Bárcsak! olvashatnék egy jó könyvet!
Lissa Evans új könyve csupa varázslat! A Bárcsak! legfőbb üzenete, hogy soha nem késő megélni az álmainkat, és hogy bizony a legidősebb nénikben is él még a kislány. No meg persze az, hogy a generációk között igenis szövődhet fantasztikus barátság. Olvasd el a bevezetőt és az első fejezetet!
55 évvel ezelőtt
Abban az évben nem volt se zsúr, se torta, mert senkinek sem volt kedve ünnepelni, de Rosanna azért szépen kirakta az üdvözlőlapokat a kandallópárkányra, hogy legalább egy kicsit megteremtse a szülinapi hangulatot. Volt egy a nagymamájától, amin egy kislány egy cicát simogat, egy másik a nagynénjétől és a nagybátyjától, amin egy kislány egy kiskutyát simogat, és egy harmadik a másik nagynénjétől és nagybátyjától, amin senki nem simogat senkit, csak egy kislány áll mosolyogva egy virágos mezőn, kezében egy százszorszépfüzérrel. A képeslapok szépek voltak, de Rosanna titokban sokkal jobban örült volna egy olyannak, amin egy kislány egy piros vitorlás hajót kormányoz a trópusi tengereken át egy titokzatos sziget felé, pont, mint annak a kalandregénynek a borítóján, amit a születés-napjára kapott ajándékba.
A legjobban az az üdvözlőlap tetszett neki, amit apától és anyától kapott, és a kandallópárkány közepére állított. Az elején a szavakat úgy rajzolták meg, mintha felvillanó tűzijátékként világítanák be a csillagokkal pettyezett sötét eget:
Olvass el egy cikket a könyvről!
Tedd kosárba itt!
Most
1. fejezet
– Filly nénihez?! – ismételte Ted magából kikelve. – Hogy az egész hetet, minden egyes napot Filly néninél töltjük? Ez most komoly?
– Nagyon sajnálom, de nincs más megoldás. – Apa, kerülve Ted pillantását, kisomfordált az ajtón.
– NINCS MÁS MEGOLDÁS! – visszhangozta jó hangosan Ted anyukája a másik szobából, ahol a DVD-ket pakolta bele egy dobozba. – HIÁBA TILTAKOZOL.
– Nem tiltakoztam, szinte meg sem szólaltam, de nem beszélhetnénk meg? Nekem nincs beleszólásom?
– EBBEN AZ ESETBEN NINCS! – kiabált vissza az anyja. – SAJNÁLOM. SZORÍTSD ÖSSZE A FOGAD, ÉS BÍRD KI! TÉNYLEG NINCS MÁS MEGOLDÁS, ÉS HA FILLY NÉNI NEM AJÁNLJA FEL A HÁZÁT, TÉNYLEG NEM TUDOM, MIT CSINÁLTUNK VOLNA.
– Pedig inkább tölteném a hetet a kamrában. Vagy egy parkoló közepén. Az esőben. Lefogadom, hogy még wifije sincs.
– Kiről beszéltek? – kotyogott közbe Ted kilencéves húga, Rin, akinek volt egy olyan idegesítő szokása, hogy szinte hangtalanul osont be a szobákba, majd hirtelen megszólalt, mielőtt az ember észrevette volna, hogy egyáltalán ott van.Ted szembepördült a húgával.
– Ülj le, Rin, rossz híreim vannak!
Rin hegyes kis arca megnyúlt.
– De jól vagy? – kérdezte.
– Persze – vágta rá Ted elutasítóan. – Nem az a fajta rossz hír. Hanem a februári tábor. Lemondták.
– De miért?
– Kiöntött a vécé, az előcsarnokot biológiailag veszélyes zónának nyilvánították, és most szaktakarítókat kell hívniuk.
– De miért öntött ki?
– Passz. – Ez is Rin idegesítő szokásai közé tartozott, hogy a jó sztorikat érdektelen kérdésekkel szakította félbe. – De mindegy, a lényeg, hogy a tábort lezárták, mi meg valamiért nem maradhatunk itthon egyedül, míg apa és anya dolgozik.
