Előbb a vers, aztán a dallam
Nincs olyan gyerek - és már felnőtt sem – aki ne tudna fejből legalább tíz Gryllus dalt. A mi diófánk, vagy a Maszkabál dalai örökre belemásztak a fülünkbe. nem lehet őket megunni.
Kutyát kérek, kiskutyát! és Mókus, mókus mit csinálsz? címmel most a legkisebbeknek jelent meg kiadónk gondozásában két lapozó Horváth Ildi illusztrációival. A kötet megjelenése kapcsán kérdeztük a mindig mosolygó Gryllus Vilmost versekről, dalokról.
– Vers és zene, ez jut rólad eszembe elsőre. Jó így a sorrend?
- Mindenekelőtt egy valamit szögezzünk le: nem vagyok költő. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem írtam még verset, de ha írtam is, azt mindig dalszövegnek szántam. Ahogy Kányádi Sándor bácsi is mondta egyikre-másikra: zenével elmegy... Zeneszerzőként is főleg verseket zenésítek meg, így én magamnak se tudok máshogy szöveget írni, csak úgy, hogy előbb a vers, aztán a dallam. Persze azért már elgondolok ezt-azt versírás közben is, de igazából csak akkor látok neki a zenének, ha készen van a szöveg. Egyiken-másikon néha napokig gondolkozom, félreteszem, előveszem, de a dallam általában sokkal gyorsabban készül el – legalábbis a magam verseire.
- Hogyan írsz verset? Azt tudom, hogy a Biciklizős dal egy Almával közös biciklizésből született, de hogyan pattan ki a fejedből a többi vers? Melyik volt az első? Megjegyzed őket, aztán kézzel írod le vagy számítógépbe kerülnek, van esetleg egy titkos noteszed?
- Noteszem nincs, vagy fejben, úszás vagy séta közben, vagy számítógép előtt ülve írok. Az első saját szövegű dalom a Lassan jár a csigabiga volt, meg a Hegedül a kisegér, 25 éve írtam, séta közben, de azóta is éneklem... A Biciklizős dalok jó része megtörtént dolgokról szól, láttuk, hazamentünk, megírtam. Az erdei pocsolya egy sekély bányató volt, ahova néha eljártunk tapicskolni, leselkedni. Épp egy csíkbogarat néztünk Almával, én meg már mondtam is valami ideiglenes dallammal, hogy „lakik benne csíkbogár, fel-le úszik, meg nem áll,” Alma meg nézte, és megkérdezte: - És mit csinál a másik fele? Így lett belőle inkább „folyton úszik...” Aztán amikor már a lemezre készültem, hozzáírtam még kitalált dolgokat is.
- Mi volt a kedvenc gyerekkori olvasmányod? Miket-kiket olvasol ma? Van-e kedvenc verssorod?
- Gyerekkoromban a Micimackó mindent vitt, az abban levő versekhez felnőttként zenét is írtam, egyszer talán még lesz belőle valami. Felnőtt fejjel? József Attila, Kosztolányi, Weöres és még sokan, Áprily, Radnóti, Kányádi, kedvencet nem választanék, verset meg pláne nem. Verssor? Ide jól passzolna Radnótitól, hogy „És míg tollára dől, a gyermekekre gondol, és nincs nehéz szívében most semmiféle gőg, mert értük dolgozik...” Vagy Áprilytól: „S mégis, így volna jó: amíg a hófelhő jön, énekelni, mint az a révült, holdkóros rigó.” De nem csak ezek a kedvencek, van még jónéhány... Olvasok persze sok mást is, ha nem is minden nap, de gyakran. Részben azért, hogy kiszakadjak kicsit a hétköznapi világlátásból, meg azért, mert mindig keresek olyan verseket, amiket szívesen elénekelnék.
- Verseid nagyon sok formában jelen vannak a piacon, de ez lesz az első lapozód. Hogyan fogják a kisgyerekes szülők felolvasni? Énekelve vagy tényleg versként?
- Ilyen lapozóm, amilyen most megjelenik, még nem volt. A versek mind megjelentek lemezen is, dallammal, így biztosan sok szülő fülében is benne vannak, ezért nyilván lesz, aki inkább énekli őket. De ez mindegy is. Az a jó benne, hogy amíg lemezt egy gyerek egyedül is hallgathat, addig egy ilyen lapozó, amit nem tud egyedül elolvasni, mindenképpen társas tevékenység, szülő és gyerek közös időtöltése, és ez jó érzés. A remek rajzok meg arra is inspirálhatnak majd, hogy ne csak a verset olvassák el, hanem meséljenek is róla mindenfélét, ami az eszükbe jut.
-Mik a következő verses terveid, akár új lemez vagy egyéb kötet?
- Az elmúlt időben leginkább „félnótákat” írtam , azaz rövid, fél perces dalokat, amikhez az „egyszervoltosok” rajzfilmet készítettek, van már vagy 20-25 darab. Ezek csak a neten láthatók. A csellós játékaim-meséim is felvételre várnak... Szeretnék még sokat koncertezni, olyanokat is eljátszani, amikre ritkán van lehetőség, mint a felnőtteknek a Kiss Anna dalok, vagy gyerekeknek a népdalos lemez anyaga.
– Mi lesz a PagonyFeszten, ahol a könyved bemutatója is lesz?
- Túl nagy meglepetéssel nem készülök, eljátszom majd, ami eszembe jut, vagy amit a gyerekek szeretnének. Az ilyen kívánságok közt persze néha akadnak igen meglepőek is, egy-egy ritkán játszott, már szinte elfeledett dal, mese.
- Tudnál gyorsan egy pár soros verset rögtönözni a Százhold olvasóinak, hogy megjelent lapozó?
Gyerekkorban az olvasást
úgy lehet megalapozni,
ha gyerekünk kiskorában
tud már ügyesen lapozni.
Erre jó a lapozó:
Olvasás-alapozó!
(Fotó: Gryllus Ábris)
