Verset írni menő, de több is annál
2021 tavaszán a középiskolás korosztály számára versíró pályázatot hirdettünk. Legnagyobb örömünkre több, mint 250 pályázó jelentkezett összességében körülbelül 600 verssel, mivel egy pályázó akár három verset is küldhetett.
A pályázat kiírását ide kattintva találjátok.
Nagyon izgalmas volt végigolvasni a szövegeket, és persze fájdalmas is, hogy nem kerülhetett be mindegyik a legutolsó körbe, de hát ez a pályázatok természete. Az alábbiakban olvashatjátok a kiemelt szövegeket, laudációjukat pedig ebben a videóban nézhetitek meg. Kiss Judit Ágnes és Závada Péter mélyen értő, elgondolkodó és elgondolkodtató értékelése a videó 30. percétől indul.
Köszönet mindenkinek a gondolkodásért, írásért, megosztásért. Ősszel folytatjuk!
Első helyezett:
Beke Sára
valaki az ölébe ültet
látod, jó diák vagyok
úgy járkál bennem a gyűlölet
mit férfiak ujja a nyolcvanról lefogyott lányok karján
azok a lányok tényleg felnőttek
most, hogy kifogytak magukból
végre megbocsájt nekik valaki
bennem úgy járkál a gyűlölet
mintha csak egy dalszöveg lenne
pedig előbb tanultam meg angolul a selfharm fogalmát
mint bármilyen nyelvtani szerkezetet
látod, olyan jó diák vagyok
helyettetek is gyűlölöm magam
mert nem vagyok elég szép
hogy kihasználjanak
sosem fogadtak el annyira
mint mikor egy ötvenhárom éves férfi mondta, hogy szeret
és én nem mertem nemet mondani
végre az én bőrömön is járkál valami
ami más, mint a gyűlölet
és hálás voltam
mert volt valami, amitől reszketni lehet
és annyit fogyni, hogy egyre több ujj ragadjon
a szőrtelen lánykarjaimra
ha valaki az ölébe ültet, készségesen
mondom vissza minden tanítását
látod, milyen jól megtanultam mindent
nem merek igent mondani
semmire, ami jobb, mint a gyűlölet
mint csont a lábból
kilógsz önmagadból is
visszatükröződsz
fotó kétezertizennyolcból
ez még a kamaszkorod
kilógnak belőled mind, akiket
homályosra szerettél
(fiúk és lányok, nők sosem)
ez is csak egy lábszártörés
ez a szeretés
ez a jelentéktelen fájdalom
az elméd gombolyaggá csomózza
a térdből kilógó szalagokat
mosolyogsz rajta
még mennyire lány vagy
homályosra fojtottad magad
piros szalagokkal
két év eltelt és lélegzel tovább
de csak lógsz magadból
te úgy lógsz mint aki még sosem
További kiemelt pályaművek:
Jánosi Kincső
Önértelmezés leoninusban
Váltja magát a természet, vége nem ér a mesének:
eljön az újabb tél, hó van a ház tetején
gyűlnek a tűzben a gondok, kályha elé hamu hullott
füstöl a kémény már, roppan a szürke határ
szúrnak a tüskés ágak, csak Te vagy egymagad árva
álmod a sziklatető, társad a hólepedő
jégcsapok úsznak le rólad, meztelen állatok óvnak
gondolatod lesz még, hallja a csillagos ég
most csak a kék fák néznek, körben a lápi lidércek
lassan a hold is kacsint, és orron facsarint
szűköl a felbolydult táj, ölnek a tündérrózsák
ugrik az állkapocs-ív, csónak a látkép: ring
lám, szétmászik az arcod, tűrd a tükörben a karcot,
mert ordít a sötét, résből kúszik eléd
higgy csak a harmadik éjnek, társa lehetsz majd a fénynek.
Szabó Boglárka
Gyerekjáték
Azt mondtad, “gyere játszunk!”,
S a porcelánbabák közé csöppentünk.
Rózsaszín ház, kellemes légkör,
Teadélutánt tartunk,
Süteményt sütünk.
Te megtáncoltatsz a keringőre,
Majd megdicséred a masnis fürtjeimet.
De elég egy apró koppanás,
S porcelán-házunk, porcelán-életünk és arcunk
Darabokra hullik.
Vigyázz, mit beszélsz.
A baba lehet nem válaszol, de hall mindent.
