"Tökéletes szülő nincs, és nincs is rá szükség"
Shona Innes Ölelj meg!-sorozatát (Agócs Írisz fantasztikus rajzaival) bizonyára sok olvasónknak nem kell bemutatnom, hiszen egyre nagyobb népszerűségnek örvend a segítő könyvek között. Nem véletlenül, hiszen kötetei jó alapot szolgáltatnak olyan fontos, de nehéz témák közös feldolgozásához, mint a társas kapcsolatok nehézségei, identitás, szeretet sokfélesége, válás, de akár tabunak számító témákban is mint a halál. Shona Innes új(ra kiadott) kötete A játszótér olyan, mint a dzsungel megjelenése kapcsán vizsgáljuk meg, miért is olyan népszerűek a segítő könyvek a szülők körében?
Olvasd tovább Frindt Julcsi cikkét!
Boldog várakozás, izgalom, kíváncsiság, öröm, szeretet – néhány szó, amivel jellemezni lehetne a szülőséget. Félelem, szorongás, tanácstalanság, düh, bűntudat – néhány nagyon más hangulatú érzés, amik szintén eluralkodhatnak a szülőn, és ugyanúgy természetesek, akárcsak pozitív társaik. Negatív érzéseink sokszor egy konkrét helyzetre adott válaszreakciók, ahogy jönnek, úgy mennek is, de vannak rendszeresen jelen lévő, ismétlődő, a „háttérben futó” szorongásaink, elakadásaink is, melyek gyakran nem is tudatosak.
Az instant megoldásokat kínáló, „10 lépés a tökéletes szülőséghez” jellegű könyvek ezeket a mélyen gyökerező frusztrációkat célozzák, pl. azt az egyetemes tapasztalatot, hogy a lehető legjobbat akarjuk a gyerekeinknek, és ezért hajlandóak vagyunk szinte bármire – mégis falakba ütközünk.
A tökéletes szülő mítosza egyre jobban leuralja a kultúránkat, ezzel párhuzamosan emelkedik a szülők szorongás szintje is. Ha hibázunk, ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy a nagy könyv(ek)ben meg van írva, megijedünk, hogy nem érünk fel a tökéletesség mércéjéhez, tehát nő a szégyen, bűntudat érzése is. Tökéletes szülő pedig nem létezik, így a feszültség és a kiolvasott önsegítő könyvek száma is csak nő és nő. Ha nincs tökéletes szülő, mi van helyette? Mire törekedjen, aki a legjobbat akarja a gyerekének? 
Tökéletes szülő nincs, és nincs is rá szükség. Amire szükség van, az az elég jó szülő. Donald W. Winnicott pszichoanalitikus kifejezése a tökéletesség mögött rejlő mechanikusság helyett a rugalmasságra, képlékenységre helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy a szülő megfelelően reagál a gyerek jelzéseire, szükségleteire, igényeire. Azaz képes a reakcióit a gyerek igényeihez mérten változtatni, nem előre tervezett képlet szerint, nem a gyerek egyedi biopszichoszociális (testi, lelki, társas környezeti) aspektusait figyelmen kívül hagyva cselekszik.
Ez azt is jelenti, hogy nincs egy minden gyerekre, minden helyzetre alkalmazható formula. Az elég jó szülő nyitott, képes a gyerekére ráhangolódni, és kielégíteni a gyerek által jelzett szükségleteket, de képes hátralépni is, hagyni a gyereket felfedezni: egyszóval változtatni a gondoskodás keretein és mértékén. A számtalan, szülőket segítő könyvben rejlő recept és technika adhat hasznos tudást, de félre is vihet, hiszen minden szülő és gyerek más. Ezért fontos, hogy figyeljünk a belső iránytűnkre és a gyerek jelzéseire. 
Egyszóval nincs tökéletes szülő, és nincs tökéletes recept, de ennek valójában örülhetünk: a tökéletességgel megszűnik az egyéniség, a változatosság, értelmét veszti a rossz, de ezáltal a jó is. A személyiségfeljődés során a gyereknek szüksége van súrlódásokra, alkalmazkodási elcsúszásokra, zavarra a ráhangolódásban, ezáltal tanulja a frusztrációtűrést. A gyerekek még képlékenyek, és nagyon rugalmasak, az elcsúszások pedig elkerülhetetlenek. A hibák kezelhetőek és helyre is hozhatóak, a legfontosabb, hogy nyitottak legyünk a gyerek érzelmeire, a lehető legtöbbször rá tudjunk hangolódni, megérteni, és visszatükrözni mindazt, ami benne lejátszódik. Ezzel nem csak a frusztrációját oldjuk, abban is segítünk, hogy el tudjon igazodni az érzelmek komplex világában.
