Mese a kislajhárról, aki nem akart elaludni - Részlet
Fantasztikusan vicces verses mese érkezett, amit minden A majom mamája-rajongó imádni fog! Olvass bele Mrena Julianna könyvébe, és gyönyörködj velünk Szert-Szabó Dorottya csodálatos rajzaiban! Itt a Mese a kislajhárról, aki nem akart elaludni!
Dzsungelerdő bozótja mélyén
– ember itt nem járt soha talán –
egy lajhárcsalád élt, éldegélt
egy hatalmas cecrópiafán.
A programjuk nem volt túl színes,
csak lógtak együtt kissé bambán,
hogy teljesen őszinte legyek,
moha nőtt már az egész bandán.
Mindennap relax, semmi cécó,
a lajhárok már csak ilyenek,
s a legnyugisabb a családban
ki volt? Na ki? A lajhárgyerek.
Tedd kosárba!
Horpasztott reggel, durmolt délben,
és ezt még tetézni is tudta!
Átcsicsikálta a délutánt,
éjjel is aludt, mint a bunda.
Egy lajhárdednek nincsen ágya,
ez még fontos lesz, figyelj tehát,
mamáján lógva alszik mindig,
és nem hord sohasem pizsamát.
Na szóval ez a lajhárkölyök
versenyt aludt az aludttejjel.
S hogy ugrándozzon? Fickándozzon?
Ugyan! Ezt most rögtön felejtsd el!
Olvass el egy cikket a kötetről!
Aludt és aludt és aludt és
aludt. Tényleg ennyire álmos?
És aludt és aludt és aludt
és aludt... Asszem, már világos.
Ám egy napon valami történt.
Fél hat tájt – az már lajhár-este! –
a família nyugodni tért,
egy-egy jó kis ágat keresve.
Szem becsuk, felkészül, és alvás!
Ám ekkor... hm. Fene se érti!
A bundából egy kis hang kiszól:
– Jaj, mamaaa, még tíz percet légyszi!
Érdekel a mese folytatása? Rendeld meg itt!