Olvass bele az Árulásba!
Rojik Tamás tavaly megjelent disztópiájának, a Szárazságnak végre megérkezett a folytatása! Az Árulás még mélyebben megismertet bennünket a 2050-es évek Magyarországával, ezúttal tásadalmi berendezkedésre és az egyenlőtlenség kérdésére fókuszálva. Kattints és olvass bele!
Dani délben ébredt. Amióta nem kellett készültségben lenniük az építőmesterek és a felújítórobotok érkezése miatt, végre valóban élvezhette a nyári szünetet.
A szülei sem háborgatták, a hétköznapokon ugyanúgy dolgozniuk kellett, ráadásul a nyár eleji leállás miatt szinte ki se látszottak a munkából, állandóan a gép előtt ültek.
A földszinti félszobába az anyja zárkózott be nyolctól, a konyhát vagy a nappalit pedig az apja uralta. Állandóan gépeltek, vagy pánttal a fejükön vettek részt fontos megbeszéléseken. Otthon voltak, de mégsem lehetett velük mit kezdeni. Úgy kellett őket kerülgetni, mint egy rosszul berendezett lakás bútorait.
Amikor Dani kinyitotta a szemét, kipihenten és elégedetten nézett ki az ablakon. Az üvegen nem állított be semmilyen szimulációt, a kék eget mutatta, a szűrők barátságos meleget engedtek az arcára, még az izzadság sem zavarta. Hogyha végig tudta rajzolni az éjszakát, minden rendbe jött egy kicsit.
A fürdőszobába slattyogott, és belenézett a tükörbe. Kisimult arc nézett vissza rá, a bőre végre élettel telinek tűnt, a szeme tisztán csillogott. Bekapcsolta a tükröt, és azonnal bejelentkezett az EFF-ébe. Nem kapott új üzenetet, ezek szerint Anikó még nem színezte
ki a bolygókat. Ezen meglepődött, a lány délre általában legalább néhány sort írt. Dani máskor tépelődött volna, hogy biztosan megsértette valamivel, de aznap csak megnyomta a Tovább gombot, ami a rendszerüzenetekre vitt. Az anyja nem szerette, hogy a tükröket sem a hangvezérléssel irányította. Állandóan ott maradtak a fiú ujjlenyomatai, és persze soha nem törölte le maga után.
A rendszer
gyors szkennelést végzett, mint minden reggel:
Vérnyomás: 122/75, rendben.
Szívritmus: egyenletes.
Testhőmérséklet: 36,2 fok, rendben.
Testsúly: 52 kg, átlagos.
Testmagasság: 165 cm, átlagos.
A rendszer az összes értéket elfogadhatónak találta, egészen addig, amíg el nem ért a hajhosszhoz. Kötelező hajvágást írt elő, amit Dani máskor csak bosszankodva fogadott el, ez is egy feladat, amit el kell végezni. Most mégis örömmel nyomott a rendben gombra.
Ritkán ébredt ennyire optimista hangulatban, a rajzoláson kívül valószínűleg a közelgő iskolakezdés hozta meg a kedvét, és a tény, hogy két nap múlva Anikó is tartósan berendezkedik végre az új kollégiumi szobájában.
Beállt a zuhany alá, hogy majd azonnal le is tudja mosni magáról a hajszálakat, és kivételesen szavakkal kezdte irányítani a berendezést.
– Nyírót! – mondta, és a tükör kinyílt, felfedve a mögötte lévő polcokat. Az egyikről egy apró szerkezet, egy hajnyíró drón reppent fel, és megállt a fiú feje fölött. Régebbi modell volt, nem kapcsolódott az EFF-hez, saját szkennelést kellett végeznie a fiú fejéről.
Miután végzett, Dani feje tetején landolt, és kiengedte a lábait. Néha végtelenül hosszú időnek tűnt kivárni azt az öt percet, mire végez, és utána folyton győzködte a szüleit, hogy vegyenek egy gyorsabb, hatékonyabb gépet, de most örült a régi modellnek.
Olyat tudott, amit az újak már nem: a landolás után apró lábakon mozgott, hajvágás közben masszírozta a fejbőrt. Dani élvezte, ahogy az apró lábak kellemesen végigjárják a fejét, és a kicsi, éles pengék pedig folyamatosan dolgoznak. Amikor a gép végzett, a kuka felett megtisztította magát, majd visszaparkolt a tükrösszekrény polcán lévő dokkolóra.
A hosszabb tusolási lehetőséggel Dani szinte soha nem élt, ez az egy nem hiányzott neki a tudósokkal töltött időszakból. Bár azóta átrágta már magában, és Anikóval is, hogy a Mecsek tetején lévő táborban valójában foglyok voltak, és Zoli az utolsó pillanatban mentette meg őket, mégis időnként vágyakozva gondolt vissza ezekre a napokra. Főleg a lánnyal töltött
idő tűnt pótolhatatlannak, a közös alvás, a rajzzal töltött végtelen órák, a szabadban ücsörgés, de sokszor még a friss gyümölcs íze is hiányzott. Szinte kínzásnak tűnt visszatérni a szeletekre. Irigykedve gondolt a barátnőjére, aki legalább egy-egy falat gyümölcsöt kap időnként.
Folytatnád? Itt rendeld meg!