– PONTOSAN TUDOD, HOGY MIÉRT – kiáltott be anya, akinek a hallása olyan éles volt, mint egy denevérnek. – A HÁZ HÁTSÓ RÉSZÉT KIBONTJÁK, MUNKÁSOK LESZNEK MINDENHOL, KÁBELEKET FEKTETNEK LE, ÉS SEMMI SZÜKSÉGÜK A LÁBUK ALATT KÓSZÁLÓ GYEREKEKRE!
– Nem kószálok.
– KÜLÖNBEN IS KICSIK VAGYTOK MÉG, HOGY EGYEDÜL LEGYETEK, ERRŐL NE IS VITATKOZZATOK, KÜLÖNBEN IGAZÁN DÜHÖS LESZEK!
– És akkor mi lesz velünk? – kérdezte Rin. – Átmegyünk az uncsitesókhoz? – tette még hozzá reménykedve.
– MESSZE LAKNAK – anya még mindig a másik szobából kiabált.
– Itt jön be a rossz hír – folytatta Ted. – Apa valami egészen fura dolgot talált ki. Ma reggel összefutott Filly nénivel a szelektív kukáknál, aki felajánlotta, hogy legyünk nála napközben. Egész héten.
– NE TÚLOZZ! – kiáltotta anya. – HÉTVÉGÉN NEM KELL ÁTMENNETEK, SZÓVAL CSAK ÖT NAPRÓL BESZÉLÜNK!
– Filly nénihez? – kérdezte Rin.
– Aha. Hihetetlen, mi?
– Még soha nem voltam nála – mondta Rin.
– Én sem. És nem is vágyom rá.
– Lehet... lehet, hogy érdekes. – Rin az utolsó szavakat egészen halkan ejtette ki a száján; soha nem szeretett ellentmondani a bátyjának, aki másfél évvel idősebb volt nála, imádott vitatkozni, ráadásul jó is volt benne, Rin pedig se nem szeretett, se nem volt jó benne. De Filly néni háza az utca végében már régóta piszkálta a kíváncsiságát. Az összes többi ház viszonylag kicsi volt és új, de Filly nénié nagy és régi; a földszintes téglaépület egy virágzó bokrokkal és fákkal teli kert közepén állt. A bejárati ajtóhoz tornác vezetett, az ajtó fölött pedig egy legyező formájú ablak volt, ami különböző alakzatokban verte vissza a fényt, ha arra sétált az ember.
– Még ha érdekes is, akkor is tartalmazza Filly nénit – mondta Ted. Derékból előredőlt, kitátott szájjal, lelkes sikkantást mímelve felkiáltott: – Csodás időnk van ma, ugye, ugye?
– MOST FILLY NÉNIT UTÁNOZOD? – kiáltott be anya.
– Igen, de nem gonoszul, csak élethűen. Legyen pompás napunk! – tette még hozzá.
És valóban, gondolta Rin, Filly néni pontosan így beszél: mintha egy fekete-fehér filmből lépett volna elő. Ráadásul soha nem állt meg beszélgetni, csak trillázva odavetett egy megjegyzést, mintha egy távolodó hajóról üdvözölné az embert.
– MINDIG NAGYON KEDVES – kiabálta anya. – ÉS NE FELEJTSÉTEK EL, HOGY ELJÖTT AZ ADOMÁNYGYŰJTÉSÜNKRE, ÉS MEGVETTE AZ ÖSSZES NÖVÉNYT MEG AZ ÖSSZETÖRT KEKSZEKET ABBÓL A FÉMDOBOZBÓL, AMIT LEEJTETTÜNK.
– De mi mit csináljunk nála? – kérdezte Ted, aki utálta, ha az adománygyűjtésre emlékeztették. – Most komolyan, anya! Mit csinálunk Filly néninél? Az időjárásról beszélgetünk öt teljes napig? És törött kekszet eszünk?
Válaszra várt, de egy hang sem jött a másik szobából.
– Lehet, hogy jó lesz – mondta Rin.
– Nem lesz. Le fog zsibbadni az agyunk az unalomtól.
De Ted tévedett, mert ami Filly néni házában történt, az nem volt unalmas. Ami Filly néni házában történt, az minden képzeletet felülmúlt.
Kíváncsi vagy a folytatásra? Rendeld meg a kötetet itt!
