Igy épül a meseváros
Amália és Dodó ikerpár, a Kolumbusz utcában laknak. Pöttyös néni pedig talán boszorkány, talán vasorrú bába, talán Bors néni távoli rokona, vagy csak egy egyszerű öreg néni? Egy biztos: pöttyös a pongyolája, a főfoglalkozása pedig a lámpaoltás. Miatta van este! Csodálatos kalandokat élhettek át vele! Ismerd meg Kiss Noémit, a szerzőt és Lámpaoltó Pöttyös nénit!
- - Tizenöt éve megjelent első esszéköteted óta rengeteget olvashattunk tőled. Az Ikeranya a szülésről szóló írásaidból állt össze. Könyveid sok nyelven megjelennek, számtalan díjat kaptál, rendszeresen beszélsz a társadalmi problémákról. Hogyan kerültél a gyerekirodalom közelébe?
-
- Ikreim születtek 2009-ben, egy lány és egy fiú, kicsit komplikáltan, vagy legalábbis szokatlanul indult közös életünk, de jól megy, vesszük az akadályokat. Ebben nagyon sokat segítenek a könyvek és a fantázia. Anya született, aki én voltam, de ez az anya -- bevallom -- kezdetben idegen volt számomra. Nagy szüksége volt támogatásra, mesére, szeretetre – hogy a hétköznapokból, a napi rutintól el tudjon rugaszkodni. Ma boldog, teljes életet élünk, amibe számtalan történet és mese belefért eddig is, és ez ezután is így lesz, mert imádjuk a történeteket közösen kitalálni. A világot valahogy be kell lakni: otthonossá kell tenni azt a földrajzi helyet, ahol élünk. Zuglóban lakunk, közel a Városligethez és a földalattihoz. Hát így született ez a könyv. Meg úgy, hogy Adél és Dani nem akartak este lefeküdni, ezért kitaláltuk Lámpaoltó Pöttyös néni hóbortos alakját, és miközben róla beszélgettünk, elaludtak. Emlékszem, mindig kérdezgették a gyerekek, hogy hol lakik ez a néni, hát Zuglóban, a Bosnyák tér felett lebeg, nem tudtam mit kitalálni, mert este, mikor anya vagy apa mesél, már ő is nagyon fáradt, úgyhogy kinéztem az ablakon, és ezért lett a történetek színhelye a Kolumbusz utca meg egy társasház meg a saját gyerekszobánk
- - Mik a kedvenc gyerekkönyveid? Miket hallgattál, olvastál szívesen gyerekkorodban, és miket ma?
- - Harisnyás Pippi, Matyi és Sári, Ionescuo: Mesék - ilyesmik. Mindenért lelkesedem, amiben kifordul a világ, sok a pimaszság, a rendetlenség, a szertelenség – ami görbe tükör nekünk, felnőtteknek. Máté Angit is szeretjük, ő nagyon szépen tud fogalmakról mesélni. Lázról, jégről, szélről, utcáról, városról, a földanyáról. Szeretem a történetekben az elveszettséget és azt, ahogy ebből ki lehet keveredni. Az Alice csodaországbant olvassuk most éppen. Sorolhatnám estig, de le kell feküdni…
- - Természetesen! Nagy szabadságot érzek, és könnyedén veszem. Olyan gazdag ez a világ... Milyen gazdag egy város? Csak Zuglóról három kötetnyit lehetne írni. Számomra ez mégis egy kísérlet, játék a szavakkal, szituációkkal. Mindennap együtt írtuk a gyerekekkel, vagy én hallgattam őket tátott szájjal, vagy ők hegyezték a fülüket. Sosem aludtak el rögtön a mesén, na, ez volt a visszaigazolás. Amikor viszont első körben papírra vetettem a szöveget, főleg párbeszédeket kellett írnom, mert Pöttyös néni alakja eredetileg egy hangjátékban elevenedett meg, amit a rádiónak írtam Budapesti történetek címmel.
- - Lámpaoltó Pöttyös néni megjelenésével az ikrek, Dodó és Amália végtelenül izgalmas kalandokba keverednek, felhőn repkednek, álmokat váltanak valóra, zabolátlan gesztenyefával viaskodnak, sőt még Pöttyös nénit is meglátogatják égi lakásán. Hogy született Pöttyös Néni?
- Milyen lehetőségeket látsz a gyerekirodalomban? Másképp írsz ebben a műfajban?
- A könyvben benne lesz az is, ki is ő. A háború előtt született, lesz egy fejezet, amiben a 80. születésnapját ünneplik majd az ikrek Gülü Békával. Úgyhogy nem árulom el – ha az írót kérdezed, akkor Bors néni és Mary Poppins alakjából áll, és mindabból, amiket a gyerekeim még ráakasztottak. Pöttyös néni kontyában ezer dolog lakik. Nincs véglegesre gyúrva, mert nagyon szertelenül él, és imád a gyerekekkel lenni!
- - Hogyan mintázod a képzeletbeli karaktereidet a valós kapcsolataidról, akár a saját ikreidről?
