Mi ez az árnyék a sarokban?
Képelj el egy ilyen mesekönyvet: nyári este, tücsökciripelés. Az ablakok megcsillannak a lemenő nap fényében, majd eljön az éjszaka birodalma. A kisfiú le-lecsukódó szempillái alól látja a tárgyak tompa körvonalát: az az íróasztala, az a széke, a szekrénye, az pedig a sarokban a.… majd hagyja, hogy az éjszaka hangjai álomba ringassák. Éjjeli madarak szárnyainak selymes susogása hallatszik a háztető felől. A sarokban halkan felhuhog a szellem. A sarokban halkan felhuhog a szellem??? Segítség! Szerintem ebben a házban lakik egy szellem!!!
Milyen egy szellem? Egy magas árnyalak, vörösen világító szemekkel? Egy sunyi kis vigyorgó árnyék? Egy háromszemű, lapátfogú rém? Tasi Kata könyvében erről szó sincs. Minden ember maga alakítja ki, hogy milyen szellemmel lakik egy háztartásban. Csak ki kell mondani: ,,Szerintem ebben a házban lakik egy szellem!”, és attól a pillanattól fogva egy percünk van rá, hogy képzeletünkkel olyanra alakítsuk, amilyenre csak szeretnénk: lehet magas vagy alacsony, kövér vagy sovány, lehet három szeme vagy elálló füle. A Szerintem ebben a házban lakik egy szellem főszereplőjének nyaralójában lakó szellem például kicsi, fél a sötétben és mindig elveszti fél pár zokniját. És nagyon szereti a baracklekvárt.
Nem hangzik valami félelmetesen, ugye? A kisfiú is inkább meglepődik, mint megijed, mikor először találkozik a házukban lakó szellemmel. A kis szellem viszont sírva fakad, amiért megint nem sikerült az előre eltervezett rémisztgetés, amit nem is szeret csinálni, de úgy érzi, szellemként ez a dolga. A kisfiú veti fel, hogy mi lenne, ha találnának neki egy új hobbit. Első körben például aludjon a kis szellem mostantól az ő szobájában, és vigyázzanak egymásra éjszaka. Mert attól, hogy a kisfiú nem ijedt meg a szellemtől, még ő sem rettenthetetlen. Például aludni sem szeret egyedül, és mostantól nem is kell neki többé, hiszen a kis szellemben új barátra lelt.
Nálatok is probléma este az elalvás? A Minimót imádni fogjátok!
Másnap elkezdődik kettejük nagy nyári kalandja, amiben megvan minden, ami egy tökéletes nyári szünethez szükséges. Az egész 
Litkei Juli illusztrációjanyarat azzal töltik, hogy kitalálják, mit is szeret a szellem csinálni, ami nem része a szellemlétnek. Hintáznak, tollaslabdáznak, bicikliznek. Málnát szednek, fagyiznak, lekvárt főznek. Tábortűznél sütögetnek, úszni járnak, bunkit építenek. És a kis szellem rájön, hogy az emberek nem is olyan utálatosak és ijesztőek, mint elsőre gondolta.
Eközben alig érezhetően, de egyre rövidülnek a nappalok, és néha-néha esőfelhőket sodor a hűvös szél a kis házikó felé: a nyárnak nemsokára vége, és a kisfiúnak nemsokára haza kell mennie és elkezdenie az iskolát. A kis szellem pedig újra magára marad pókhálóval és porral borított birodalmában. Mi lesz így a két baráttal? Vajon milyen szupi megoldást talál ki a kisfiú, hogy a szellem ne maradjon egyedül?
Kíváncsi vagy? Tedd a kosaradba!
Litkei Juli illusztrációjaTasi Kata könyve valódi szünidei történet, amely olyan dolgokról szól, amiket imádunk a nyárban. Litkei Juli gyönyörű, nyáridéző illusztrációit látva pedig már alig várjuk, hogy mi is csobbanhassunk egyet a faluszéli patakban. De nem csak ettől különleges a kötet: ha az ovis vagy kisiskolás gyereked fél a sötétben, és minden egyes reccsenésre felriad, ez a könyv a tökéletes választás számára, hiszen bemutatja, hogy nincs a sötétben semmi olyan, amitől félnünk kéne. Pláne nem a szellemektől.
Még van két hónap a nyári szünetig, amikor ti is biciklizhettek és pancsolhattok kedvetekre. Addig olvassátok el Tasi Kata könyvét, és készüljetek már gondolatban a nyárra!
