"Kőkemény üldözés, menekülés és megtévesztés"
Fantasztikus társasjátékkal gazdagodott az Időfutár-sorozat. Egy kártyajáték, ami sokkal több, mint kártyajáték! Szauer Istvánnal, a társas tervezőjével beszélgettünk. Ismerd meg te is az Időfutár kártyajátékot, és merülj bele A körző titka világába! Olvass tovább!
Az Időfutár, ugyan kártyajáték, de korántsem szokványos kártyajáték, hiszen a lapokból épül fel a játéktábla, amelyen a szereplők mozognak. Mesélj erről a részéről a játéknak!
Az Időfutár „kártyajáték” közelebb is került a társasokhoz, mint a kártyajátékokhoz, de pont ez volt a cél. A projekt egy pályázatra készült; egy versenynek pedig úgy érdemes nekiugrani, ha a produktum feltűnő, kirívó, az elvárásokhoz képest formabontó. A célom az volt, hogy egyszerű kártyákkal társasjátékot hozzak létre: egyes kártyákból pályát, más kártyákból karaktereket, megint másokból eszközöket teremtsek. Innentől már vitte a fejlesztést az adaptáció hulláma: a játéktérként szolgáló lapok a történet helyszínei. Ezen helyszínek alá rejtjük el a hamis nyomokat vagy a történet szerint megvédeni kívánt körzőt.
Tedd kosárba!
Klasszikus versengős vagy kooperatív játék helyett hogyan lett ez a játék aszimmetrikus? Miért döntöttél emellett a mechanika mellett?
Ezt a tematika hozta. Az Időfutár sztoriban gyakorlatilag 2 felnőtt (Bujdosóné és ,,Felemásszemű”) próbál egy sereg diákot elfogni. A történetben az egyensúlyt a diákok létszáma, sokszínűsége, leleményessége hozza a felnőtt hatalommal szemben. A tematikai adaptáció eredménye volt a mechanikai alapmotor is. A felnőtteket irányító játékos hatalmas, de veszít, ha erejét az ügyes gyerekek megosztják.
Hogyan mentél biztosra abban a tekintetben, hogy a hetedikeseket és a gonoszokat irányító játékosok is ugyanolyan jól érezzék magukat?
Kétfajta embertípus létezik: a vadász és a vad. A vadász élvezi a vadászatot, élvezi a hatalmát és erejét. A vad akkor boldog, ha csapatmunkával, bátorsággal és trükkökkel túljárhat a vadász eszén.
Ebben a játékban ez a két motivációs szál ugyanúgy megvan. A gonoszakat irányító játékos élvezi a hatalmát és a vadász hierarchikus szerepét (és nem is tud róla, néha milyen közel jár az igazsághoz). A hetedikesek sokszor a vadász egy apró döntése, hibája miatt ússzák meg a lebukást, így nagyon szoros, ezáltal izgalmas a meccs. Ráadásul ezt a feszültséget (pl. ha a másik kártyát nézte volna meg…) pókerarc mögé kell bújtatni, ami csak hatványozza az izgalmakat. Mindkét fél feszülten figyel minden mozzanatra, ez pedig behúzza a játékosokat a játék világába.
Olvass el egy cikket a játékról!
Mit gondolsz az Időfutár világáról? Ismerted a sorozatot, mielőtt elkezdtél dolgozni ezen a játékon?
Az első könyvet olvastam korábban, a többi részt rádiójátékban hallgattam meg a pályázat kapcsán. Mindegyik résznek megvan a maga pikantériája. Az első könyvben kevesebb a misztikum, közelebb van egy jó krimihez, de életszerű és életszagú, emiatt könnyű vele azonosulni. „Olyan bármikor velünk is megtörténhet, hogy találunk valami értékeset, amit a felsőbb erő nem szerezhet meg, ezért szembe kell szállnunk vele.” Az első időutazás után a történet egy történelmi újragondolás, ami mindig izgalmas vállalás.
Kinek ajánlanád az Időfutár kártyajátékot? Kik fogják szerinted leginkább élvezni?
Gyakorlatilag mindenkinek. Ez nem egy pasziánsz, ahol magunknak építjük a kis világunkat. Ez kőkemény üldözés, menekülés és megtévesztés. Egy baráti társaságban tökéletesen kijönnek a személyiség rejtett titkai: megtalálja magának mindenki a saját szerepét, mivel a játékban fontos, hogy ki milyen szerepet vállal fel, mennyire bátor, vakmerő, biztonsági játékos, miközben az óra Damoklész kardjaként kattog felettünk.
Iskolában is teszteltem a játékot alsós diákokkal (könnyített szabállyal) és imádták, de legjobban azok tudtak vele játszani, akik a valós életben is nagy spílerek. Ez a játék a blöffölésről, pókerarcról, trükközésről szól, a kényszer pedig kihozza a személyiségben rejlő lehetőségeket. Akik élik az életet és a játékokat, azoknak ez tetszeni fog.
Milyen játékon dolgozol most?
Jelenleg a legtöbb időt a még szeptemberben elinduló YouTube csatornám (Dobókocka) veszi el, de ahogy időm engedi serceg a toll is a jegyzetfüzetben. A fiókban rejtőzködik egy-két tucat prototípus, amiket néha előveszek, leporolok, de valójában azok arra várnak, hogy egy kiadó fantáziát lásson bennük; a kiadó igényei szerint fejlesztendőek tovább. Nemrég megjelent – és el is fogyott – a Szilaj nevű kártyajátékom, ennek egy átalakított verzióján dolgozom éppen legaktívabban, ami remélhetőleg különleges, varázsállatokkal telepakolt állatkerteket fog varázsolni a játékosok asztalára. De ezzel párhuzamosan készül erdővédő szellemállatos kooperatív társas, városmenedzsment társas és borozgatós ismerkedős kártyajáték is.
