Kalandra fel, irány a Kőhegy!
Vadadi Adriennt jól ismerik az ovisok szülei, számtalan gyerek számára könnyítette meg az ovis mindennapokba való beilleszkedést. Legújabb meseregényének, az Öten a kőhegyennek azonban most a nagy ovisok és a kisiskolások örülhetnek, na meg az Alma utca 22. rajongói, hiszen néhány karaktert átköltöztetett ebbe a könyvbe!
A jól megszokott békebeli hangulatra vágyók nem fognak csalódni, egy igazán barátságos, kalandos kis univerzumba csöppen az olvasó, amint kinyitja a könyvet, tündéri, bohókás szereplők közé, akiket nehéz szívvel hagyunk magunk mögött a meseregény végén.
Vadadi Adrienn népszerűségének kulcsa talán pont ez: otthon érezzük magunkat a szereplői körében, a felmerülő helyzetek és problémák pedig mind olyanok, akár a sajátjaink. Ennek ellenére olvasás közben mégsem érezzük azt, hogy valaki itt most “megmondja a tutit”, jókat nevetünk, és közben észrevétlenül fontos témákról olvasunk.
Ezúttal például arról, milyen fontos hagyni a gyerekeket kibontakozni, önállósodni. Ez talán a legnehezebb feladat egy szülő életében: elfogadni, hogy a gyerekek függetlenednek tőlünk, a privát szférájukba már nem mindig férünk be, esetleg titkaik lesznek. De attól még - sőt, talán még inkább - szükségük van ránk, csak egy kicsit máshogy, jobban a háttérbe kell húzódnunk.
Az Öten a Kőhegyen egy szuper kalandos, szuper vicces családi mesekönyv a függetlenedés izgalmairól és buktatóiról három gyerek szemszögén keresztül, akik egy Fontos Dolgot akarnak elintézni, de úgy döntenek, hogy a felnőtteket ezúttal kihagyják belőle, hiszen úgysem engednék meg, hogy véghez vigyék a tervüket…
A felnőtt jelen esetben Bozó nagymamáját jelenti, aki ugyan kis aggodalommal, de végül elengedi a gyerekeket a kutyafuttatóba - legalábbis ő azt hiszi, hogy oda.
A valóságban Bozó, Julka és Zsiga (na meg Zsiga nyalókái) a Kőhegy csúcsa felé veszik az irányt a két kutyával, Kupakkal és Lajossal kiegészülve. Eleinte teljes magabiztossággal vágnak neki az útnak, de csakhamar sok-sok bonyodalom közepette találják magukat: fogytán az élelmük, lemerül a mobiljuk, és még a két kutya is elszökik.
Kezdetben pozitívan állnak az akadályokhoz, de ami induláskor izgalmasnak és könnyen megvalósítható tervnek tűnt, kisvártatva egészen ijesztő irányt vesz: a Fontos Dolog elintézése még kilátásban sincs, amikor sötétedni kezd. Ekkor hangzik el az a mondat, ami minden, gyereke függetlenedése miatt aggódó szülőt megnyugtathat: "Nem kellene keresnünk egy felnőttet?"
Bár a gyerekek nagyon talpraesettek, végül mégis a felnőttek azok, akik ebben a szorult helyzetben segítenek rajtuk - és ami különösen fontos, hogy ezt magától értetődően teszik.
A kalandok kedvelői mellett a szentendreiek is örülhetnek, hiszen a meseregény itt játszódik, a Kőhegyen. Azok, akik szeretik a természetet, a kirándulásokat, akár fel is kereshetik a könyv helyszínét és túrázhatnak egy jót - csak figyeljetek jól, nehogy eltévedjetek!
