A sárbajnokság
Ha a kisiskolás gyerekedet nem lehet elrángatni az erdőből, imádja az állatokat és a természetet, akkor Az erdő urát neki találták ki! Legyen szó az erdő csendjét felverő krosszmotorosokról, aljas vadorzóról vagy elárvult kisrókákról, Tim és Tippi, a két kis erdőjáró biztosan nem hagyja annyiban a dolgot!
És amikor épp nem történik semmi, akkor sem unatkoznak, az erdőben ugyanis remekül lehet szórakozni: mindig tartogat valami újat... Például sárdobáló csatát!
Olvass el egy fejezetet a kötetből!
Tim ma átment Boriszhoz, a szomszéd fiúhoz. Borisznak szülinapja van. Ő pedig minden évben ugyanúgy ünnepli a születésnapját: az erdő peremén lévő sportpályán rendezett bajnoksággal. Igor, Borisz apukája tornatanár, és van egy teherbiciklije, aminek a doboza dugig van sportszerekkel. A gyerekek egy csomó sportban versenyeznek egymással, és aki a legtöbbször nyer, kap egy kupát. Eddig minden alkalommal Borisz nyert, pedig általában legalább tíz gyerek vesz részt a szülinapi buliján. Borisz fut a leggyorsabban,
ő ugrik a legmesszebbre, ő dobja legtávolabbra a diszkoszt, és ő bánik legügyesebben a labdával.
Igor az összes sportszert kipakolja a bicikliből, és lefekteti őket a földre. Ezután kihelyezi a bójákat. Tim az eget kémleli. Fenyegető és sötétszürke.
– Szerintem hamarosan zuhogni fog – mondja Igornak Tim.
– Dehogyis – feleli Igor –, csak úgy néz ki. – Előveszi a telefonját, és megmutatja Timnek. – Épp az előbb néztem meg az előejelzést. Látod? Ott van a térképen egy icipici eső, de még az is pont elkerül minket.
Tim megint felpillant az égre, ami most mintha még az előbbinél is sötétebb lenne. Egyáltalán nem ártana egy kiadós zuhé – gondolja. Elég meleg van. Ráadásul Tim imádja az esőt.
Igor folytatja a sportszerek előkészítését. Miután végez, tapsol egyet, és azt kiáltja:
– Kész vagyunk, fiúk! Kezdjük!
És ebben a pillanatban esni kezd az eső. Először csak csendesen, aztán egyre hevesebben. Olyan, mintha valaki az égben egyre jobban kinyitná a csapot. És még jobban, meg még jobban... Azta! Tim már jó sok heves záport látott életében, de ilyet, mint ez, még soha. Az esőtől még a mező túlsó vége sem látszik.
A gyerekek csodálkozva bámulnak egymásra. Elbújni nincs értelme, máris csuromvizes mindenki.
– Ez aztán a felhőszakadás, fiúk! – kiabálja Igor. Muszáj ordítania, hogy túlharsogja az égszakadás iszonyú robaját. – Régen úgy gondolták, hogy ilyenkor kiszakad egy vízzel teli felhő, pedig csak arról van szó, hogy nagyon zuhog az eső.
A gyerekek, eleinte még bátortalanul, szaladgálni kezdenek a viharban. Olyan, mintha szivacson lépkednének. Egész jó érzés.
A zivatar pár perc múlva elvonul, még a nap is kisüt.
Igor a pályát nézi. Bár a zápor rövid volt, olyan hevesen zuhogott, hogy az egész mező vízben áll. Van, ahol nem is látszik a fű, csak a hatalmas pocsolyák.
– Azt hiszem, ma nem tudjuk megrendezni a születésnapi bajnokságot – mormolja szomorúan. – Ezen a pályán nem lehet sportolni.
Ismerd meg a kötetet ide kattintva!
– Nem próbálhatnánk meg mégis? – kérdezi Borisz.
– Igen! – csatlakozik hozzá Tim. – Nekünk így is jó, és már amúgy is bőrig áztunk!
– Nem rólatok van szó – magyarázza Igor –, hanem a pályáról. Ezen nem lehet csinálni semmit.
