Az esőben
Itt a Zseblámpás Könyvek legújabb része, a Tim, az erdőjáró! Minden évszakra szuper olvasmány lehet, de különösen őszre és tavaszra, a kirándulós évszakokra ajánljuk. Legyetek ti is erdőjárók, és fedezzétek fel, mennyi kis csodát tartogat a természet!
Olvasd el az első fejezetet!
Tim ásít... nyújtózkodik... aztán puff, a földre zuhan. Aú! Egy pillanatra elfelejtette, hogy egy fán nyomta el az álom. Tim apja erdész. Ő tanította meg Timet, hogyan kell fára mászni. És Tim jól meg is tanulta. De ettől még nem a legokosabb dolog elaludni egy fán. Lehet, hogy legközelebb fészket kellene építenie, mint a csimpánzoknak. Akkor nem pottyanna le a fáról, ha véletlenül elalszik. Tim lesöpri magáról a leveleket, és feláll. Már nem is fáj. Ideje hazamenni.
Egész nap hét ágra sütött a nap, de most sötét felhők borítják az eget. Nagyon meleg és fülledt az idő. Talán esni fog? Tim már érzi is az eső illatát, pedig még minden száraz. Aztán sétál egy darabig, és egyszer csak egy esőcsepp cseppen az orrára. Aztán még egy, ez a feje búbján landol. És még egy, és még egy... Észre sem veszi, és az eső kövér cseppekben dobol az úton. Mintha a felhők csupavíz szivacsok volnának, és most egyetlen mozdulattal préselnék ki belőlük a vizet. A cseppek előbb lehullnak, aztán visszapattannak a földről. A járdák mentén kis folyók rohannak, hogy csakhamar eltűnjenek a csatornarácsokon át. A kátyúkban az utakon a pocsolyákból nemsokára egész kis medencék lesznek.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
– Ez az! Pocsolyák! – ujjong Tim. Imád játszani a vízben. A pocsolyákban úszó levelek és ágak olyanok, mint megannyi kis hajó. És ha dobbant a lábával a vízben, hullámok keletkeznek, melyek aztán végigszaladnak az egész pocsolyán. De a legjobb összevissza ugrálni, hatalmasakat csobbanni, fröcskölni a pocsolyákban. Tim úgy ugrabugrál, mint az őrült. Pillanatok alatt csuromvíz a lába.
Pocsolyáról pocsolyára rohan haza. Lucskosan, sáros képpel ront be az előszobába. Apja látja, amikor megérkezik. Sűrű patakokban csurog róla a víz.
Emanuel Weimans illusztrációja– Hé, állj meg, egy lépést se tovább! – kiabálja Tim apukája. – Úgy nézel ki, mint egy egyszemélyes zápor!
– Esik az eső, apa! – kiáltja Tim vidáman.
– Igen, erre magam is rájöttem. De nem nagyon örülök annak, amit látok, Tim. Tudod, miért?
– Ühüm – bólogat Tim.
– Emlékszel, miben maradtunk? – kérdi apa.
– Igen.
– Hát akkor halljam. Mit beszéltünk meg?
– Ha esik... – kezdi Tim.
– Nagyon jó – vág közbe apa. – Ha esik... – Ha esik, nem ugrálok összevissza a pocsolyákba.
– Pontosan! – kiáltja apa. – Ha esik, nem ugrálsz csak úgy összevissza a pocsolyákba. Hanem mit csinálsz mindenekelőtt?
– Megkereslek téged.
– Helyes! – ragyog apa. – Megkeresel engem. És mit kérdezel tőlem?
– Hogy szeretnél-e ugrálni velem a pocsolyákba.
– Nagyon jó! Ez az! – mondja apa. – Fázol, vagy van még kedved ugrálni velem egy kicsit?
– Van kedvem ugrálni veled! – kiáltja Tim nagy vidáman.
– Remek! – feleli apa. – Akkor máris indulunk!
Miközben egyre hevesebben zuhog, Tim és az apukája beleugrik az összes létező pocsolyába. Versenyeznek, ki tud nagyobb csobbanást előidézni, de ez azért nem teljesen igazságos versengés. Apának akkora a lába, hogy a cipője szinte olyan, mint két teherhajó. Nem is nagyon kell igyekeznie, hogy fröcskölje a vizet.
Olvass el egy cikket a könyvről!
Csuromvizesen és az ugrálástól kimerülten érnek haza úgy fél órával később. Ott anya várja őket. Összefont karral áll, lábujjával kopog a földön. Nézi, ahogy Tim és apa lábától indulva sáros víztócsa gyűlik a folyosón.
– Ejnye, fiúk, ejnye-ejnye – csóválja a fejét. – Mi ez már megint? Nézzétek meg a folyosót! Csupa sár! Micsoda dolog ez? Hát soha nem tanultok? Rajta, kifelé mindketten! Mozgás!
Tim és apa engedelmeskedik. Anya felhúzza a gumicsizmáját, és egy jókora pocsolyához lép. 
Emanuel Weimans illusztrációja– Most pedig nézzetek ide, és figyeljetek – mondja. Beleugrik a pocsolyába. – Látjátok? Ha összeszorított lábbal ugrotok bele, nagyobb lesz a csobbanás. Ráadásul kevésbé lesztek sárosak, mivel a sár minden irányba fröcsköl, nem csak rátok.
Azzal, hogy folytassa a bemutatót, elkezd ugrálni a pocsolyákban, mint valami kenguru.
– Ha pedig elfordítjátok a lábatokat, arrafelé tudjátok fröcskölni a vizet, amerre akarjátok.
Mindjárt meg is mutatja, és jól lefröcsköli apát.
– Na, most már megértettétek? – kérdi végül. – Lábakat összeszorítani!
Tim és apa is kipróbálja. Tényleg működik. És még jó is!
– Most pedig irány befelé – parancsol rájuk anya. – Először is zuhanyozzatok le, és vegyetek száraz ruhát. Utána eszünk levest.
Amikor Tim száraz melegítőruhában belép a konyhába, anya azt mondja:
– Tessék, Tim, itt a finom leves.
– És én mit kapok? – kérdezi apa, aki szintén száraz ruhát húzott.
– Egy rongyot, amivel feltörölheted a folyosót – feleli anya. – Utána pedig egy tál levest.
Érdekel a folytatás? Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
