Gerald Durell már kis korától a természet világában szocializálódott. Indiában született, majd apja korai halála után a család visszatért Angliába, de újra útnak indultak. Amikor Durell nyolc éves volt, Korfura mentek és ott éltek hat évet, leginkább abból az okból, hogy Angliában rossz az idő. A Korfun töltött időkről szól egyik legjobb és legviccesebb regénye, a Családom és egyéb állatfajták, és ennek folytatása, a Madarak, vadak, rokonok. Durell itt nem járt iskolába, hanem magántanítók nevelték, többek között dr. Theodor Stefanides, természettudós. Megalapozta ez az időszak természet- és állatszeretét, később megalapította a Durrell WildLife Conservation Trust-ot, ami ritka és veszélyeztett példányokat gyűjt, és megpróbálja az állatokat optimális körülmények között tartani. Eleinte azért is kezdett el írni, mert anyagi gondjai voltak, az állatmenhely felemésztette készleteit. Önkritikus, humoros írásai mindenki számára élvezetet nyújtanak, nincs bennük tanító célzat, miközben emberségessége teljesen átsugárzik a könyveken.