Dani, a biciklizés mestere
Az Óvodás lettem-sorozat Dani hétköznapjainak elmesélésével folytatódik. A kisfiú először biciklizni tanul meg, de nem ám futóbiciklin, hanem igazi pedáloson! Persze olyan nap is van, amikor semmihez sincs kedve, se felkelni, se enni, se játszani, de az ilyen morcos napokon is jóra fordul a kedve végül. És persze rengeteget van együtt Leával is... Olvass bele a Vadadi Adrienn-Igor Lazin páros legújabb könyvébe, a Dani biciklizni tanulba!
A pedálos bicikli
Ahogy kitavaszodott, az óvó néni felhozta a pincéből a kismotorokat, futóbicikliket, rollereket és a pedálos, lábbal tekerhetős biciklit.
A gyerekek csodájára jártak a pedálos biciklinek. Még egyiküknek sem volt ilyen. A vázán villámok díszelegtek, a kormányán csengő volt, és a kerekén igazi biciklilánc! A legeslegjobban Daninak tetszett.
– Hű, de szuper! – ámuldozott. Nézegette, körbejárta, csengetett a csengőjével, még meg is simogatta.
– Én már tudok ilyennel biciklizni! – hencegett Peti.
– Mutasd meg! – kérte Dani.
– Most nem akarom – felelte Peti, azzal felpattant a futóbiciklire, és elgurult vele.
– Én is tudok! – kiáltotta Dani Peti után.
– Nem tudsz! – rikkantotta a messzeségből Peti.
– De igenis tudok – dünnyögte az orra alá Dani.
Dani megfogta a pedálos bicikli kormányát, és körbesétálta vele az udvart. Még sosem ült tekerős biciklin. De nagyon szerette volna kipróbálni!
A többiek vidáman karikáztak körülötte a futóbiciklikkel, robogtak a kismotorokkal. Rendőr bácsisat játszottak. Az óvó néni volt a rendőr, ők meg a kisautók.
Amikor az óvó néni a magasba emelte a kezét, és azt kiáltotta: piros, az autók megálltak. Amikor pedig leengedte, és azt mondta: zöld, berregve elindultak.
Dani is szeretett volna velük játszani, de a pedálos bicikli túl magasnak, túl imbolygósnak látszott. Amikor aztán mégis rámerészkedett az ülésre, csak pipiskedve ért le a lába. Hiába próbálta a pedált meghajtani, a bicikli folyton elbillent alatta.
– Segítsek? – kérdezte az óvó néni.
– Egyedül is tudom! – bizonygatta Dani.
De mivel a pedálozás sehogy sem sikerült, úgy próbálta hajtani, ahogy a futóbiciklit szokás. Lassan haladt, mert alig ért le a lába, és folyton beleakadt a pedálba. Dani igazi nagyfiúnak érezte magát a pedálos biciklin! Nagyon büszke volt magára!
Amikor a gyerekek lassan kimotorozták, kifutóbiciklizték magukat, leparkoltak a garázsba, és szaladtak csúszdázni, homokozni, mászókázni.
– Gyere játszani! – hívta Peti Danit is.
– Nem érek rá – felelte Dani. – Sok dolgom van.
Dani egész délelőtt a pedálos bicikli mellett maradt. Megvizsgálta a láncát, megnyomkodta a kerekeit, hogy nem laposak-e, meghúzta a kézifékeket, és amikor az óvó néni kis vödörben vizet hozott, a törlőronggyal szép csillogósra fényesítette.
Az öltözőben, ebéd közben, de még fogmosáskor is a pedálos bicikliről álmodozott. Csak nehezen nyomta el az álom.
Álmában is a biciklin ült. A pedáloson! A lába ügyesen forgott körbe-körbe. Csak hajtotta, tekerte! Az egész világ tátott szájjal csodálta!
Mire felébredt, a többiek már az asztalnál uzsonnáztak. Dani felült az ágyban. Amikor az óvó néni odahajolt hozzá, hogy átöltöztesse, Dani belesúgta a fülébe:
– Tudok biciklizni!
Az udvaron aztán a bicikli egyszer csak elindult alatta. Az óvó néni volt a rendőr bácsi, a gyerekek motoroztak meg futóbicikliztek körülötte. Dani pedig kerekezett, karikázott a pedálos biciklin, és még akkor sem állt meg, amikor a rendőr bácsi azt mondta: piros!
Tetszett a mese? Rendeld meg a Dani biciklizni tanult ide kattintva!
