Így készült A villamos
Megérkezett A villamos, 2023 egyik legizgalmasabb Pagony-könyve! Most bepillanthatsz a kulisszák mögé és megtudhatod, hogyan is alakult ez a gyönyörű, ismeretterjesztő képeskönyv. Olvass tovább!
Tamás, amennyire tudjuk, téged ezer szál fűz Budapesthez, kis túlzással a város minden házát és közlekedési útvonalát ismered. Hogy alakult ez így?
Kovács Tamás György: Abszolút túlzás, hogy ennyire ismerem a várost, de az igaz, hogy nagyon szeretem, és sokat foglalkozom vele. Nem tudom megmondani, hogy a városok, és ezen belül is leginkább Budapest iránti érdeklődés és szeretet pontosan hol gyökerezik, de nagymamám és a közös, óvodáskori sétálgatásaink szerepét abszolút látom ebben.
Nagyon szeretek Budapest bármely részével és rétegével foglalkozni, a személyes történeteket, apró részleteket éppúgy érdekesnek tartom, mint a város egészével, jövőjével foglalkozó kérdéseket. Kis túlzással: mindegy, csak város legyen.
A közlekedés felé leginkább a Gyermekvasúton töltött tíz év terelt. Ez az időszak minden szempontból óriási hatással volt rám, sokat tanultam például a gyerekekről és még többet a gyerekektől. Közlekedéssel pedig - lelkes, de óvatos amatőrként - azóta is sokat foglalkozom.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Szinvai Dániel illusztrációjaA kötöttpályás témának minden korosztályban vannak rajongói. Hogyan döntötted el, kinek fog szólni a kötet? Egyáltalán mennyit lehet érthetően átadni egy gyerekkönyvben a villamosokról?
KTGy: A kötöttpályás közlekedést nagyon érdekesnek, szépnek, és a városok működése, jövője szempontjából kulcsfontosságúnak tartom. Ezért is jó, hogy életkortól függetlenül sok embert érdekel, sokan tartják fontosnak.
A korosztállyal és tartalmi mélységgel kapcsolatban Csobod Luca és Győri Hanna a Pagony részéről nagyon sokat segítettek. Alapvetően azt gondolom, hogy a kötöttpálya annyira logikusan felépített rendszer, hogy szinte bármit el lehet érthetően mondani róla. Figyeltem például arra, hogy ahol megnevezünk valamit, ott valódi, korrekt nevet használjunk. Azt nem tartottam szükségesnek, hogy a holdfényjelző összes jelzési képét bemutassuk, ezt az örömöt hagyjuk meg a Jelzési Utasításnak, de az fontos volt, hogy holdfényjelzőnek hívjuk.
Szinvai Dániel illusztrációjaDáni, mennyire volt új számodra a képes ismeretterjesztő műfaj? Mennyiben volt más A villamost illusztrálni, mint például a Szevaszt?
Szinvai Dániel: Ez volt az első kifejezetten ismeretterjesztő könyv, amit illusztráltam, de nagyon élveztem dolgozni rajta. Bár másféle gondolkodást igényel, de szerettem mindkettőt.
A Szevaszban irodalmi szövegekhez készültek az illusztrációk. Ez egy asszociatívabb folyamat, a hangulat, a novellák világához kapcsolódó benyomás, érzelmi töltet volt fontosabb.
A villamosban viszont sok mindennek pontosnak, és leírónak kell lennie, hogy az olvasó vizuálisan is megértse, hogy hogyan működik ez vagy az. Viszont a szinte már böngészőszerűen felépített oldalpárokon rengeteg kis emberi történet jelenik meg, mert a járműveket működés közben, az utcán látjuk. Így aztán az emberek és az épített környezet éppúgy a könyv szereplőjévé válik, mint a villamosok.
A régi járművek esztétikája mindig is inspirált. Illetve sok konkrét helyszín jelenik meg a könyvben. A budapesti terekhez személyesen is tudtam kapcsolódni, és szerintem ez a plusz réteg az olvasóknak is izgalmas lesz.
A villamosra hatványozottan igaz, hogy nem a szöveget illusztráltad, hanem a képek (is) mesélnek. Mire kellett figyelned a képi világ kialakításánál?
SzD: Sok minden van a könyvben, amit csak a kép mesél el. Magáról a villamosokról, villamospályákról is bizonyos dolgokat csak ott látunk. Ezt apró, kézzel írt feliratokkal tettem még teljesebbé. Az emberi mozzanatoknál a kép ragadja magához a mesélő szerepét. Hol olyan élethelyzeteket jelenítenek meg, amit mi is jól ismerünk - mert nap mint nap találkozunk vele az utcán -, hol olyanokat, amit ritkán látunk, például, hogy mi történik éjszaka a remízben.