Az érzések elsősorban nem rosszak vagy jók, feketék vagy fehérek, hanem funkcióval bírnak: jelzik a gyereknek (és felnőttnek), mi történik a pszichében és a testben az adott helyzetben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minél tovább benne kéne maradnunk egy szorongáskeltő helyzetben, hanem azt, hogy a szorongást kiváltó helyzetet kell kezelni, nem pedig a szorongásérzést. Vagyis nem érdemes a rossz érzést elfojtani, vagy a kiváltó okokat figyelmen kívül hagyva az érzés azonnali megszűntetését célozni. Figyelmünket arra érdemes fordítani, miért és mit üzen nekünk az érzés.
Ennek megértése nem feltétlenül nehéz, de alkalmazása annál inkább: hiszen a szorongás nagyon erős tud lenni a szülőben is. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyerekeinknek a lehető legjobb legyen, így gyakran elbizonytalanodunk, mi a jó döntés, mi szolgálja leginkább gyerekünk javát, mik a valódi igényei? Ezt csak tetézik a tökéletes szülőfigurát ábrázoló népszerű könyvek, cikkek. A felgyorsult világban sokszor arra sincs időnk, hogy mélyebben végiggondoljuk az elveinket, világképünket, csak az aktuális problémákra reagálunk.
Emiatt félünk is belekezdeni a mély témákról való beszélgetésbe, hiszen mi sem tudjuk pontosan, mit gondolunk. Bizonytalanok vagyunk, nem akarunk kárt okozni, a gyerek pedig sokat kérdez: nehezet és mélyet is. Gyakran szomorú vagy fél, a szülő pedig azonnal el akarja űzni a gyerek rossz érzéseit, de nem tudja hogyan. Így tanácstalanul áll a segítő könyvek polca előtt. Kapaszkodót keres, vezérfonalat, ami segít a gyerekben felmerülő millió kérdésre elég jó választ találni. 
Ebbe a folyamatba kapcsolódik be egy jó segítő könyv. Nem kínál instant megoldást, nem akarja sem a szülő, sem a gyerek torkán lenyomni „az egyetemes igazságot”. Ellenben kapaszkodókat ad, lehetőséget teremt egy jó beszélgetéshez.
Az együtt gondolkodást nem spórolhatjuk meg: nem vagyunk tökéletes robotok, így egyformák sem. Nem táplálhatjuk be a gyerek fejébe a megoldást. Viszont segíthetünk olyan képességeket elsajátítani, amik lehetőséget nyújtanak megoldókulcsot találni a nehéz helyzetekben.
Ezt egy jó segítő könyv írója is tudja, ezért rámutat, hogy a szülőnek nem kell a gyerek szájába adni a válaszokat (hiszen sokszor nincs is egyértelmű, biztos válasz), de segít a kérdéseket több oldalról vizsgálni, válaszlehetőségeket vet fel, útvonalakat kínál. Közös gondolkodással elvezethet egy, a gyerek számára megnyugtató válaszhoz. Segít a szülőnek, hogy kevésbé szorongjon attól, hogy nem tud biztos megoldással szolgálni, és megmutatja, hogy legtöbbször elég jó válasz, ha a szülő nyitott a gyereke kíváncsiságára, érzéseire és a közös gondolkodásra. Segít a gyerek korának megfelelő válaszok megfogalmazásában is. 
Mikor kellhet a segítő könyv?
Egy gyerek nem biztos, hogy el tudja mondani, mitől szorong, mi bántja. Legtöbbször a viselkedésével hívja fel egy-egy problémára a figyelmet, de a fantáziából is sok mindent leszűrhetünk. Ha bizonytalanok vagyunk, kapaszkodót keresünk, segíthet egy, a gyerek adott problémájára/érdeklődési területére reflektáló könyv. De nagyon fontos a szülő viselkedése is, ami gyakran többet mond a gyerek számára a szavaknál. Az instant válasz helyett épp ezért sokkal fontosabb, hogy reagáljunk a gyerek érzéseire: ehhez támasz lehet egy segítő gyerekkönyv.
Ha a probléma nem szűnik, vagy eszköztelennek érezzük magunkat, érdemes szakember segítségét kérni.
Az Ölelj meg!-sorozat könyveit 2-5 éveseknek és szüleiknek ajánljuk közös beszélgetésekhez.
Kattints ide és ismerd meg mind!
Frindt Julcsi cikkét olvastad.
