Igaz mesék a magyarokról
Két olyan mesekönyvet mutatunk meg nektek, amelyekben klasszikus, népmesei elemekben bővelkedő, a romantikus mesehagyományba illeszkedő történetek vannak. Az első Wilhelm Hauff, egy igazi német romantikus mesemondó, gyönyörű és érdekes történetekkel, a második pedig a magyar történelem apró, ismeretlen eseményeit dolgozza fel a magyar népmesekincs elemeit újrafelhasználva.
Hauff meséiről már írtunk korábban: a General Press kiadó adja ki újra a meséket. Az Orros, a törpében is a keleties mesélő helyzet a keret, ahol a keleti sah, király mesélteti a rabszolgákat, akik a szabadulásukért, illetve a szabadon engedésük előtt mesélnek. A könyvet a címadó mese miattt vettem elő, ugyanis gyerekkoromban rengetegszer elolvastam Orros meséjét, pedig nagyon ijesztő volt. Ijesztő, de egyben megnyugtató, jöttem rá olvasás közben. Azért szerettem annyira akkor és most is, mert a kis Orrost ugyan elrabolja a boszorkány és nem szabadítja ki senki, de ő maga saját erejéből kiszabadul. Méghozzá nem valami csodatételek és próbák által, hanem lelki erejének és tudásának segítségével. Nem esik kétségbe, nem vándorol el, csak elfogadja magát olyannak, amilyen, megőrzi az elvarázsolt testbe zárt lelket, és dolgozik, hogy aztán a sors jutalmaként - és saját együttérzése miatt, hogy megmentette a beszélő libát - visszaváltozhasson. A mese igazából egy igazi, felvilágosodott ethoszt mutat fel: kitartás, munka, tudás ethoszát. Az atmoszférikusan megalkotott német kisváros és a mesés, csodás események összemosódnak benne sajátos, hauffi hangulattá. Szegedi Katalin festményei, kollázsai teszik széppé a kötetet.