∗
Megegyeztünk, építeni fogunk
Várakat, templomot, istállót és barlangot.
A színes kockák között kezünk összeér,
Én elpirulok, te csak mosolyogsz.
Építményünk otthont ad
Legó-embereinknek,
Családjainknak,
Emlékeinknek,
Mint egy szentély, mely őrzi a titkokat.
Mégis, elég egyetlen hibás darab,
Egyetlen megrepedt kocka
Vagy egy puha szőnyeg,
S várunk felborul.
Vigyázz, hova lépsz.
Lábad földrengést is okozhat.
∗
Kérleltél, fessünk napocskát.
Sárgát, mosolygósat, a lap sarkába.
A színek táncra hívnak,
A világosságra kibújik a pillangó,
Ketten a napfényben fürdünk
Lap-világunk elrejtett zugaiban.
Attól félek, vékony a papír,
S napocskánkat könnyen elfedi
A fekete tinta-paca.
A sötétben nem látjuk egymást.
Vigyázz, hogy döntesz.
A sötétségedből csak te találhatsz kiutat.
∗
Anya szerint a puzzle segít.
Kirakósat játszunk. Négyodalú egyenlőtlenségek.
Párok és ellentétek.
Hasonlók de sarkok.
Megígéred, hogy élet-darabjaink
Találkozni fognak középen,
Pont ott, ahol a legnagyobb a zűrzavar,
Ahol eddig nem találtunk össszeillő elemeket.
Ha letörjük oldalaikat,
Elrontjuk a kirakóst.
Nem lesz már soha egész,
Ahogy egymás nélkül sem lehetünk azok.
Anya szerint a hiányos puzzle
Nem puzzle.
Csak egy roncs.
Vigyázz, mit veszel el
Magadtól vagy tőlem.
Gyerekjátékunk könnyen véget érhet,
S akkor maradunk mindketten
Megcsonkított élet-darabok.
Szegedi Réka Panna
felesleges
kevés a szabad
öböl
mióta ti vagytok
körülöttem
a tér
össze-összerándul
bennem
csak gyapjú
gyapot
vagy arany
lehetnék bár ki
mondja hogy csak az
unalomból
gyöngyöket ropogtatok
viszolyogva turkálok
önparazsamban
és amikor valami mégis
a szemembe pattan
így méltatlankodom:
senkisebánt!
[éj]
Naponként vagyok
önmagamnak Góleme,
Galatheája.
Pathétique
Csak a csönd,
csak a föld,
csak az éhség,
ami körbevesz
engem, örök;
Menekülni,
kerülni
kevélység ─
be ne törjetek,
én betörök.
Noha volt
kicsi arc,
kicsi ember,
dühös űrei
szétvetik őt:
Ma karöltve a
torz kegyelemmel
hasad el;
nevető
szeme kő.
Hova tűnsz,
ha leért
az enyészet,
ha a magba,
az érbe a lomb?
- Csak a sírt
ölelem,
az egészet:
kitörésem a
tűzliliom.
Szendrei Boglárka
Mélymagas
kívül kerülök magamon most már
talán végleg a jel és jelentés közti résen át
ahogyan a templomablakon keresztül
süt be a fény mostanában reggel
járok sétálni akkor a magány még leírható
este képtelenség aludni tőle és ahogyan
körülállnak a tárgyak a mizofónia a
kényszerek elviselhetetlenek és az amikor
már a következő nap fekszem le és
miközben zuhanyzom belső dialógus és
az utolsó morfiuminjekciók nyoma
stigmáim mellett még ezek után is
azt kérdezem hová fölfelé és befelé
válaszolod és ahogy szólok hozzád:
bizalomzsoltár
Kálvária
mélység és magasság között fenyőerdő
ide jársz beszélgetni Istennel miből lettél
és hová tartasz mezítláb savas talajon
több méteres tűlevélrétegek alatt menedékház
itt szoktatok teázni rumos teát isztok
a csúcson kereszt ki mászott fel odáig
hogy valahogyan beleverje a fagyos földbe
a szurdokban vízmosás töviskoronát fonsz
leszeded a gyümölcsöket és csak utána addig
nem férhetsz hozzá az ágakhoz lejjebb a parton
férfiak és nők mossák átlyukasztott tenyérrel
levetett ruháikat az önfeláldozás áldozatai
az enyém is ilyen felesleges lesz-e
