Kezdd az iskolát Maxival!
Lassan véget ér a nyár, ideje visszarázódni a tanulós hétköznapokba… De mit csináljon az a gyerek, aki most lett elsős, és nem tudja, mire számítson, aki hol izgatottan, hol félősen zúdítja rád a kérdéseit? Olvassátok esténként iskolakezdés előtt aMaxi iskolába megy-et, és biztosan zökkenőmentesen indul majd minden!
Maxi egy elsős kisfiú, aki már elég nagy ahhoz, hogy folyton kakaót igyon, de még elég kicsi, hogy felérje a kakaóport a felső polcon. Van egy nővére, aki szerinte tök gyagyás, és akinek néha átjár a szobájába, hogy feltérképezze, mi a helyzet. Van egy csomó barátja, köztük egy másodikos is, sokat focizik, legózik, playmobilozik és playstation-özik, de van, amikor egyikhez sincs kedve. Mindennél jobban szereti a mézet, még az sem érdekli, hogy egyik barátja szerint az csupán méhkaki.
A Maxi iskolába megy nem az a milyen-lesz-az-első-osztály-típusú könyv: nem rágja a gyerek szájába, hogy mit várjon az iskolakezdéstől, inkább csak remek sztorikkal meséli el, milyen az, ha valaki végre Maxihoz hasonlóan iskolás korba lép. Megtudjuk belőle, milyen az első iskolai nap (egy kicsit balhés, egy kicsit unalmas, de azért jó), hogy mennyi minden közbejöhet, ha házi feladatot kel írni, és hogy néha tulajdonképpen egész jó, ha becsöngetnek, mert a szünetek legalább annyira strapásak tudnak lenni, mint egy tanóra, főleg, ha véletlenül átgurul a labda az iskola szomszédjában lakó öreg bácsihoz. Maxi élete persze nem csak az iskoláról szól: az iskolai történeteket gyakran teljesen hétköznapiak váltják fel a bevásárlásról, gilisztaevésről, hangyafigyelésről, hiszen végső soron iskola ide vagy oda, az élet ugyanúgy megy tovább, mint előtte.
Amellett, hogy a könyvben remekül váltakoznak az iskolai és hétköznapi történetek, a sztorik (és Maxi) hangulata is állandóan más: a könyv során találkozunk a félős, izgatott vagy éppen unatkozó Maxival, egy-egy történetben pedig megismerjük a fiú kalandvágyó oldalát (például amikor hangyákat nézeget vagy gilisztát eszik), vagy hogy milyen az, amikor a zongora, a dzsúdó és a nagymamázás miatt elfoglaltabb, mint akármelyik üzletember. Maxi remek humorral, kissé szlenges gyereknyelven, csipetnyi flegmasággal mesél el mindent, ami vele történik.
Jan Weiler (és persze a magyar fordítás) abszolút gyereknyelven beszél. A könyvben dominálnak a rendkívül hosszú, többsoros, levegővétel nélkül elhadart mondatok, amik minden alkalommal remekül visszaadják egy elsős izgatottságát, kíváncsiságát és humorát. Ráadásul a könyvet olvasva a gyerek még együtt is tanulhat Maxival: a kisfiú ugyan elég sok mindennel képben van (ismer például egy-két csúnya szót), de nem érti például azt a szót, hogy fogadás, és abban sem száz százalékig biztos, hogy az a bizonyos focival kapcsolatos szó most „les” vagy „nyest”.
A könyvet a Marci-sorozat szerzője, Ole Könnecke zseniális piros-fehér-szürke rajzai díszítik. A Maxi iskolába megy a iskola-flegmatitiszben szenvedőknek mindenképpen kötelező darab, de ha van friss elsős a családban, akkor is mindenképp szerezzétek be!
Bánáti Anna ajánlójaOlvass bele a könyvbe!
Ha szívesen olvasnál még arról, hogyan lesz az elsős tényleg iskolás, miként oldd fel benne a félelmet, izgulást és segítsd, hogy elfogadja az iskola szabályait, milyen lélektani hatásai vannak egy jó pillanatban olvasott mesének, vagy, hogy mivel biztosíthatod, hogy sikeres legyen az új helyzetben, akkor lapozz ide!
Rendeld meg a Maxi iskolába megy című könyvet itt!