Szinvai Dániel illusztrációjaMivel a konkrét technikai jellemzőknek mind pontosnak és kifejezőnek kellett lenniük, ezért sok kutatómunka van a rajzok mögött. Az egyik kihívás az volt, hogy a reálisan megjelenített villamosok és az emberek stílusban egységesen legyenek ábrázolva. Ezért az emberábrázolást is valósághűbb, de közben élettel teli, kifejező is kell legyen, ezért egy picit mégis elrajzoltabb a járműveknél, mert a fotószerű emberek könnyen merevek és élettelenek lesznek. A járművek és az épületek „szerkesztettebb” strukturáltságát a vonalvezetésben például a figurák ruháiban próbáltám visszahozni.
A valóságos helyszíneknél is játszani kellett azzal, hogy mit hagyok el vagy méretezek át, hogy ráférjen az oldalra, vagy érthetőbb legyen a működési mechanizmus.
Olvass el egy ajánlót A villamosról!
Ezen a könyvön jóval szorosabban dolgoztatok együtt, mint általában szoktak a szerzők és illusztrátorok. Mesélnétek a közös munkáról? Hogyan alakult a kötet a kezetek alatt?
SzD: Az egész folyamat során „pingpongoztunk”, hogy a kép és a szöveg kéz a kézben tudjon járni. Van, ahol a szöveghez igazodik a kép, máshol a kép tartalma vagy az oldalrendezés határozza meg jobban a szöveget. Ahhoz, hogy igazán megértsük egy-egy szegmensét a villamosoknak, a kép és a szöveg együttes ereje kell, anélkül, hogy duplán túlmagyaráznánk.
Mivel minden fázisban oda-vissza passzoltuk a stafétát, szerintem a szöveg és a kép egyaránt ki tudott bontakozni, és egyik sem utasítja maga mögé a másikat.
Szinvai Dániel illusztrációjaKTGy: A folyamat valóban egy pingpongozás volt, néha Dáni jött a szöveg után, néha én mentem a kép után. Fantasztikusan precíz, de mégis saját világgal rendelkező rajzokat készített, minden részletnek utánajárt, és rengeteg ötletet hozott be a könyvbe. Azért pedig külön hálás vagyok neki, hogy a legapróbb, külsős szemmel szinte már értelmetlennek tűnő kéréseket is megoldotta. Összeszámoltam, összesen 17 városból szerepelnek villamosok a könyvben, és 7 város jelenik meg kisebb-nagyobb jelenetekben, miközben kitalált helyszíneket is használtunk. Büszke vagyok rá, hogy ebben a méretes járműparkban rendet tudtunk tartani, és egy prágai festésű londoni villamos se került véletlenül Budapest utcáira.
Szerintetek mely korosztály(ok) fogják leginkább élvezni A villamost? Ti kiknek ajánlanátok?
SzD: Fontos volt, hogy a könyv a kisebbektől a kamaszokon át a felnőttekig mindenkinek tudjon adni valamit. A könyv fő gerince elég közérthetően mesél a témáról. Ez szerintem leginkább az iskolás korosztálynak szól, de vannak benne kevésbé evidens információmorzsák is elrejtve, amitől idősebb korosztálynak is érdekes lehet. Az illusztrációk böngészőszerű gazdagsága pedig szerintem a még olvasni nem tudó gyerekeknek és a felnőtteknek is élmény lehet. A villamosok és a közlekedés szerelmeseinek pedig azt gondolom, ez a könyv mindenképp egy csemege.
Ez a széles korosztályi spektrum a képi ábrázolásban is meghatározó. Olyan stílust kerestem, ami több korosztályt is megszólít.
Szinvai Dániel illusztrációjaKTGy: Annak ajánlom leginkább, aki már tudja, hogy a villamos működéséhez kell áram, de (még) nem tudja, hogy mi az a félpantográf rendszerű áramszedő. Ez szerencsére egy elég széles közönség. A villamosok elképesztően gazdag világából természetesen csak egy válogatást tudunk bemutatni, de ez nem baj, én legalábbis kifejezetten örülni fogok, ha valaki azzal az érzéssel teszi majd le a könyvet, hogy jó, felkeltettük az érdeklődését mondjuk az alacsonypadlós villamosok iránt, még többet akar erről tudni, mint amit most látott, olvasott. Az volt a cél, hogy meg tudjuk mutatni ennek a világnak a gazdagságát, a villamosok történetét és működését, de az alapvető információk mellett egy-egy járműhöz vagy részlethez kapcsolódó érdekességek is beleférjenek.
