Három korosztály, három világ, három sztori
A kamaszkor tele van meglepetésekkel, ahogy ez a az ajánló is. Három különleges ifjúsági könyvről írt nektek Munkácsi Anna. Legyél kíváncsi, nyitott, szerelmes, kalandra vágyó és olvass!
Ahogyan egyre több év áll mögöttem, biztos vagyok benne, hogy nem kezdeném újra iskolai éveimet, még akkor sem, ha esetleg néhány dolgot jó lenne utólag megváltoztatni - bár komolyabb dolgokra nem lehet panaszom. Szóval: nem lennék újra kamasz, gimnazista. Az iskolai nyomás, a szerelmek és viharos barátságok korszakát bőven elég volt egyszer át- és túlélni.
Ha az embernek semmi komolyabb gondja nincsen, rendben van a családi és anyagi háttere, nem különösebben jön ki az arcán a kamaszkor és vannak barátai, akkor is merül fel még bőven probléma - ráadásul általában a fent említett adottságok nem klappolnak... és ha ez nem lenne bőven elég, erre jönnek még extrább körülmények, mint például egy gyíkokból álló zenekar felbukkanása, egy titokzatos fiú, vagy a legrosszabb esetben egy általunk teljesen befolyásolhatatlan körülmény: egy világháború.
Ezeket nem tudom, hogy szeretnénk-e valaha átélni, de elolvasni annál inkább! Most három könyvet mutatok be nektek: három korosztály, három világ, három sztori.
A legkedvesebb és legvidámabb történettel kezdeném, melyben főhősünk egy 11 éves kisfiú, Victor, akit otthon hagynak szülei és a nővérére bízzák. De mint más kamasz nővérek, ő sem arra vágyik, hogy öccsét pátyolgassa, így le is lép bulizni inkább arra az időre. Ettől még minden rendben megy, amíg valami egészen furcsa nem történik: gyíkok tűnnek fel a tv-ben: a híradóban, ismeretterjesztő és kalandfilmekben, és még műsorszórás után is!
Főhősünk egy kíváncsi és okos fiú, aki beutazik a városba, hogy utánajárjon ennek a furcsa dolognak, amikor is összetalálkozik Tyúk Sammel, akit több névvel és személyiséggel is megismerhetünk a könyvben, és egy egészen hihetetlen kalandba keveri bele Viktort.
A történet vicces és kalandos, laza történet, ami olvastatja magát. Ráadásul ahhoz képest, hogy 1976-ban jelent meg először Amerikában, tud olyan társadalomkritikát mondani, ami ma még aktuálisabb, mint akkor...
E mellett teljesen bele tudom élni magam, hogy milyen volt gyerekként nyomozni valami után.... az meg, hogy valóban léteznek hangszereken játszó gyíkok - lehet, hogy engem nem is lep meg!
A következő regény Seita ParkkolaPára című könyve, mely már 13 éveseknek szól.
Ez a történet egy átlagosnak tűnő lányról szól, aki a kamaszok mindennapos gondjaival küzd: a testi változások nehézségei, unalmas iskola, otthoni gondok, és néhány gonosz osztálytárs, ami elégnek is tűnhet, de Pára belebotlik egy srácba - Pumába -, aki még nála is lehetetlenebb helyzetben van. Olyan világba vezeti be főhősünket, melynek létezéséről nem is tudott addig: pedig vele egykorú fiatalok életéről van szó, akikkel éppen egy városban is él!
Miközben az ellenségek egyre erősebbek, Pára is megedződik, új barátokra is talál, akikkel megtalálják a megoldást Puma szokatlan gondjára.
A történet egy kicsit zötyögős és meglepő részletekkel teli, de kalandosnak kalandos, ha másra nem is, de arra jó, hogy bármely 13 éves úgy gondolja: van, akinek még nála is nehezebb.
A főszereplő a tinédzser Daisy, aki Amerikában él apjával és mostohaanyjával, mivel édesanyja meghalt születésekor. Kistestvére úton van, Daisy viszont nem tud beilleszkedni az új helyzetbe, és ezek ellen többek között az étkezés mellőzésével küzd. A probléma megoldásaként - vagy elfedéseként - elküldik Angliába unokatestvéreihez, édesanyja nővéréhez. Ott hamar beilleszkedik az új környezetbe, és összecsiszolódik új rokonaival - különösen Edmonddal, akivel egy heves szerelem közepén találják magukat - de ugyebár unokatestvérekről van szó.
Ez már megérne egy önálló regényt, de itt még nincs vége: amikor minden nyugodtnak látszik, kitör a III. világháború, és el kell válniuk.
Önmagában ezt a szerelmi szituációt is elég nehéz elképzelni, a háborús körülményeket is, hát még a kettőt együtt, ráadásul kamaszokkal: érdekes, izgalmas és magával ragadó történet.
Daisy meséli el nekünk - a nagyon is elképzelhető - történetét, melynek nyelvezete tömör, egyszerű és lényegretörő, és ettől hitelesebb is - egy ilyen élménysorozatról nem lehet csakúgy csevegni, csak közölni az eseményeket, úgy, ahogy azok megtörténtek.
Ha eléri az országot, a háború lassan mindenhova beszivárog, nem lehet kibújni alóla senkinek - elér a vidéki farmokra is, békés családi otthonokba, szerelmesek közé is beférkőzik. Először nem is lehet komolyan venni a felettük lebegő veszélyeket, majd olyan hirtelen és könyörtelenül csap le mindenkire, hogy utána már izgulva olvassuk végig a történteket - és akarva-akaratlan elképzeljük, mi vajon hogyan állnánk meg a helyünket hasonló helyzetben?
Daisy jellemfejlődése rendkívül jól megformált: lázadó tinédzserből megfontolt és felelősségteljes nő lesz, ha ez több évébe is kerül - melyeknek a legszebbeknek kellett volna lenniük, de bepótolni talán még nem késő...