- - Gyerekeimnek köszönhetem ezt a könyvet. Sokat figyeltem őket, hisz 24 órában együtt voltunk, éveken át. Ötévesek voltak, mikor Pöttyös nénit végül megírtam. Egy nyáron, emlékszem, ültem a gépnél, a gyerekek vitatkoztak, húztak-vontak, hogy menjünk már a Duna-partra, mert a Szentendrei-szigeten töltjük a nyarakat. Mikor mondtam, hogy gyerekkönyvet készülök írni, rám se hederítettek. Saját maguk körül forog a világuk. Tovább sorolták a kívánságaikat. És ezt is beleírtam a könyvbe, hogy a gyerekek miként engedhetik meg maguknak ezt a függetlenséget. Nagyon szerettem azt a nyarat, mindig emlékezetes marad. Később, mikor elkészült nagyjából 8-10 fejezet, el is mentem velük a helyekre, a Városligetbe, a Füvészkertbe, a Margitszigetre, a Rómaira, hogy pontosak legyenek a jelenetek. Mindenben benne voltak, én kullogtam csak utánuk… számomra fontos volt, hogy a könyvben kirajzolódjon egy konkrét város, Budapest és a Duna. A fantázia pedig írja újra ezt a várost, aminek földrajzi alapjai vannak, de közben ez egy meseváros is lehet.
- - Mit gondolsz a gyerekek és az idősebb generáció kapcsolatáról? Hogyan jelenik meg ez a mesekönyvedben?
- - Szeretem figyelni a nagymamákat, nagynéniket, keresztanyákat, vagy épp a szomszéd nénit, hogyan beszél a gyerekekkel. Illetve a gyerekek óvatosságát és aztán nyitottságát, pimaszságát, indiszkrécióját, ahogy az idősebb generációhoz viszonyulnak. Szeretet és humor – semmi sem kötelező, nincs nevelődés, nagyon felszabadító számomra, ahogy a legfiatalabbak egy nyolcvan éveshez viszonyulnak.
- - Végtelenül varázslatos város Budapest és környéke a könyvben. A fantasztikus elemek egyfelől klasszikusak, másfelől harmonikus elegyet alkotnak a hétköznapi tapasztalatokkal, különös szereplőkkel és varázslatos helyszínekkel. Mit jelent számodra a tér?
- A tér a világ. Van neve, van hozzá térkép meg google. De a teret meg kell tölteni. Szeretjük átrajzolni, eltüntetni az utcákat, a házakat, kifesteni – ahogy egy gyerek gondolkodik a városról, az nagyon érdekes. Ahogy van kedvenc helyünk, vágyott udvaraink is vannak, és sokat jelentenek számunkra. Ehhez a kötődéshez és a város kiforgatásához pedig már nincs szükség a google maps koordinátáira, az benne a legjobb – mert Pöttyös néni Budapestje áthágja a szabályokat.
- - Mit gondolsz, hogy jelennek meg a helyszínek és a szereplők az illusztrációkon?
- - Elfogult vagyok, mert nekem nagyon tetszenek Nagy Norbert rajzai – úgy bánik a várossal, mint ahogy a történetek, ott van a Füvészkert, a Mexikói úti végállomás, vagy a Kolumbusz utca kerek ablakos, négyemeletes zuglói társasháza, és közben megteremtődik egy saját, intim város, amiben nagyon otthonosan fog mozogni az olvasó.
- - Miért fontos a varázslat a gyerekkönyvekben?
-
- Mert a varázslatok segítségével teremtődhet meg ez a saját Budapest. A varázslat biztosítja az átjárást Amália és Dodó világa (gyerekszobája) és a Duna között. Reményeim szerint az olvasókat is elvarázsolja majd Pöttyös néni, aki így fogja felvenni és felröppenteni felhőjén a város fölé a barátait
Ajánlom ezt a könyvet minden óvodásnak, aki szeretné, ha egy napon egy gödör lenne az óvodája helyén. Aki el szeretne jutni homokviharban az Epres-kertbe, szülők nélkül. Minden iskolásnak, aki legszívesebben a Városligeti tó békaiskolájában tanulna uszonnyal úszni. Végül minden gyereknek, aki szeretne repülni a Duna felett egy fodros felhőn. A kedves és tetszetősen laza Pöttyös néni bolondos kormányzásával.
Kiss Noémi a PagonyFeszten
Kiss Noémi:
„Gödöllőn születtem. Először úsztam, majd vízilabdáztam, közben persze megtanultam fogalmazni. Ha nem írok, akkor rengeteget olvasok, annyit, hogy néha már karikás tőle a szemem. Budapesten végeztem iskoláimat, Miskolcra és Konstanzba jártam egyetemre. Kalandos évek voltak, ami elengedhetetlen az íráshoz, akárcsak a sok utazás. Szeretem az extrém kalandokat és az érzelmi kihívásokat, érdekes, épp ezeket elbeszélőim is kedvelik. Szívesen fürkészem mások furcsaságait, először csak azért, hogy legyen miről írnom. De sajnos szerelmes típus vagyok, és ha végeztem, azon kapom magam, hogy beleestem egyik-másik figurámba.”
