Berti bácsi kikölcsönöz
Új kalandos regénnyel bővült a Zseblámpás Könyvek sora. Hová tűntek a krillek? Többek között ez is kiderül Vibók Ildi meseregényéből. Emellett a kisiskolás gyerekek rengeteget tanulhatnak a sarkkörök élővilágáról is, miközben ezt a letehetetlenül izgalmas könyvet lapozgatják. Olvasd el az első fejezetet!
Az egész Berti bácsi sms-ével kezdődött. Szerda reggel érkezett, mami reggeli közben olvasta fel:
Kölcsönadnátok a gyereket néhány napra? Mondjuk, holnaptól szombatig.
De még jobb, ha már ma átfuvarozzátok!
Ja, és vigyázzatok a halaira, amíg nincs otthon!
– Ez a Berti! Jellemző, hogy az utolsó pillanatban szól – mondta mami, azzal nagyot sóhajtott.
– De azért mehetek, ugye? – Kicsit cidriztem, mert mindennél jobban szerettem volna, ha kölcsönadnak Berti bácsinak.
– Hát persze – bólintottak egyszerre a szüleim, aztán mami még hozzátette:
– Csomagold össze, amit vinni szeretnél, plusz a fogkefét meg a kullancsriasztót. Délután leszállítunk.
– Írj a halaidhoz használati utasítást, meg pakold ki az akvárium mellé a hozzávalókat. Az összeset! – tette hozzá apa, és ez pont úgy hangzott, mintha valami egzotikus tenger gyümölcsei ételreceptet szeretne kipróbálni. Még jó, hogy a halak nem hallották!
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Berti a nagybácsim, aki egy irtó magas toronyban lakik a világ végén – Gáspárral, a kaméleonnal, Bélával, a jákópapagájjal, meg Améliával, aki egy befogadott kóbor macska. Nagyon jó fejek, és mindent tudnak az állatokról, úgyhogy amikor eszembe jutott, hogy szükségem van néhány aranyhalra, tőlük tudtam meg, hogy mi minden kell, hogy jól meglegyünk együtt. Mármint a halak meg én. Most három dolog miatt örültem annak, hogy néhány napot velük tölthetek:
Mayer Tamás illusztrációja1. Nagyon hiányoztak mind a négyen. De tényleg!
2. Berti bácsi nemcsak tudós, hanem igazi feltaláló is, és én vagyok a fő asszisztense. Legutóbb is közösen találtunk fel egy robotot, amivel használati utasításokat gyárthatunk mindenféle állathoz. De mivel a suli miatt már régen találkoztunk, könnyen lehet, hogy lemaradtam egy-két újabb fejlesztésről, amit jó lesz bepótolni.
3. Már elég régóta tanulmányozom az aranyhalaimat, úgyhogy eljött az ideje bővíteni az állatkertemet. Leginkább egy méreten aluli fehér cápát szeretnék. Mondjuk, ekkorát:
meg persze egy akváriumot, csak a cápának. Ha valaki tud ebben segíteni, az Berti bácsi.
Szóval előkotortam a túrazsákomat a szekrény aljából, és beleraktam a vadiúj, orrszarvú madaras noteszemet – amit mamitól kaptam, mert sikeresen átvészeltem a tanévet – meg a hatszínű tollat – amit apától kaptam, hogy legyen mivel írnom az új noteszembe – meg a fogkefét – hogy örüljenek a szüleim. Aztán leírtam egy kockás papírra, hogy mit szeretnek a halaim, és mit nem, és az akváriumra ragasztottam.
Tudj meg mindet a regényről itt!
Mayer Tamás illusztrációjaAmikor mindennel kész lettem, végre nekiülhettem, hogy alaposan felkészüljek cápaügyben, mert nem szerettem volna úgy belevágni a cápatartásba, hogy semmit sem tudok róluk. De amit megtudtam, attól nem lettem sokkal boldogabb, mert kiderült, hogy a fehér cápa nem az a barátkozós fajta, és ki nem állhatja a fogságot. Ha nem engedik hamar szabadon, néhány napon belül elpusztul. El is döntöttem, hogy megelégszem egyelőre az aranyhallal.
Mire idáig jutottam a cápakutatásban, a szüleim is indulásra készen álltak. Mami átnézte a zsákomat, aztán még beledugta a kullancsriasztós flakont meg a naptejet, apa meg az iránytűjét, a tábori távcsövét és a konzervnyitós svájci bicskáját, aztán beültünk a kocsiba, és elindultunk.
Érdekel a folytatás? Szerezd meg a könyvet! Kattints ide!
