Élvezni a szabadságot, ahogy Otiék teszik
A Titi kalandjai, Janó és Janka nyári meséi és Szutyoksári mókás története után új mesehőst ismerhetünk meg Annie M.G.Schmidt tollából. Otit, azt a kislányt, aki a szeretetével többször is megmenti a papáját.
Bagossy Laura ajánlója az Oti megmenti a papáját című könyvről szól, mely a Pagony Apu mesél sorozatában jelenik meg. És nem csak a papák fogják nagy élvezettel mesélni.
Otiék története egy erdő közepén működő, idillinek tűnő hotelben kezdődik, ahol nagy szeretetben él apa és lánykája. Tóni csodálatos szakács, aki például a csalánlevesnek is specialistája. Oti, a kislánya pedig kicsit anyátlan, korlátok nélkül élő, nagyszívű és tulajdonképpen boldog gyermek, akinek az állatok a legjobb barátai. Remekül elcseveg az erdő madaraival, a ház macskájával, kutyájával és az egerekkel is. Közös életük zavartalanságát beárnyékolja, hogy Tóni papírjait elnyelte a Számítógépes ház hivatala, emiatt okmányok nélkül, kiszolgáltatottan kell élniük. A helyzetüket nehezíti Tóni hirtelen természete: nagyon nehezen viseli az igazságtalanságot. Márpedig abból van a világban bőven, így a Sárgarigó Szállóban is, amelynek beszédes nevű tulaja, Pattogi úr egyik pillanatról a másikra bocsátja el a szakácsot.
Ettől kezdve zaklatott időszak veszi kezdetét a kis család életében, hiszen megélhetést és otthont kell keresniük, ami papírok nélkül egyáltalán nem egyszerű dolog. Egyetlen vagyonkájukkal, egy rozoga furgonnal és két vállalkozó szellemű kisegérrel róják az utakat. Vándorlásuk során kempingeznek vadregényes, világvéginek hitt tisztáson, amiről kiderül, hogy természetvédelmi terület, ezért elzavarják őket, táboroznak egy parkoló közepén, majd egy hotel virágágyásában, illetve egy szálloda elegáns szobájában is eltöltenek néhány illegális napot.
Oti és papája tulajdonképpen élvezik ezt a szabadságot, és a legapróbb dolgok is boldoggá teszik őket, ám a körülöttük levő világ mindig belerondít az életükbe, és a hatóságok folyton a nyomukban járnak.
Annie M.G.Schmidt meséje komoly kritikával illeti a civilizált világot és az emberi viselkedést, szembeállítva a jószívű, együtt érző és segítőkész állatsereglettel. Míg a történetben az emberek leginkább akadályozzák, vagy csak közönyösen viszonyulnak Otiék sorsa iránt, addig egész madárrajok dolgoznak azon, hogy Tóni újra papírt kaphasson, hogy munkája legyen, és így kislányával végre otthonra találjanak. Házakba, közintézményekbe röpülnek be titokban, és szedik össze az ott található papirosokat, azzal a céllal, hátha köztük lesz a megoldást jelentő elveszett okirat.
Ez a mese egyszerre szívfacsaró és humoros. A szerző remekül keveri a mesevilágot a valósággal. Az olvasó pedig garantáltan végig izgulja a könyvet, egészen a történet megnyugtató lezárásáig.
