És a szlenghez kitől kértél segítséget…?
A digitális oktatás mindenkire nagy terhet ró. A tavalyi indulás után tanárok is gyerekek is egyre rutinosabbak vagyunk, online órákat tartunk és hallgatunk, gond nélkül osztunk meg képernyőt, dolgozunk közös dokumentumon. A mindennapi oktatás során azonban egyre nehezebb az órák színesítése. Ebben nyújt segítséget a Pagony online író-olvasó találkozók szervezésével.
Olvassátok el Szalay-Fegyver Erika beszámolóját!
A mi hatodikos osztályunk ebben az évben két ilyen eseményen vett részt, hogy mind az irodalom, mind a történelem tananyaghoz kapcsolódjunk. Mészöly Ágival az A királyné violája, Kertész Erzsivel a Sárkány nyomában című könyv kapcsán beszélgettünk. Mindkét könyv a középkorban játszódik. A királyné violája az ezernégyszázas évek végére, Mátyás király udvarába visz minket, a Sárkány nyomában pedig közvetlenül az Egri csillagok előtti időkről olvashatunk. Ahhoz, hogy a gyerekek egy író-olvasó találkozó aktív részesei lehessenek, már két-három fejezet ismerete is elég lehet (valószínűleg többen maguktól is kíváncsiak lesznek a történet befejezésére).
Mindkét találkozó előtt azt beszéltük meg az, hogy Ági és Erzsi meséljenek arról, hogyan írták ezeket a könyveket, mennyiben jelent más írói munkát egy ifjúsági regény és egy történelmi regény megírása. (Ezek a fogalmak épp témába vágtak az irodalom tanulmányainkhoz.) Az óra nagyobbik részében a gyerekek kérdeztek.
A sárkány nyomában című könyvben a történet két külön szálon fut, nincs időutazás. Érdekes, hogy ennél a könyvnél a gyerekeket nagyon érdekelte, hogy a középkori rész megírása mennyire volt nehéz, volt-e olyan írói ötlet, amit aztán el kellett vetni, mert az adott korban például bizonyos tárgyak még nem léteztek. Sokat kérdeztek Pásztóról is, ahol az „oskolamester háza” a mai napig megtekinthető.
A királyné violájánál a történet szerint a főhősök időutazással kerülnek Budára, Mátyás udvarába. Ehhez a könyvhöz kapcsolódva is sok kérdés volt azzal kapcsolatban, mennyire nehéz egy történelmi regényt megírni, de nagyon érdekelte a gyerekeket az is, hogy valóban tudnánk-e a hatszáz évvel ezelőtt élt magyarokkal beszélni, vagy hogy őseink megértenének-e minket.
Egy ilyen író-olvasó találkozó legnagyobb hozadéka azonban nem az, hogy a gyerekek érdekes és értékes irodalommal ismerkednek, vagy hogy megismernek helyeket, nevezetességeket Magyarországon (Pásztó, Buda), érdekességeket tudnak meg a középkori Magyarország történelméről (pl a kilencéves érsek esete). A legfontosabb, hogy a gyerekek írókkal találkoznak és beszélnek. Kiderül, hogy az írók is hibáznak, hogy néha megrendelésre dolgoznak (mint az iskolai fogalmazás írása), hogy az írásnak van kreatív és van sziszifuszi része. Hogy ők is emberek (… és nincs szükségük „szakértői” segítségre a szlengek írásánál….)
Szalay-Fegyver Erika, az AKG pedagógusának írását olvashattátok.
