Mindennek van valamilyen ezelőttje
Egy jó krimi mindenkit odabilincsel a karosszékhez. Az Abszolút Könyvek sorozat most egy új, letehetetlen nyomozós regénnyel bővült. Olvasd el A Katlankapu rejtélye első fejezetét!
A család tagjai megigazították magukon a hátizsákjukat, még egyszer ellenőrizték a bakancsfűzőjüket, behúzták a széldzsekik cipzárját, és elindultak.
Illetve várjunk csak! A történet nem is ezen a reggelen kezdődött, hanem legalább egy hónappal ezelőtt, amikor a család elhatározta, hogy egy hosszú hétvégét hegyi túrázással töltenek. Stop. Még további pontosítás szükségeltetik: dehogy a család döntötte el, a két gyereknek nem is volt szavazati joga. Bucsó, a báty és Csibu, a húg hiába terjesztett be ellenzéki javaslatot wellnessfürdős hosszú hétvége ajánlattal. Apa és anya, a két valódi döntéshozó félresöpörte az ötletet, és kettőjük egyhangú szavazatával a hegyi túra mellett döntöttek. Ez van, ha az embert túrabolond szülőkkel sújtja a sors. Az ilyenek először csak a városszéli ligetbe cipelik el pöttöm csemetéiket, aztán amikor azok már saját lábukon is megállnak, jöhetnek a messzi erdők, dimbek-dombok. Ha a gyermekek nem lázadnak idejekorán, rákapnak a kaptatós, izzasztós hegyekre. És lám, hová sodor némely szülőt a szenvedély? Egészen a hosszú hétvégés túráig, hegyi turistaházban alvással!
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Így került hát Csibu, Bucsó és a szüleik egy kora hajnal óta tartó autóút után egy magas fenyőkkel körbevett erdei parkolóba, messzi távol minden emberi civilizációtól. (Nem számítva persze a parkolóőr bódéját, a mindenféle fölös vackot árusító kis faházak sorát, na meg a valamivel hasznosabbnak bizonyuló sült kolbászt, sört, csipszet áruló házikókat. Ja igen, és a vitathatatlan hasznosságát már bizonyító faházas vécét.) Szóval: többé-kevésbé távol minden emberi civilizációtól a család tagjai megigazították magukon a hátizsákjukat, még egyszer ellenőrizték a bakancsfűzőjüket, behúzták a széldzsekik cipzárját, és elindultak.
Apa, mint a túravezetői felelősség terhét vállán cipelő zord hegyi ember, felemelte a fejét, hogy felmérje az előttük álló csúcsok kihívásait. Persze a magas fenyőktől nem lehetett látni semmit. Csibu azt gondolta, felhívja apa figyelmét arra, hogy közelről egy hegy sem látszik, az ilyesmit igazándiból messziről lehet jól áttekinteni, például egy wellnesshotel ablakából. Aztán mégse szólt semmit, mert egyesek időnként nem értik a viccet.
Igaz, ami igaz: már pár perc múltával, amikor az erdei szekérútról áttértek a fák közé beforduló gyalogösvényre, varázslatosan szép lett körülöttük minden. A zöld és vörösesbarna színek, mohás kövek, göcsörtös gyökerek, a magas erdeifenyők, a rézsútos hegyoldalban kanyargó ösvények... Tagadhatatlanul szebb, színesebb, izgalmasabb volt a táj, mint amire a két gyerek előzetesen számított.
Baranyai (b) András illusztrációja– Akartok elöl menni? – szólt hátra anya. – Ti figyelhetnétek a jelzésre.
– Kösz, nem – morogta Bucsó. – Én még alszom, belevezetnélek titeket valami susnyásba.
– Jó ez így – hárított Csibu is.Tapasztalatból tudta, hogy apa a túra elején mindig olyan izgatott, mint egy kölyökkutya, aki folyton előreszaladna, ha nem tartaná pórázon a család. Lelkesen néz, szimatol, és ámulatba esik minden fenyőtoboz láttán.
És aztán mentek. Mentek, csak mentek, és megint mentek. Mert egy túrát alapvetően ez jellemez. Ami szép és jó az első órában, de... Kábé a hatezredik fenyő után az egyre inkább lemaradozó Csibu új indítványt tett a szintén egyre inkább lemaradozó Bucsónak:
– Barkochbázzunk.
– Aha. Az érdeklődés hiányának határozott jelzése – elemezte a helyzetet a báty. Előhalászott zsebéből egy szőlőcukros dobozkát, és a húgának dobta. – Mindez azért van, mert a szeleburdi ifjúság kevésbé tűri az egyhangúságot. Nem úgy, mint a becsontosodott felnőtt generáció. Minekünk folyvást információmegújulásra meg akcióáramlásra van szükségünk, különben kigyullad agyunkban a villogó piros jelzés: UNALOM! UNALOM!, és már nyúlnánk is a zsebünkben ránk váró telefonért, egy kis frissítő szöszmötölésre. Felnőttkorra viszont lassul az ember, bepókhálósodik, és jobban kedveli a megbízhatóan ismétlődő állóképeket. Úgy képzeld el, mintha ilyenkor az ő agyuk valamiféle langyos pezsgőfürdőben ülne, kábán bambulna maga elé, kifelé pedig az a jelzés villogna: NE ZAVARJ! NE ZAVARJ!
