"Mindig zsizsegett bennem a többirányú kreativitás"
Megjelent Rutkai Bori első mesekönyve! Ismerhetitek már felnőtteknek és gyerekeknek szóló dalait is, több cédéje jelent már meg, amiket folyamatosan kerestetek nálunk, és most végre itt egy mesekönyv, ami még sokkal több is annál: kreatív feladatokat, verseket, sőt, még recepteket is találhattok benne. Hogy hogyan alkot Bori, mikor jön a rengeteg ötlet, és hogy miért éppen Zsebtenger a könyv címe - most minden kiderül, olvasd el Győri Hanna interjúját Rutkai Borival!
Muszáj azzal kezdenem, hogy én először a 80-as években találkoztam a neveddel a Gyermekünk folyóiratban, ahol egy mai blogra hasonlítóan számoltál be arról, hogy mi mindent csinálsz 13 évesen. Le voltam nyűgözve, tizenötször olvastam újra, annyira tetszett a kreativitásod. Hogyan burjánzott aztán tovább a felnőtt életben ez a kreativitás?
Először még visszautalnék a cikkre, Schäffer Erzsi riportja volt, és nagyon jó kis fotókat is készített rólam. Fantasztikus kordokumentum. Hálás vagyok Erzsinek, nagyon! Érdekes, hogy mit láthatott meg bennem akkor, 12 éves koromban, meg most a te felvezetőd is nagyon meglepett. Persze már akkor, vagy igazából mindig zsizsegett bennem a többirányú kreativitás. Néha a színházcsinálás domborodott ki: írtam, rendeztem, játszottam saját darabokat suliban, gimiben, néha a mozgóképkészítés volt a fő tevékenységem, és aztán az alapszakmám is ez lett mint videótervező művész. Horgolt jelmezeket, maszkokat készítettem a videókhoz, performanszokhoz, amikben elkezdtem énekelni is... Aztán „úgy maradtam". Mármint beindult a zenei vonulat, ami azóta is dübörög. Mindig mindenben többfunkciós voltam, és full gőzzel, szenvedélyesen melóztam. Játék, teremtés, varázsolás.
Ebben a könyvben a versekhez mesék is születtek. Persze a versek maguk is történetek - mégis, mesét írni más, mint dalt? Milyen volt leírni a jól ismert szereplők történeteit?
Először meg voltam illetődve, mert azt hittem, csak dalszöveget tudok írni, és cselekményes mesébe nem mertem belevágni. Annyi mese van, hogy féltem, nehogy valami olyasmit írjak, amit már mások is… Aztán rájöttem, hogy a dalszövegeim magja eléggé originális, és azokra szinte kockázat nélkül lehet támaszkodni, nincs veszélye annak, hogy másokat másolok öntudatlanul. A koncerteken amúgy is szoktam dumálgatni a dalok között, így ezt az élőmesélési gombot nyomtam be a „robot Borin”. Néha a kezem, vagy a gondolataim előrébb jártak, mint én: mesélt a mese, és csak le kellett jegyzetelnem, amit diktált. :) Lett is egy ilyen dalszöveg: Egy mese vagyok, ami csavarog, kanyarog, mint egy patak, a patak partján házikó, a házikóban titok falak.
A Hosszúfejű királyfi - Rutkai Bori illusztrációja a könyvbőlPók King Kong, Láthatósági bácsi, Hosszúfejű királyfi - honnan szeded a szereplőidet? Valamilyen valós élményből indulnak?
A Láthatósági bácsi eredetileg Láthatósági Ági volt, mivel ági hangzókra végződik a szó… Csak nem akartam, hogy az Ágikat majd miattam csúfolják az oviban. Ő természetesen biciklis ellazulásban született, mint még sokan mások. Biciklin szülök. :) Vicces elképzelni. Ez egy jól bevált technikám. Kerékpározás közben spontán énekelek, maguktól jönnek a szavak, az automatikus íráshoz vagy firkáláshoz hasonlóan, olyan dolgok jutnak eszembe, amik az íróasztalnál nem annyira. Néha egy elgépelés, vagy egy félrehallás is termékeny lehet, pl. tegnap lakás helyett kakast gépeltem, és rögtön lett egy „Halló! Itt Kakas lakás!” hangulat belőle… Ha valami ilyesmi eszembe jut, akkor azonnal csekkolom a neten, hogy létezik-e már. Korábban a Sárkányjárgánnyal és az Űrdöngölőkkel is így jártam el. A Hosszúfejűnél egy szerelmi bú transzformációja sejthető, de ez nem a nevéből, hanem a dalszövegből kódolható vissza. A kislányoknál elég hamar kialakul a királyfivárás ambíciója, ami a legizgalmasabb motiváció, gyakori életcél. Külön érdekessége ennek a könyvnek-lemeznek, hogy több dalban is megjelenik a szerelem, ami nem kifejezetten gyerekdalos téma. Bár nekem már az oviban színes és gazdag érzelmi palettám volt. Lacinak hívták a „férjemet”, mind a kettőt! :) De Paul McCartney felesége szerettem volna lenni amellett, hogy Révész Sándorba úgy voltam szerelmes, hogy tulajdonképpen csak egy Piramis dalt ismertem.
Hogyan inspirálja a a projektjeid képzőművészeti része, a festés, a horgolás a szöveges részt? És hogyan kapcsolódik be ebbe a zene?
Szerintem minden hangnak, zajnak van színe és formája. Ha hallok például egy kedves beszédhangot, akkor lehet, hogy nyíló színes tulipánszirmokat látok a kora nyári szélben hajladozni. De a munkamódszerem általában az, hogy előbb van egy geg, arra épül a szöveg. Van, amikor már van hozzá eleve dallam is, és akkor ezt tulajdonképpen „csak” illusztrálnom kell. De egy festmény akkor lesz igazán jó, ha nem szolgai módon festem meg a cselekményt, hanem kicsit továbblépek, nyitom a terét vagy új szereplőkkel, új hangulatokkal gazdagítom, amik továbbviszik az alkotás végeláthatatlan folyamát. Hangmérnökünk, Németh Imi is többfunkciós alkotó (elektronikus zenész, grafikus, animációs filmes). Vele pl. zenei utómunka közben szoktunk ilyeneket mondani, hogy még kell egy kis kontraszt, vagy világosítsunk ide. Mintha egy képet festenénk, úgy készülnek a dalok is.
Honnan jött a Zsebtenger? Annyira jó kis cím!
Ez még egy korábbi mondókából jön, ami az előző könyvünkben, az Űrdöngölőkben található: „Egyszer régen szeptemberben, fürödtem a Zsebtengerben.” Egyszerű szójáték a szeptember vonzatában. Jó, mikor megszületik egy új kifejezés, és hirtelen egy egész mikro- és makrokozmosz indul el belőle.
Szerezd be itt a könyvet!
