Én ez a verssor lennék...
Gyerekkorom kedvenc játéka a "Mi lenne, ha..." volt. A közelgő Költészet Napja kapcsán verssoroknak képzeljük magunkat, eláruljuk melyik a kedvenc verssorunk, miért szerettük régen és miért olvassuk a gyerekeinknek ma is. Régi-új verseskötetek a Pagonyosok ajánlásával.
Ami a szívedet nyomja - svéd gyermekversek
Ez persze nagyon klassz.
Megkapom talán a hármas fémépítőt, abban több kerék van.
Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt.
De lehet, hogy az túl sokba kerül.
Miért lógatom úgy az orrom?
Meg tortát is fogok kapni.
Holnap nyolcéves leszek,
és nem leszek már hétéves soha többé.”
Amikor én kislány voltam, akkor verseskötet egy nagyon különleges, üde színfolt volt a Magyarországon megtalálható gyermekkönyv kínálatban. Ez nagyjából 30 évvel ezelőtt volt, de a svéd gyermekversek azóta sem vesztettek frissességükből. Hiába gyorsult fel a világ, hiába van minden tele számítógépes kütyükkel, a kamasz lélek mit sem változott. Hiszen ma is ugyanolyan nehéz megbirkózni a felnövéssel járó problémákkal. Mert ahogy egy gyermekből önállósodó kis emberke válik, jönnek a nagy, nehezen megválaszolható kérdések, a bonyodalmas viszonyok a szülőkkel, a bimbózó szerelmekkel. Ez a kor a legérzékenyebb, ugyanakkor a legtisztább és a legőszintébb is. Ingrid Sjöstrand, Siv Widerberg és Britt G. Hallqvist versei azért zseniálisak, mert végtelen egyszerűséggel fogalmazzák meg a nagyon is bonyolult gyermeki dolgokat. A svéd költőnők verseit Tótfalusi István remek fordításában olvashatjuk.
Túl a Maszat-hegyenVarró Dánieltől
"Múzsám, te szőke bombanő, te,
Puszild meg, ó a homlokom!
Így kérik mind a Múzsa nénit
A költők, mert ő súgja nékik
Az összes rímet, ötletet,
Mit aztán versbe költenek.
Mint óvodások és mamáik,
Úgy mennek együtt kézbe kéz
Kis, szűk utcákon át, egész
A költemény bejáratáig.
Ott homlokon puszilja őket,
És ők hipp-hopp megihletődnek."
Évek óta családi kedvenc, mégsem merném állítani, hogy összefüggésében el tudnám mondani a Túl a Maszat-hegyen történetét. Mi akkor vesszük le a polcról, ha megkívánunk belőle egy-egy részt. Például a Büdös Pizsamázóst, vagy a Szösz nénét. Maszat-hegyi rajongásunk tovább fokozódott azóta, hogy hangoskönyvben is begyűjtöttük. Varró Dániel nyelvi lubickolása, intellektuális humora és lehengerlő története egyesül Mácsai Pál zseniális előadásával, és a függés egy életre szóló lett. Boldogság látni, hogy ez a nehéz szöveg hogy kúszik be a gyerekek agyába, és hogy kezd el ott tovább dolgozni, és alkotásra ihletni. A gyerekeim szavalják, eljátsszák, rajzolják. Én meg gyönyörködöm... (Bagossy Laura - Pozsonyi Pagony)
Négyeshatos Erdős Virágtól
"Akinek bejön a retró,
tessék, annak ott a metró!
Aki inkább tili-toli,
arra vár a teli troli.
Sőt, aki nem győzi szusszal,
utazhat felőlem busszal,
ámde aki vakmerő
és vidámságra hajlamos,
annak jobban megfelel
a négyes-hatos villamos!"Ha én verssor lennék... nagyon sok modern verssor is lehetnék, például a többiek által még nem emlegetett Erdős Virág, akinek a Négyeshatosa állandóan műsoron van tartva nálunk, a gyerekek nagy kedvence a fent idézett pár sor, hiszen mi is nap mint nap utazunk a nevezetes járaton.
Klasszikusok, azaz Weöres Sándor, Horgas Béla és Nemes Nagy Ágnes
Ne bocsáss el kicsi bátyám!
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám!
Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik."
Azt hiszem, én sokkal költőibb lélek vagyok a két humorra és nevetésre éhes gyerekemnél, mert nekem Weöres Sándor, Horgas Béla és Nemes Nagy Ágnes versei voltak a kedvenceim. Borzasztóan szerettem egészen felnőtt koromban is verses lemezeket hallgatni, sokszor a verssor dallama és egy-egy szó maradt csak meg az emlékezetemben, de szavak nélkül is éreztem a verseket. A Bóbitát emlegetni bizonyára szinte snassz, hiszen mindenki ezen nőtt fel, mégis megteszem, mert úgy érzem, hogy a rengeteg versmondó-versenyes újrafelhasználás sem tudta kiölni a lelket ebből a kedvenc versemből:
És a gesztenyefákról meg a véget nem érő 26-os busz várásról a Margit-szigeten is mindig ezek a sorok fognak eszembe jutni, amíg világ a világ:
"Öt ujja van a gesztenyefalevélnek,
öt ujja van, mint a gyerek kezének."
és a másik: "Álldiga és várdiga,
járdiga és tánciga."
Hát lehet ennél jobban elmondani, amit álldigálás közben érez és csinál az ember? (Győri Hanna szerkesztő)
GyerekségekRanscghburg Jenőtől
"Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát
Nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig
S a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!"
Ranschburg Jenőről a gyermekpszichológia hazai úttörője vagy valami hasonló méltató kifejezés ugrik be az embereknek. Kevesen tudják, hogy pályája kezdetén, amikor még maga sem tudta valószínűleg, merre tart az élete, versekbe öntötte gondolatait. Igazi gyerekversekbe, amiket csak szeretni lehet: beletalál a gyermeki lét egészébe, a kisfiúk/kislányok valós érzései, félelmei, örömei és bánatai köszönnek vissza a sorokban. Nálunk sokáig a kedvenc egy 1959(!)-ben íródott verse volt az Első nap az óvodában - nagyobbik fiam utálta az intézményt, nem neki találták ki sem az óvónéniket, sem a csoporttársakat.
Akinek a kedve dacosVarró Dánieltől
"Jó autó a Mitsubishi,
van benne egy pici pisi.
Te voltál az? Ejnye, Misi!
Jó autó a Mitsubishi.
Ez is egy igazi mai kedvenc, akinek minden gyerekkötete ott díszeleg a könyvespolcunkon. Nincs olyan hét, hogy nagy nevetve ne olvasgatnánk este a verseit, amik egyszerűek-szerethetőek-humorosak és annyira ritmusosak, hogy a botfülűnek hitt gyerekek is rögtön tapsolni vagy mulatozni kezdenek az apró költeményeken. Járműmániás gyermekem kedvence az Akinek a kedve dacos című kötetből való. És természetesen az autókhoz kötődik, az Öt jó autó címet viseli. Ezt a részletet, amin a gyerekeim fetrengenek a nevetéstől, már régóta kívülről fújják...(Sugár Judit)
