Friss és ódon világok
A sárkány nyomában - A pásztói oskolamester háza címmel jelent meg Kertész Erzsi legújabb - és különleges - történelmi regénye, amelyet Remsey Dávid illusztrált. Őt kérdeztük munkáról, tervekről, álmokról.
- - 2016-ban megkaptad a Sündör és Niru - Sündör nyomában című könyv illusztrációiért az Év Gyerekkönyv-illusztrátora díjat. Milyen változást hozott ez az életedben?
- Nem azonnal volt érzékelhető ez a változás, annyi mindenképpen elmondható, hogy ismerőssé kezdtem válni a kiadók számára, illetve a szakma is jobban megismert ezáltal. -
- Mi fogott meg Kertész Erzsi szövegében?-Van benne valami finom emberi viszonyulás, kedélyvilág, humánum, és ez nagyon pozitívan tud rám hatni. Kertész Erzsi új regénye a fiatal korosztályhoz szól, de mi, felnőttek se bírjuk ki mosolygás nélkül, persze már indirekt módon, a helyzeteken, a szereplők reakcióin.
Egy vázlat 
A sereg - - Nehéz erre pontosan válaszolni, ez sokszor ösztönből jövő dolog, de talán az ásatásokon előkerülő cserepek színe inspirált, meg az intenzív narancs-, illetve a fekete szín vegyítéséből egyszerre kikeverhető frissesség meg ódonság, ami ugye cél volt.
-
- Miért volt izgalmas ez a munka számodra? Annyit Kertész Erzsi már elárult nekünk, hogy mindennek alaposan utánajártál, és azt is tudjuk rólad, hogy érdekel a régészet…- Alapvetően az illusztrációs helyzetek izgatnak persze egy ilyen munkánál, de való igaz hogy a téma sem állt távol tőlem, főleg ha gyermekkoromra gondolok. Valamiért a középkor különösen hatott rám akkoriban, de ez talán igaz úgy általában minden 8-13 évesre. A régészet, illetve éppen a középkor romantikája erősen foglalkoztatja a korosztály fantáziáját, nálam is elég intenzív volt ez a hatás, és mivel már akkor is sokat rajzoltam, ilyen témák megjelenítésében nyilvánult meg. Persze mára kedélyes nosztalgiával élem újra az akkori hangulatokat, de való igaz, hogy ma is tudom élvezni ezt a fajta időutazást, illetve érdeklődöm az éppen akár a talpunk alatt heverő teljesen ismeretlen korszakok iránt.- Neked melyik könyv volt gyerekkorodban a kedvenced, és a mostani, nagyon széles kínálatból mi az, amit szeretsz?- Megint nehéz helyzetben vagyok a válasszal, mert nagyon szerteágazó. Volt a nagyszüleim testvéreinél egy
Egy részlet Dávid egyik kedvenc gyerekkori könyvéből
- Milyen technikával készültek az illusztrációk?- Diópáccal rajzoltam az első verziókat, aztán a végső változat már végig érintőképernyőn készült, tulajdonképpen különböző tinták, toll eszközök és ecsetek digitális megfelelőivel. Ez ugyanúgy kézi rajzot jelent, csak a digitális eszközök és effektek rögtön meg is jelenítik a végeredményt. Ebben a technikában nagyon sok új lehetőség van, de emellett legalább annyira sokat rejt a csak analóg anyagokkal való munka, vagy ezek vegyítése. Tehát egyik sem cserélheti le a másikat.- Mi volt az alapkoncepciód?- Az alapkoncepcióm az volt, hogy a két különböző, távoli korszakot úgy tudjam bemutatni, hogy a régi kor hangulata is átélhető legyen a rajzokban, legyen valami középkori „szaga” a dolognak, viszont legyen azért friss is, legyen egy kis humor, irónia a történelmi hűség mellett, hiszen ez a szöveget is teljesen átszövi. Ráadásul a jelenkorban játszódó résznek meg tényleg mainak, frissnek kellett lennie, annak meg már nem hiányzik az ódonság. Szóval olyan hangulatot kerestem, amit végig lehet vinni, úgy, hogy ne szakadjon szét a két világ.
- Miért használtál pont piros színt?
című 20-as évekből való képes újság sorozat, amiben csodálatos, virtuóz módon megrajzolt képregények voltak, meg különböző korosztálynak szóló illusztrált nagy oldalak. Ezeket imádtuk, és a persze kihagyhatatlan Richard Scarry Tesz-Vesz városa. Aztán a nagy klasszikusok: Wilhelm Busch, Arthur Rackham, a magyar régiek közül Jaschik Álmos, de ezekért a mai napig, mind oda vagyok.
A kortárs illusztráció tényleg nagyon kiterjedt univerzum, és a világháló miatt szerencsére rálátunk mindenkire. Szóval nehéz választanom, de van egy „régi új” kedvenc böngészőm Leo Hartas -tól a This Old House, vagy Sasah Yoon tól a To the Moon, ez meg egy böngésző és színező egyben. Aztán nagyon sokra tartom Shaun Tan különös részlet-gazdag, ködös világát.
Végül a Nobrows kiadót szeretném megemlíteni, akik szerintem mind kitűnő illusztrátorokat tömörít, egytől egyig nagyon erősek, előremutatóak. Ott is vannak aktuális kedvenceim Bjorn Rune Lie, Raymond Lemstra, Ricardo Cavolo, vagy, Aurélie Guiellerey
- Mivel foglalkozol mostanában még?
- Van egy másik vizuális szál az életemben, (azaz több is van) de most az egyik fő „másik szál” a bábszínház, amibe - talán egy korábbi családi előzmény hatására - belevetettem magam egy ideje. Valójában egy régi ötletem valósult meg a világító, „lampion” bábszínház kitalálásával és létrehozásával, melyhez profi bábszínészeket, Lendváczky Zoltánt és Makra Viktóriát találtam meg, Nagy Márton zenésszel, valamint Halák András fénytervezővel kibővülve egy izgalmas alkotó csoport jött létre. Ledpuppets néven vagyunk megtalálhatók, és ez az azért összeér az illusztrációval bennem. Ha úgy tetszik egy 3 dimenzióba lépő illusztráció, ami életre is kel, vagyis színházzá, vagy animációvá alakul. Na de abba is hagyom, mert ez már egy másik riport témája.
Itt készül minden...
