Miről beszélgetnek az állatok?
Szinte minden gyerek imádja az állatokat, és egész biztos, hogy nem csak a gyerekeknek jut eszébe időről időre, hogy milyen jó lenne beszélni az állatok nyelvén. Ha titeket is érdekel, hogy kommunikálnak az állatok, olvass bele Vibók Ildi legújabb könyvébe, az Állati dumákba!
Miről beszélgetnek az állatok?
Sziasztok! Balu vagyok, és van egy csomó állatom: leginkább gyíkok, békák, halak meg papagájok. Persze itt van Panna kutya is, aki igazából nem az én állatom, hanem családtag, és ez a történet vele kezdődött. Amikor Panna kutya a családunkba került, még kicsi volt, és egyetlen szót sem beszélt emberül, szóval kész szerencse, hogy mi azért valamennyire tudtunk kutyául, mert Matyi, az öreg kutyánk már évek óta foglalkozott velünk. Aztán persze Panna is gyorsan megtanulta a közös nyelvet, és most már lazán löki, de nekem akkoriban jutott az eszembe, hogy vajon a többi állat hogyan csinálja ezt? Mármint a beszélgetést. Csinálja egyáltalán? Kitől tanulják meg? Miről beszélgetnek? Mert azt hiszem, az afféle témák, hogy náluk szóba sem jönnek. Úgyhogy megkérdeztem a papát, aki aztán elmondta a dolgot a legeslegelejétől, és mivel ő mindent szörnyen komolyan vesz, ezt az egészet, ami az állatok között van, nem beszélgetésnek, hanem kommunikációnak hívta.
Na bumm.
De mi a csuda az a kommunikáció?
A kommunikáció az, amikor azt szeretnénk, hogy a másik tudjon valamiről, ami nekünk fontos. Ezért elmondjuk neki, ő meg közben figyel ránk. Csakhogy a dolgokat nem mindig szavakkal mondjuk el, mert nem mindenki a szavak embere, avagy állata. Például Panna kutya sem, ezért amikor azt akarja, hogy tudjam, nagyon szeret, egyszerűen képen nyal, mert ez a kommunikációs nyelve.
Erre én adok neki egy kis kocka párizsit, mert ez meg az enyém. Így aztán mind a ketten megértjük, hogy cimbik vagyunk örökre. Ilyenkor úgy működünk, mint egy adó-vevő. A fejünkben születik egy kép arról, hogy mit is akar a másik.
Tedd kosárba a könyvet!
Ez jó esetben ugyanaz a kép, vagy legalábbis nagyon hasonlít. Amúgy ezt a kommunikálást nemcsak a kutyák meg az emberek csinálják, hanem a többi állat is, egészen az egysejtűektől kezdve, amiről persze rögtön eszembe jutott, hogy...
Mit mesélhet el egyetlen sejt? Elég sok mindent, ami jó, mert az még az egysejtűeknek sem árt, ha tudják, mi folyik körülöttük. Egy átlagos egysejtű pont úgy néz ki, akár egy átlagos tükörtojás: Hoppá!
Itt a világ legnagyobb sejtje, most tojta egy strucc, szóval láthatóan se füle, se orra, se szeme, se szája, de valahogy mégis üzenget a többieknek.
Vajon hogyan?