Lehetnék bárki
A Lehetnék bárki különleges versantológia. A célja hasonló, mint a kiadó 2017-es Szívlapát című versgyűjteményének: kamaszokat és nagyon fiatal felnőtteket bevonni a versolvasók, a líra iránt rajongók körébe, hogy a versek ne csupán az iskolai kötelező anyag részeként jelenjenek meg az életükben, hanem olyan élményként, amely hozzájuk kötődik, nekik szól, őket üti szíven.
A Lehetnék bárki különleges versantológia. A célja hasonló, mint a kiadó 2017-es Szívlapát című versgyűjteményének: kamaszokat és nagyon fiatal felnőtteket bevonni a versolvasók, a líra iránt rajongók körébe, hogy a versek ne csupán az iskolai kötelező anyag részeként jelenjenek meg az életükben, hanem olyan élményként, amely hozzájuk kötődik, nekik szól, őket üti szíven.
Mert a kortársaik szólnak hozzájuk. Ám a kortárs kategóriát most egy kicsit másként, merészebben értelmeztük.
A kötet bő kétharmadában ugyanis a mai harminc év alatti költőgeneráció versei szerepelnek, a másik közel egyharmadában pedig már köztünk nem élő költők fiatalkori versei. Helyet kaptak Adytól Vörösmartyig a nagy régiek, és többen a 20–21. század meghatározó költői közül is, mint Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Petri György, Térey János és Weöres Sándor – ám mind csak olyan verseikkel, amelyeket ugyanúgy harmincéves koruk előtt írtak, mint a kötet kortárs szerzői.
Az antológia hetvenkilenc kortárs költője közül a legfiatalabb tizennyolc éves, pár publikációval a háta mögött, és van köztük kötettel bíró költő is. A válogatás egyik fontos szempontja volt, hogy olyan szövegek alkossák a Lehetnék bárki című antológiát, melyek utat találhatnak a fiatal olvasókhoz, de az olvasók azt is láthassák, milyen a mai legfiatalabb költészet, és milyen korai költői utakon jártak húszas éveikben a nagy elődök. A „kortalan” alkotók versei közül olyan költemények kerültek a gyűjteménybe, amelyek vagy nagyon ismertek, vagy meglehetősen ismeretlenek az adott költőktől.
A kötetben százhatvan vers olvasható, nyolc tágan értelmezett ciklusban, húsz-húsz verssel, és ezekben azonos arányban szerepelnek a kortársak és a múltbéli szerzők (14/6) művei. A ciklusok a fiatal olvasók számára legfontosabb témákat járják körbe. Az elsőben a gyerekkor és a család, a másodikban a fiatalkori identitás versei olvashatók, aztán jönnek a szerelmes versek, majd az egzisztenciális kérdésre, a létbe vetettség állapotaira reflektáló költemények, ezeket táj- és városversek követik, végül pedig az évszakok ciklus alkotásai nyomán szembesülhetünk azzal, hogy az évszakok toposzából kiindulva hányféle útra térhet egy vers.
A grafikus, Locsmándi Mátyás a kötet kortárs szerzőihez hasonlóan még nincs harmincéves, és ez az első könyv, amelyet illusztrált. A munkában szabad kezet kapott, így azokhoz a versekhez készített rajzokat, amelyek megihlették.
