Felelősség önmagunkért
Azt hiszem, minden munkatársam nevében mondhatom, hogy Polli az egyik legnagyobb kedvencünk a Pagony és Tilos az Á könyvek között. Guus Kuijer személyes etalon is a kortárs ifjúsági palettán, így különösen epekedve vártam a Polli folytatását.
Polli bátor, okos, szókimondó kislány, költő szeretne lenni, mint az apukája. Ellentétben a papájával, aki sosem írt még semmit, mégis költő, Polli versein keresztül adja ki magából az érzéseit, mégsem tekint magára költőként. Mélyen megérintik a társadalom problémái, és nem rest megfogalmazni gondolatait kulturális különbségekről, kirekesztésről, egyenlő(tlen)ségről, együttérzésről, másságról és elfogadásról, egyszóval olyan problémákról, amik kiemelten fontossá váltak minden ember számára a XXI. században. Nem tehetünk úgy, mintha a társadalom ezen kérdései csak a felnőtteket érintenék. Fontos, hogy beszéljünk róluk a gyerkekkel is. Polli gyermeki szemszögből, érthetően, tabuk nélkül szólítja meg a kiskamasz korosztályt olyan kérdésekben, mint népvándorlás, szexuális identitás, társadalmi szolidaritás, függőség, házasság és válás, felnőtté válás, felelősségvállalás, háború és béke, kulturális különbségek. Guus Kuijer nem kecsegtet hamis reményekkel: nem jutunk eredményre zökkenőmentesen. Nem tényekkel, hanem folyamatokkal, gondolatokkal és szempontokkal találkozunk regényeiben. Szembesülünk vele, mennyire nehéz elfogadni azokat a dolgokat, amik az értékrendünktől különböznek, elismerni a hibáinkat, vagy kompromisszumokat kötni.
A könyv legfontosabb üzenete, hogy a társadalmi felelősségvállalás küzdelmes és nehéz, de az egyetlen út, ami járható. 
Megmutatja, hogy nem elég egy nagyobb, és/vagy kollektív erőtől – legyen az a kormány, az országunk polgárai, a világ összes embere, vagy akár Isten – segítséget várni, hanem egyénileg is törekednünk kell az aktív társadalmi szerepvállalásra, mert személyesen vagyunk felelősek a közvetlen környezetünk jövőjéért. Kiemelten fontos üzenet ez, hiszen ha megpróbálunk szakirodalmat keresni a társadalmi felelősségvállalás kérdéséhez, vagy akár csak beütjük a fogalmat a keresőbe, csupán cégek és szervezetek programjaival, meghatározásaival találkozhatunk. Mintha induviduálisan nem is létezne a jelenség, és valóban olybá tűnik, hogy nem szeretünk egyénileg cselekedni, mert azt gondoljuk, nem a mi feladatunk, egymáson is ezt a viselkedésmintát látjuk, s így válik általánossá az egyéni felelősségvállalás hiánya. Azzal, hogy leértékeljük egyéni cselekedetünk jelentőségét, legitimáljuk ezt a hozzáállást.
„Ha egyszer önmagam leszek,
az rajtam majd meg se látszik.
Engem abszolúte nem zavar,
ha olyan vagyok, mint annyi másik.”
Polli 13 éves lett, így legalább tizenháromszor bonyolultabbá válik az élete, mint azelőtt volt: apukája Nepálba utazott, ahol segítséget kap drogfüggőségének kezeléséhez. Mimún, Polli barátja Marokkóból hazatérve távolságtartóan és furcsán kezd viselkedni. Egy új lány is érkezik az osztályba, a 15 éves Consuelo, aki Mexikóból származik, szinte már felnőtt, de mégis úgy szorongatja Polli maciját, Dumot, mint egy kisgyerek, ráadásul a nyelvet sem beszéli. Még azt sem tudja, hol van Mexikó, vagy Hollandia! Polli szótárral és térképpel felszerelkezve tanítani kezdi Consuelót, majd szép lassan mély és elszakíthatatlan barátság szövődik kettejük között.
Polli és Consuelo kapcsolatának első szakasza bizonytalansággal teli: azt az alapvető szorongást járja körül, amit mindannyian érzünk, mielőtt szóba hoznánk valakinek az etnikai hovatartozását, vagy szexuális identitását. A regény más pontjain is megjelenik ez az érzés: Pollit megtámadja egy férfi az utcán. A feljelentéssel megtételével jár, hogy el kell mesélnie a rendőröknek mindent, amire emlékszik. Polli ugyan tudja, hogy egy surinamei férfi volt a támadó, azonban vonakodik elmondani a rendőrségen. Miért – tehetnénk fel naivan a kérdést –, hiszen mindez csak abban segít, hogy előkerítsék és bíróság elé állítsák a tettest. Polli azonban, ahogy sokan mások is, azért aggódik, mert rengeteg támadás éri az embereket a származásuk miatt, ami, ha bűncselekménnyel párosítva jelentkezik, még nagyobb idegengyűlöletet szül. Hiába független a két dolog egymástól, egyre nehezebben választjuk külön a kettőt. A történet előrehaladtával fokozatosan párolog el és válik irracionálissá ez a félelem azáltal, hogy egyre több hangsúly helyeződik Consuelo nemzetiségének, kultúrájának egyediségére és megismerésére. Azáltal válnak hangsúlytalanná a különbségek, hogy megismerünk egy, a miénktől eltérő kultúrát: ami sok ponton más ugyan, sok ponton viszont hasonló. Ami a legfontosabb, már nem idegen. Polli és Consuelo személyiségüknek és kultúrájuknak eltérősége miatt remekül kiegészítik egymást. Mindennapjaikban csak az fontos, hogy legjobb barátnők, és mindenben egymás mellett állnak.
Polli történetei teli vannak mélységgel, szeretettel, kedvességgel és elfogadással. Miközben elképesztően mai problémákkal foglalkozik, mégis valami egyetemeset ragad meg. Polli szerelemről, barátságról, emberi értékekről filozofál, de nem felejt el gyerek lenni. Ugyanolyan érzésekkel küzd, mint minden fiatal tinédzser: szülőkkel való veszekedések, iskolai zűrök, növekedés, barátságok összetartása, az első szerelem mámora. Bármelyik tizenéves magára ismerhet Polliban. Rövid fejezetekre tagolt, gördülékenyen olvasható szöveg, ami olyan üzenetet közvetít, melyet minden gyereknek és felnőttnek meg kellene hallania. Olvassátok el, szülők, gyerekek közösen, vagy külön külön, és halljátok meg Polli minden szavát! Megéri.
„Megérteni valamit olyasmi,
mint a fejedben filmet forgatni.
A zenéje pedig afféle dal,
amit mindenki épp igaznak hall.”
Frindt Julcsi írását olvastad.
Ha lemaradtál róla,ismerd meg az első kötetet is! Mitől különleges Polli története? Derítsd ki!
Olvass bele az első részbe!
Az elsőés a másodikkötetet is meg tudod már rendelni! Kezdd Pollival a tavaszi szünetet!
