Sokszor voltam éhes olvasás közben
Maros Krisztával beszélgettünk a Mézes cukrászda című meseregény megjelenése kapcsán. Olvasd tovább az interjút!
- Mi jutott először eszedbe, amikor elolvastad a könyvet?
- Hogy vajon milyen érzés lenne hasonló helyzetbe kerülni: kényszerűségből egy fedél alatt élni három vadidegen, teljesen más mentalitású emberrel. Ki lehetne-e ebből a helyzetből hozni valami jót, ahogy ez a könyvben is történik.
- Milyen képek jelentek meg benned a Mézes cukrászda kapcsán?
- Sokszor voltam éhes olvasás közben, amikor épp sütöttek-főztek a szereplők vagy amíg a receptekhez tartozó illusztrációkat tervezgettem. Elég részletgazdag a szöveg, így nemcsak a süteményeket, hanem az egyes helyszíneket is láttam magam előtt: a házat a zöld kerítéssel, a konyhát, ahol összegyűlnek a lakók vagy Valér, a tornász múltbéli emlékét, ami szintén megjelenik az egyik illusztráción.
- Négy teljesen különböző karaktert kellett vizuálisan megjeleníteni, mi volt a koncepciód?
- Judit a karaktereket is részletesen bemutatja a szövegben, külső és belső tulajdonságaikat egyaránt megismerhetjük, ezért már rajzolás előtt el tudtam őket képzelni (pl. Katalin anyó kövérkés, folyton elégedetlen ősz asszonyság, míg Karola színes hajú, vékony alkatú, vibráló jelenség). Ilyen szempontból tehát könnyű dolgom volt. Azt szintén tudtam, hogy digitális technikával fogok dolgozni, viszont mindig szeretek kicsit újítani, hogy ne ismételjem a korábbi karaktereimet, egyéb rajzi megoldásaimat, ezért (az adott paraméterek figyelembevételével) még gyúrtam egy kicsit őket, mire igazán önmaguk lettek.
- Milyen technikával készültek a képek?
- A képek számítógépen készültek, azaz egy digitális rajztáblán, amelyen egy speciális ceruzával/tollal gyakorlatilag ugyanúgy „szabadkézzel” lehet alkotni, mint papíron (azért a legelső firkáim, vázlataim még mindig többnyire papíron készülnek).
- Ki a kedvenc figurád, és miért? Melyik a kedvenc képed?
- Először Paulát szerettem meg nagyon. Vele könnyen tud azonosulni bárki, aki érzett már élete során olyat, hogy harsányabb társai háttérbe szorítják. Drukkoltam neki, hogy a sarkára álljon! Aztán végül Valér lett a favorit, az egyetlen férfi a csapatból (neki sem lehetett könnyű dolga!), általában a vicces és fordulatos jelenetekért ő volt a felelős. Kedvenc képem, amikor Katalin anyóval titokban sütiznek.
- Elkészítetted-e a könyv végén található sütis recepteket? Melyik a kedvenc sütid?
- Eddig még nem készítettem el, de a csirkés lepényt és a zabkekszet mindenképpen ki fogjuk itthon próbálni. Nálunk sajnos két lányom is érintetté vált a cukor elhagyásában, ezek nekik is remek alternatívák, és a kuglóf cukormentes változatának is nagyon örültem.
- Mivel foglalkozol még mostanában?
Már a nyári megjelenésű kiadványokra koncentrálok; egy kezdő olvasóknak szánt képeskönyv és egy papírszínház van egyelőre kilátásban.
