA: Még mindíg a Városliget. Egy helyen van egy csomó múzeum, (természetesen a legfontosabb ezek közül ugye a Közlekedési múzeum), játszóterek, focipályák, kerti sörözők...na és az Állatkert! Kell ennél több?
Ha egy külföldinek kéne elmondanod, hogy miért Budapestre jöjjön a gyerekével, mit mondanál?
GCs: Hogy lássák ezt az építészeti hedonizmust, ami Budapesten van. Rendkívül szerencsések vagyunk, hogy ennyi minden megmaradt a 19. és 20. századi építészetből. És ezek az épületek, melyben esetleg épp lakunk, tanulunk, könyvtárba járunk vagy fürdünk, használatban vannak mind a mai napig! Rengeteg apróság vár felfedezésre Budapesten, patinás kivitelben. Kovácsoltvas gangkorlátok és lépcsőrácsok, rézkilincsek, porcelán csempék: akkoriban csak úgy tökéletesre formálták a tárgyakat, csak a szépség kedvéért. S ha ezeket a helyeket olyan járművek kötik össze, mint például a kettes villamos vagy a várbusz, akkor szerintem nincs okunk attól félni, hogy esetleg Sergio Chiléből a gyerekeivel unatkozni fog nálunk. Felültetem őket a piros hetesre a végállomáson, aztán kattogjon az a fényképezőgép!
BA: Próbálja ki Budapestet, mert én is itt érzem magam a legjobban a gyerekemmel!
Hajnal, nappal, éjszaka – mikor a legszebb a város és miért?
GCs: Hajnalban szeretek a legjobban fürdőbe menni, nappal a ligetekbe és a városi erdőkbe vágyom. Számomra Budapest a hidakról nézve a legszebb, amikor már lement a Nap, kora este, és az ég lila a város felett. Nem piros, nem kék, lila.
BA: A belváros elhanyagolt részein sajnos semmi sem segít. Ami szép a városban, az viszont mindig szép, napszaktól függetlenül (mondjuk hajnalban ritkán látom a várost). Persze a giccses naplemente, amikor a legszebbek a fények, az mindent visz.
