Egy ház tetejének a peremén áll
Milyen kamasz szemmel a kortárs magyar ifjúsági irodalom egyik legfrissebb szövege, a Zuhanórepülés? Olvasd el itt!
A könyv úgy kezdődik, hogy Ádám egy ház tetejének a peremén áll. Ez igencsak veszélyes
dolog, főleg, hogy még ugrál is. Mindenki áhítattal figyeli, ő pedig úgy érzi, mintha repülne. Előző
alkalommal, amikor ezt tette, leesett a tetőről. De nem emlékszik rá, csak egy nagy feketeség van az
emlékezetében. Azonban a legfurcsább, hogy teljesen épen megúszta, még a karja sem törött el.
Amikor megpróbálja felidézni a történteket, megszédül és gyorsan lemászik.
Másnap reggel az apja közli vele, hogy ezentúl egy másik, különleges iskolába fog járni,
ahová még aznap elfuvarozzák. Az Erőd – félreértés ne essék, ez egy iskola – teljesen steril, zárt
intézmény, ahol mindent szabad, csak épp kimenni nem. Természetesen Ádám, jó főhőshöz
méltóan, fel van háborodva és nyomozni kezd.
Először is, a könyv elején az Olvasó azt gondolhatja, hogy ez egy fantasy. Sok minden
sugallja ezt, például a kezdés is erre utal. Majd ez a sejtés csak tovább erősödik, amikor főhősünk
bekerül az Erődbe. Most már a dörzsölt Olvasó teljesen biztos a dolgában, kényelmesen belesüpped
a fantasy-olvasás remek élményébe.
Aztán úgy a könyv közepén kezd kényelmetlenné válni a dolog, mert semmiféle megerősítést
nem kap az elmélete. Ekkor már az Olvasó feszeng, egyre türelmetlenebbé válik (esetleg hátralapoz
a könyvben, ami nagy bűn). Aztán az író egy merész csavarral hátracsapja a székébe saját gyanútlan
Olvasóját, az egész elméletét semmissé teszi.
Ez a könyv nagyon érdekes kérdéseket vet föl, amikre nem ad egyértelmű választ, mert nem is
lehet egyértelmű választ adni. Amikor Ádám a nagy döntése elé kerül, onnan úgy folytatódik a
történet, mint egy lapozgatós könyv, igaz, csak két úton mehetünk végig. Szerintem mindkét
végkimenetel nagyon felkavaró és lehangoló. Ami nem baj. Mindenképp elgondolkoztat és téged is
választás elé állít, hogy szerinted melyik a jó válasz a kérdésekre.
Az elsőben Ádám leszáll a földre, talán egy kicsit felnő, szembenéz a problémáival, de ez
valahogy kicsit kiábrándító. Valószínűleg egy nagy traumát átélt ember lesz ilyen, ha úgy-ahogy
túllép rajta. A második megoldásban bent marad az Erődben, saját bevallása szerint azért, hogy a
barátainak segítsen túllépni, de ezt, olvasóként, kicsit nehéz elhinni; vagy legalábbis maradnak
kételyek a szívünkben.
Tehát összegezve nekem kifejezetten tetszett a könyv, kellőképpen összezavaró és izgalmas
volt. Ellenében talán azt tudnám felhozni, hogy nyelvileg nem elég erős a szöveg. A könyv nagyon
történetközpontú, mindent a történettel mond el, fejez ki, nem pedig a nyelvvel. Ezért joggal teheti
fel a kérdést az Olvasó, hogy tulajdonképpen miért is regényként született meg ez a mű? Miért nem
mondjuk film formájában készült el? De persze ez sem olyan nagy hiányosság, h írásaiszen jelen esetben
a történet elég sokatmondó.
Nényei Klára írása