Igornak igaza van, a gyerekek is látják. És ők is nagyon szomorúak.
– Akkor most mi lesz? – kérdezi Borisz.
– Hát, azon egy kicsit gondolkoznom kell – válaszolja Igor.
Tim is töri a fejét. Topogni kezd a földön, és látja a cipője körül összegyűlt sarat. Támad egy ötlete.
– Mi lenne... – szólal meg –, ha egysze-rűen másfajta bajnokságot rendeznénk? Más sportokkal?
– Mi van, talál úszni akarsz? – nevet Borisz.
– Majdnem – feleli Tim. – Van itt elég sár egy csomó sportághoz.
– Milyen sportágakra gondolsz? – érdek- lődik Igor.
– Játszhatnánk sárlabdát – kezdi sorolni Tim. – Annak az a lényege, hogy minél jobban le kell fröcskölni egymást sárral úgy, hogy a pocsolyákba vágjuk a labdát. De szervezhetünk sárcsúszást is. Nekifutunk, és az nyer, aki a legmesszebbre csúszik a földön. Ugorhatunk sárbombát is. Az ugyanolyan, mint amikor a strandon a medencébe ugrik bombát az ember, csak itt a sarat kell a lehető legmesszebbre fröccsenteni. Vagy ott a sárrodeó. Két gyerek ráül egy nejlonzsákra úgy, hogy nem tudnak mibe kapaszkodni. Akkor Igor amilyen gyorsan csak tudja, húzni kezdi a zsákot a sárban, és az nyer, aki tovább tud rajta maradni. És ezenkívül is van még egy csomó játék. Az utolsó az lenne, hogy ki lett a végére a legsárosabb.
Borisz az apjára pillant.
– Ez nagyon jól hangzik, papa!
Igor elgondolkodik.
– Honnan veszed ezeket a játékokat? – kérdezi Timet.
– Az apukámmal szoktam játszani őket – válaszolja Tim.
– Szerintetek is jó ötlet? – fordul Igor a többi fiúhoz, mire azok egyszerre vágják rá, hogy „igen!”.
– Akkor segítesz, Tim, leszel te is bíró? Tim lelkesen bólogat.
Elpakolják a bójákat, és előkészítik a terepet a sárbajnoksághoz.
Ez iszonyú jó! A sárlabdával kezdenek, és csakhamar mindenki csupa sár. Aztán következik a sárcsúszás, és így haladnak szépen sorban. A rodeó után már csak egy versenyszám marad: ki lett a legsárosabb? Minden gyerek egyetért abban, hogy Boriszt borítja a legtöbb sár. És mivel ő bírta legtovább a rodeózsákon is, ő a bajnokság győztese.
Igor még gyorsan lefotózza a nyakig sáros gyerekeket, aztán így kiált:
– Most pedig hazamegyünk tortázni! Már csak azt kell kitalálnom, hogyan mossalak meg benneteket, nehogy tiszta sár legyen az összes kerti bútor. Vagy erre is tudsz megoldást, Tim?
– Igen, apukámmal ilyenkor mindig rendezünk egy vízipisztolycsatát. A végére magától tiszta lesz mindenki.
– Ez az! – harsogják a gyerekek. – Vízi csata!
Igor még a kerti locsolót is előveszi, úgyhogy a végén hatalmas vizes buli kerekedik a dologból.
Késő délután a gyerekek hazamennek. Tim marad legtovább, neki nem kell messzire mennie.
– Ez volt életem eddigi legjobb szülinapja – mondja Borisz. – És ezt neked köszönhetem, Tim.
Borisz átnyújtja Timnek a kupát, amelyet a sárbajnokság megnyeréséért kapott.
– Tessék – mondja –, legyen a tiéd.
– De hát én bíró voltam – tiltakozik Tim. – Nem nyertem semmit!
– Dehogyisnem – feleli Borisz. – Te vagy a játékkieszelés bajnoka!
A könyvet Wekerle Szabolcs fordította. A fordítás az Európai Unió támogatásával, a Kreatív Európa keretén belül készült el.