– Lécci, ne is emlékeztess a wellnessfürdőre!
– Mi, a friss ifjúság, a jövő reménységei, ha látunk egy erdei taplógombát, már mindet láttuk. A zajos ifjúkort maga mögött hagyó felnőtt viszont a megnyugtató változatlanságra vágyik: őket még a századik taplógomba is le tudja nyűgözni. Na de mivel nálad már kigyulladt a villogó piros jelzés, nem bánom, barkochbázzunk. Én gondolok.
Itt találod a könyvről szóló ajánlónkat!
Ezután így alakult a program:
Elsőnek: a fenyőerdős szakasz után hosszú, tündérvilágszerűen szép vadvirágos völgy, kétoldalt magas, sziklás hegygerinccel.
– Milyen virágok azok a lilák? – kérdezte Csibu.
– Cipriánium – válaszolt gondolkodás nélkül apa. – Ezt csak most találtad ki.
– Hát persze.
Barkochba: Hétszünyű Kaponyányi Monyók (kitalált személy).
Másodiknak: kemény kapaszkodó utáni szélfútta, hűvös hágó, kilátással a szédítő völgyekre.
– Gyönyörű – vélte anya.
– Sokkal szebb lenne, ha elektromos rollerrel jöhettünk volna a túraúton, a kapaszkodóra pedig libegő hozott volna fel – morgott Bucsó.
– Vagy üveglift – pontosított Csibu.
– Igen, viszont akkor most nem négyen bámészkodnánk itt a hegyen, hanem legalább négyszáznégyen, tülekedve, hangoskodva, szelfizgetve.
– És esélyes, hogy a Kupinszky család is csatlakozott volna hozzánk a hosszú hétvégére, és hozták volna magukkal Annamarit – tette hozzá apa, az ijesztő gondolattól még maga is megrettenve.
– Oké, oké, akkor inkább maradjon minden így, ahogy van.
A lefelé kanyargó úton barkochba: elsüllyedt kalózhajók (tárgy).
Harmadiknak: törpefenyők közt vivő, a hegyoldalt ívben kanyarodva kerülő gyalogút, teli bokaficamító kövekkel, lassan ereszkedve egy hatalmas katlanba, ahol türkizzöld színű tengerszem mellett várta őket mai végcéljuk, egy fa menedékház.
– Csibu! Egyszerre, három-négy! – intett időnként vigyorogva a báty, mire a két gyerek sűrű nevetgélések közt, a ritmust tartva egyszerre nyafizta el a klasszikus szülőkiidegelő szólamot:
– Messze vagyunk mééég...?
– Most már végképp eldöntöttem: átírom a végrendeletemet, és kitagadlak mindkettőtöket az örökségből – jött ilyenkor a biztató válasz apától.
Barkochba: kulcslyuk (ami némi ellenségeskedést szült a testvérek közt, mivel Csibu szerint tárgy, Bucsó szerint fogalom, és ezért nem találta ki).
Átizzadt pólóban, holtfáradtan roskadtak le a menedékház tóra néző fapadlós teraszán, a hosszú faasztalok egyike mellé. Csibu meglepetten állapította meg, hogy nemcsak az ő családjukat sújtja a kirándulásmánia. A több irányból befutó ösvényekről egész falka túrázó lepte el a turistaházat, kisebb-nagyobb csoportok, párok, családok, magányos szuperprofi hegytaposók. A pultnál hosszú sorban állással kellett megküzdeni a vacsorájukért. Részéről sűrű leves, sült kolbász, sült krumpli lett a menü, mellé korsóban mért kólaszínű, kólaízű helyi specialitás. A szülőknek persze sör (világos és barna is, nehogy lemaradjanak valamiről). Ó, és végül a palacsinta! – amit már elég nehezen tudtak letuszkolni a gyomrukba, de megérte a fáradságot.
Vacsora után még körbejárták a tavat, és az esti szürkületben kiültek bámulni az ég, a víz, a levegő változó színeit.
– Tetszett? – kérdezte apa.
– Miért, már vége van? – lepődött meg Bucsó. – Azt hittem, most jön az igazi emelkedő.
Csibu is próbált elereszteni valami vicceset, de agya üresjáratban ácsorgott, amiből rájött, hogy végtelenül elfáradt. A család felkászálódott, és bevánszorgott a menedékházba. Az emeleti hálószobákhoz meredek falépcső vitt fel. Levették a bakancsukat, és a lépcső aljába épített hosszú polcokra tették a már ott sorakozó többi túrabakancs mellé. A jó előre lefoglalt szobájuk keskeny volt és hosszú, kétoldalt két-két emeletes ággyal, összesen nyolc főre: eszerint másokkal fognak osztozni a szobán. Fürdésről szó se esett, a lefekvés előtti fogmosás és pisi után Csibu, amint felkecmergett a pöttöm ablak melletti felső ágyra, már aludt is.
Érdekel a folytatás? Kattints ide és szerezd meg!
