Klímaszorongás a szakember szemszögéből
Mit érezhet egy kisgyerek, ha mindenhonnan a klímakatasztrófáról hall? Hogyan nyugtassuk meg, mit tegyünk szülőként? És mit tenne Greta Thunberg? Olvasd el egy pszichológus tanácsait!
A klímaszorongás viszonylag újkeletű jelenség, ami azzal jár, hogy szembesülünk vele, a természeti környezetünk elveszhet, és negatív irányba változhatnak meg az életkörülményeink. Emiatt fokozott tehetetlenséget, szorongást élünk meg. A személyes tapasztalat mellett a közösségi tapasztalat is jelentőséggel bír, hiszen leginkább a közösségi médián keresztül vitatják meg az emberek az ezzel kapcsolatos megfigyeléseket. Ennek következtében jó esetben olyan próbálkozások kezdődhetnek, melyek egyrészt felhívják a figyelmet a jelenségre, és aktivitásra serkenthetik az embereket a természetünk megóvása érdekében. Más esetben ez a szorongás felerősödhet, és a tehetetlenségből, frusztrációból adódóan pánik-jellegűvé is válhat.
Gyermekek esetében érthető módon előfordulhat, hogy egyrészt az életkorukból, másrészt a felnőtteknek kiszolgáltatott helyzetükből fakadóan ez a szorongás fokozottabb lehet, hiszen aktivitásra még önállóan nem képesek, megküzdési stratégiáik ezzel kapcsolatban még kialakulatlanok lehetnek.
Hogyan beszéljünk a gyerekekkel?
1. Fontos, hogy a klímaváltozással kapcsolatban a gyerekekkel próbáljunk alapvetően megnyugtató módon beszélni, feleslegesen ne ijesszük meg őket. Ez nem azt jelenti, hogy bagatellizáljuk el a klímaváltozással kapcsolatos gondolatokat, hanem inkább azt, hogy a helyén kezeljük azokat.
2. Azt és annyit mondjunk nekik, amennyit maguktól kérdeznek, és kerüljük a szélsőséges megnyilvánulásokat. A klímaváltozással kapcsolatos szorongás csökkentése nem egyszerű feladat, hiszen úgynevezett egzisztenciális szorongásról van szó. Ez azt jelenti, hogy a létezésünk, jövőnk miatt szorongunk, aminek vannak reális alapjai, és így megszüntetni nem is igazán lehet.
3. A legfontosabb, hogy megtanuljunk együtt élni ezzel a szorongással, anélkül, hogy megbénítaná a mindennapokat. A legjobb, ha kitágítjuk a perspektívánkat, és széles körben gondolkodunk és cselekszünk. Ha közösségben gyűjtjük szelektíven a szemetet, kiiktatjuk a műanyagot az életünkből, vagy hordunk organikus ruhákat és nem (vagy kevesebbet) eszünk pl. húst, azt érezzük, hogy aktívan tettünk a környezetünkért. Mivel így olyan érzésünk lesz, hogy részben kontrollálni tudjuk, a túlélési stratégia részévé válnak tetteink.
Ennek adott hangot Greta Thunberg is. A fiatal aktivista olyan példa minden kortársa számára, aki reményt ad és mintát mutat egyszerre. Saját generációja hangján tud szólni nem csak saját generációjához. Bátor és hangos, remekül használja a média adta lehetőségeket. A könyvből megtudhatjuk azt is, hogy az idáig tartó saját útja mennyire nehéz volt. Autizmus spektrum zavarából adódóan máshogy érzékeli és dolgozza fel a körülötte levő világot, mint a kortársai, éppen ezért érintette nagyon érzékenyen, amikor először hallott a klímaváltozásról az iskolában. Közvetlen reakciója szélsőséges volt: nem evett, nem utazott többet repülővel, az iskolába sem járt be. Családja támogatásával egy idő után úgy lendült át nehézségein, hogy a saját és a Földünk sorsát kezébe véve új célt tűzött ki magának: mozgalmat indított a klímaváltozás megállításáért, a Föld megmentéséért. Első lépésként minden pénteken iskolaidőben kiült a stockholmi parlament elé sztrájkolni egy táblával a kezében. Egy kislány egyszemélyes tüntetéséből világméretű mozgalom lett. A könyvből megtudhatjuk azt is, hogy mi kellett ehhez: egyszerre a szorongás és a bátorság, valamint az a fajta kitartás, ami azóta milliókat mozgat meg világszerte.
Olvassátok együtt a Gretáról szóló könyvet, és beszélgessetek róla!
