Halló, itt Teó!

Olvasd el a Halló, mama! első meséjét
2018-11-23 - Pagony
#Olvasósarok

Pásztohy Panka érzékenyen nyúl az egymástól távol élő családok jellegzetes problémáihoz, és meséivel alternatívát kínál azoknak a nagyszülőknek, akik nem tudják, hogy többezer kilométeres távolságból hogyan lehetne mély és tartalmas kapcsolatuk az unokáikkal. Olvasd el az első mesét a kötetből!

Prézli akkor született, amikor én, így egyidősek vagyunk, csak engem úgy hívnak, hogy Teó. A másik különbség, hogy Prézli egy pulikutya, és a nagypapáéknál lakik. Tegnap le kellett nyírni a bundáját, mert belefeküdt a motorolajba, és papa sehogyan sem tudta kimosni belőle, pedig minden
tudományát bevetette. Ezért most nem hasonlít magára, amíg újra vissza nem nő a hosszú bundája. Megértem Prézlit, hogy nem örült a fodrászatnak, mert én sem szeretema hajvágást.

Amikor felhívjuk a mamát és a papát tableten, Prézli is mindig rohan, hogy lássuk egymást. Innen tudom azt is, hogy rövid lett a szőre. A mama mesélte el, hová tűnt a pulikutya-formája. De szerencsére most is ugyanolyan aranyos, csak sokkal kisebb. Mindig hozza a kedvenc játékát is, egysípolós gumikacsát.

Amint meghallja a hangomat, elkezdi csóválni a farkát örömében. Egyszer megpróbálta megnyalni a képernyőt is, de a mama nem engedte neki.
02.jpg
Sokszor felhívjuk a papáékat, van, hogy naponta többször is. Mindenféléről szoktunk beszélgetni. A papa például nagyon szeret kertészkedni, ezért ki szokta vinni
a tabletet a rózsáihoz, hogy megmutassa, éppen hány nyílt ki. Mindig megcsodáljuk a lepkéket is, amik a bokorra szállnak. Én is elültettem nemrég egy babszemet, és már egész nagy. Két levele is van! A papa nagyon megdicsért, amikor megmutattam neki.
A mama meg legjobban esti mesét szeret nekem mondani. Azok a kedvenceim, amiket ő talál ki, és egy Prézli nevű kutyusról szólnak. De azt a történetet is nagyon szeretem, amikor apu kisfiú volt, és a nagymama véletlenül só helyett cukrot tett a túrós tésztájára, ami annyira ízlett neki, hogy azontúl mindig úgy kérte. Elhatároztam, hogy én is ki fogom próbálni.

03.jpg
Én úgy hívom azt a kis zöld képet a tableten, amivel a mamáékat szoktuk hívni, hogy varázsgomb. Mert ha rákattintunk, máris ott vannak mindketten. Egy baj van csak ezzel a varázslattal: Prézlinek nem tudom eldobni a gumikacsát, hogy visszahozza. Nem érzem nagypapa rózsáinak az illatát. De legfőképpen a mama ölelése hiányzik. A mese végén is csak távolsági ölelést és jóéjtpuszit tudunk küldeni egymásnak.

Hogy miért nem megyünk át egymáshoz és miért mindig csak képernyőn keresztül találkozunk?
Elárulom! A mama és a papa olyan messze lakik tőlünk, hogy csak repülővel tudjuk meglátogatni egymást. És még úgy is nagyon hosszú az út. Mi a Föld egyik felén lakunk, ők pedig a másikon. Van egy térképem a szobám falán, amire rárajzoltuk, hogy hol lakunk mi: anyu, apu és én, és hogy
hol laknak a mamáék: a mama, a papa meg Prézli. Én még össze is kötöttem egy piros vonallal a két helyet. Amikor ránézek, mindig eszembe jut, amit a mama szokott mondani nekem:
– Teó, ne feledd, te a világon két helyen is otthon vagy!
01.jpg

Olvasd el ajánlónkat a mesekönyvről!

Ha pedig megtetszett, tedd kosárba itt!

Kapcsolódó termékek

Halló, mama!
Halló, mama! Neked: 1692 Ft Eredeti ár: 1990 Ft Listára Kosárba