De nehéz az iskolatáska...
Főleg, ha a szeptemberi iskolakezdésig csupa olyan könyvvel pakoljuk meg, amik segítenek feloldani az esetleges szorongást. A közös olvasás közben szülő és gyerek együtt hangolódhat rá az iskolára, beszélgethetünk arról, hogy milyen volt anno nekünk, és elmondhatjuk, hogy mennyivel jobb most suliba járni.
Bagossy Laura könyvajánlója mindenkinek szól, akinek kisiskolás gyereke a nyár utolsó békés hetére készülődik, és az új iskolatáska már pakolásra kész.
A hét elején kirakatot rendeztünk a Pozsonyi Pagonyban. A téma természetesen az iskolakezdés. Ilyenkor első körben összegyűjtünk minden létező sulival kapcsolatos olvasmányt. Olyan ez, mint egy izgalmas társasjáték. A számítógép ugyan elvégzi helyettünk a könnyebb munkát, hiszen kidob minden olyan címet, amelyben az "iskola" vagy "gimi" szó szerepel. A mi feladatunk azonban az, hogy megkeressük azokat, amelyeknek a címe nem segít, viszont a téma szorosan összekapcsolódik az iskolával. Állunk a boltban a millió könyv között és böngészünk. Aztán, ha valakinek eszébe jut egy cím vagy talál valamit, felkiált, és akkor együtt örülünk. És előjönnek az olvasmányélmények életünk legkülönbözőbb szakaszaiból...
Nekem például a legkorábbi emlékem a Már iskolás vagyok. Kísérteties volt újra beleolvasni Janikovszky Éva könyvébe. A mondatok, amivel szembesültem az én kristálytiszta iskolakezdős emlékeim. A saját történeteimet olvastam vissza 33 év távlatából! Megborzongtam a gondolattól, hogy az egykor oly kedves és sokat olvasott könyv olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy mára saját emlékként gondolok vissza rá. Nekem is volt aranyos konyhás nénim, és tisztán emlékszem arra, amikor elsősként visszatértem meglátogatni a kis ovisokat. Azok ültek körülöttem, és én csak meséltem, meséltem, és Kati óvónéni elhitette velem, hogy már nagyon nagy lány vagyok. Én pedig boldog voltam és nagyon büszke.
Jó néhány évvel később, a kedvenc csíkos könyvem Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben!. Horváth Kati igazi kamasz lány, aki küzd a szüleivel, az önbizalommal, az osztálytársaival és a tanáraival. És várja az első nagy szerelmet. Élete komikus kudarcok, félreértések sorozata.
A történet jó fél évszázaddal ezelőtt játszódik. A maga módján történelem. Más volt a tempó, a szokások, a morál, mégis valahogy ugyanazok a karakterek ülnek az iskolapadokban, a maguk esendő kamaszos problémáival, mint manapság. Olyan kíváncsi lennék, hogy mit szólnak ehhez a történethez a különböző „gimis” regény sorozatokat fogyasztó mai fiatalok!
És ha már visszamentünk az időben, akkor sorolhatjuk A , a Légy jó mindhaláligot vagy az Abigélt. Mégis a legfőbb kedvenc, az iskolai művek gyöngyszeme a Tanár úr kérem,Karinthy rajongásom egyik darabja. Szeretem a szentimentalizmusát, ahogy a bevezetésben visszarepül a múltba, és felnőtt fejjel beül a régi padba. Ahogy ráismer a régi osztálytársakra, a soha vissza nem térő fiatalság érzésére. Imádom a humorát, ami senkihez nem foghatóan karikírozza ki az iskolai létet. Annak ellenére, hogy ma már egész más viszonyok között tanulnak a gyerekek, mégis ismerős és megnevettető a késés, a felelés, a bizonyítvány miatti magyarázkodás, vagy a tornaórák kínjai. Ahogy van jó és a rossz tanuló – a vérfagyasztó tanárokról nem is beszélve – és csínytevések is bőven, amin röhög az egész osztály...
Aztán, ha ugrunk egy nagyot az időben, akkor már anyaként nézek farkasszemet az iskolával. A könyvek keresgetése közben bukkantam rá a Liza és Micsoda az iskolában címűre. Beleolvasva rögtön megcsapott az emlék, amikor az elsőszülöttemet a világ legfantasztikusabb ovijából az ismeretlen és félelmetes iskola intézménybe kellett küldenem. Hogyan kellett a lányomnak pillanatok alatt, átmenet nélkül önfeledt ovisból, komoly, céltudatos iskolássá válnia, maga mögött hagyva a játékkal, szeretettel, szabadsággal teli világot. Nekem pont erről az érzésről szólt, mikor Liza magával viszi kedvenc plüsskutyáját a suliba úgy, hogy pontosan tudja: ez már nem helyénvaló! És Micsoda a kutyus a "tilosban" természetesen azt teszi, amit a tanórán nem lenne szabad: játszani kezd.
Az ovi- iskola váltás szorongásain sokat segíthet az Iskolások kézikönyve Finy Petra tollából. A gyűjtemény nem tesz mást, mint összeszed minden apró részletet, ami az elsőssé válással kapcsolatos. A várakozás izgalmától, a tanévnyitón keresztül, az új társak, tanár nénik megismeréséig. Felsorol olyan tapasztalatokat, amelyekre egy mai hatéves nagy valószínűséggel számíthat majd az első osztályban. A könyv pozitívabb már nem is lehetne, így nem csak az ismeretlenbe készülő gyermeknek, de szorongó szüleiknek is szívből ajánlom.
Ezennel elértünk a jelenbe. Egyelőre tökéletes iskolásként működő, harmadikba készülő gyermekem az Egy Ropi naplója sorozatért van oda, ami egy amerikai iskolás fiú hétköznapi történéseiről számol be. Könnyed, humoros és szerethető. Számunkra emblematikus könyv, mert ez volt a legelső, amit a lányom egyedül olvasott el. Egy örökre emlékezetes olvasmány, ami segített megbarátkozni a betűkkel, bezárkózni abba a bizonyos intim világba. Oda, ahol már nem anya meg apa hangja közvetít. Ennek a könyvnek, éppen ezért, nagyon hálás vagyok.
A kirakat azóta elkészült, és a megtalált könyvekből már jó néhány a bolt ablakába költözött. Onnan kacsingatnak kifelé. Mi pedig általuk is kellemes iskolakezdést, és könyvekkel teli új tanévet kívánunk!
