Cilinderes eltüntetők
Időnként mindannyian érezzük magunkat úgy, mintha egy gonosz bűvész eltüntette volna a dolgok jó oldalát, hogy helyette problémák záporozzanak ránk. És csak reméljük, hogy egyszer csak hipp-hopp, elővarázsolja a megoldást a cilinderéből. Wéber Anikó új könyvében Marci is így érzi: csapatban összedolgozni ugyanis nem mindig könnyű, főleg, ha nem a legjobb barátaival kerül egy csapatba az egyszeri másodikos! Vajon sikerült mégis helytállniuk a Bűvészolimpián? Nem mondjuk meg, olvassátok el!
Akik a Most én olvasok-sorozat Marciját a szívükbe zárták, bizonyára már akkor is nagyon örültek, amikor önálló sorozattá nőtték ki magukat Marci kalandjai. Az első kötet Merkúr, a különös új osztálytárs és Marci barátságának történetét mesélte el. Wéber Anikó a rá jellemző, szívmelengető figyelmességgel írt arról Marci és Merkúr kapcsán, hogy nem mindenki űrlény, aki annak látszik, és érdemes időt szánni egymás valódi megismerésére ahelyett, hogy a felszínes első benyomásainkra hagyatkoznánk. A Marci és Merkúr - űrlény az osztályban ráadásul a bolygók, csillagok és galaxisok világához is meghozza az olvasók kedvét, hiszen Merkúr mindent tud az űrről, és otthon saját "bolygója" is van, ahol boldogan játszhat új barátaival délutánonként.
A kötet folytatása a Marci és a Bűvészolimpia címet kapta. Mindjárt az elején izgalmak közepébe csöppenünk Marciékkal, hiszen a másodikosok kerületi csapatversenyen, igazi bűvészolimpián mérhetik össze a tudásukat! Ehhez azonban tovább kell jutnia az osztály két csapatának az olimpiára. Mivel az osztálytársak nem tudnak megegyezni, Kati néni osztja be a csapatokat. És jaj, Marci és Merkúr külön csapatba kerülnek!
Ennél is nagyobb baj, hogy Marci csapatában nagy a széthúzás. Ábel visszahúzódó és félénk, Tibi folyton csak morog, panaszkodik és veszekedik, így úgy látszik, Csenge és Marci hiába igyekeznek, hogy összetartsák a csapatot és továbbjussanak a versenyre. Vajon sikerül mégis begyakorolniuk a legizgalmasabb bűvésztrükköt és az elsőként vagy a másodikként továbbjutni a Bűvészolimpiára? És ha igen, hogy állnak helyt csapatként?
Wéber Anikó ebben a könyvében is megmutatja, mennyire ért a gyerekekhez, milyen jól ismeri a mindennapjaikat, a köztük működő dinamikát. Bizony vannak visszahúzódó gyerekek, mint Ábel, akiknek a képességei talán rejtve maradnak a hangosabb osztálytársak mellett. Vannak hangadók, mint Tibi, akik meg tudják határozni egy-egy gyerekközösség életét. És vannak olyan gyerekek, mint Marci és Csenge, akik nem mindig tudják a receptet az eredményes együttműködésre.
Olvass bele!
Ne feledkezzünk el arról sem, milyen nehéz azoknak a másodikosoknak, akik az iskolai társas kapcsolatokat egy egész évig nélkülözték. Nekik tulajdonképpen a kezdetektől kell megtanulni a kooperációt a társaikkal. Számukra különösen fontos lehet ez a könyv. A Bűvészolimpia a családoknak, osztályközösségeknek mintát ad arra, hogyan lehetséges egy ilyen nehéz szituációból jó szájízzel kijönni. Marci többször is segítséget kér a csapatversenyre való felkészülés során apukájától. Apukája tapasztalt felnőttként ráirányítja a figyelmet a feladatok felosztásának szükségességére, arra, hogy mindenki jó valamiben, csak meg kell találni ezt a valamit. Ettől teljes egy csapat.
Napjainkban divatos a csoportmunka az iskolában, de egyébként is sokszor együtt kell osztályközösségként együttműködniük a gyerekeknek. Ez bizony gyakran jár csalódással, lemondásokkal, de nem véletlen, hogy újra és újra hasonló helyzetbe hozzák őket a tanárok. A kooperáció megtanulása ugyanis kulcsfontosságú, a rugalmasságot és az együttműködés képességét egész életünkben használjuk, gyakoroljuk. Felnőttként Marci apukája is tudja, hogy az élet tulajdonképpen folyamatos csapatverseny - munkahelyen, családban és még sorolhatnánk. Egy szeretettel teli és vidám közegben közvetíti Marcinak ezt a tudást a könyvben.
Szuper választás otthoni közös olvasásra és osztályközösségeknek egyaránt. Olvassátok el a Bűvészolimpiát és engedjétek, hogy csiribú-csiribá, elvarázsoljon!
Tedd kosárba!