Neked nosztalgia, neki új élmény
Mi teszi tökéletessé a gyerekkori nyarat? Mit tegyünk, ha azt szeretnénk, hogy az alfa generációs csemeténknek is éppen akkora élmény legyen a szünet, mint nekünk volt annak idején? Olvasd el Wágner Eszter, a Pagony Kiadó munkatársának cikkét a témában! Kattints ide!
A minap beszélgettem egy rokon apukával, aki nevetve mesélte, hogy felvitte a kisfiát Pestre egy igazi, nagy focimeccsre. Kitalálom-e, mi volt a három legnagyobb élmény a gyereknek? Megspórolom nektek a barchobát, íme a megfejtés: a villamos, a metró és az a hotdog, amit a meccsen evett. Visszakérdeztem, hogy neki mi volt a legnagyobb élmény a fővárosban ennyi idősen. Kiderült, hogy nagyjából ugyanezek.
A felismerés ismerős volt, tavaly a Kicsimackó a Balatonon olvasásakor csodálkoztam rá ugyanígy az örökzöld nyári ötletekre.
Rengeteget aggódunk azon, milyen élményekkel tegyük felejthetetlenné a gyerekeink kiskorát. Amekkorát a világ változott a mi gyerekkorunk óta, érthető is a tanácstalanság. Más játékok, más könyvek, más hatások és egy teljesen más technikai környezet befolyásolja ma a gyerekeket, mint annak idején minket. Emiatt bizonyos téren tényleg máshogy kell hozzáállnunk az azonos helyzetekhez. Ha nekünk volt egy összetettebb kérdésünk, a szüleink talán a Révai lexikonsorozatra mutattak. Mi ma valószínűleg rákeresünk az interneten.
Bizonyos dolgok azonban, szerencsére, ma is éppen akkora örömöt jelentenek a gyerekeknek, mint annak idején nekünk. Gondolj csak vissza a gyerekkori nyári szünetekre! Mire emlékszel? Mik azok az élmények, amelyeket még most is pontosan fel tudsz idézni?
Nálam biztosan a döntőbe kerülne:
- az idény első beletrappolása a vízbe,
- a lángos - tejfölös, nem sajtos,
- a szüleim kempingsátra - az én gyerekkoromban már az udvarunkat sem hagyta el, mégis szuper volt nyáron benne játszani,
- és a vízibicikli különleges “balatonillata”. Én ezen kivételesen nem ülni szerettem, hanem a végébe kapaszkodni, és hagyni, hogy húzzon, ahogy apukám és a nagybátyám tekerték.
De felejthetetlen az is, amikor még vizes hajjal battyogtunk vissza a nyaralóba a testvéreimmel, és út közben beugrottunk a piacra egy fél dinnyéért, vagy amikor egy szalonnasütés kedvéért tovább maradhattunk ébren.
Vadadi Adrienn meséiben Kicsimackó és a szülei is kempingeznek, pancsolnak, horgásznak, bicikliznek, és még egy csomó olyan dolgot csinálnak, amit a mai ovisok ugyanúgy élveznek, mint mi annak idején. Mert azok az élmények, amik a te gyerekkorodat felejthetetlenné tették, ma ugyanakkora hatással lesznek a gyerekedre. Hiába keltél te vekkerre, ők pedig telefonos ébresztőre. Hiába lapozgatta a te apukád az újságot a kávéja mellé, te pedig az instát. Hiába írtunk akkor 1980-90-et, ma pedig 2023-at.
Ma is pont ugyanakkora élmény először beleugrani a Balatonba vagy a Tisza-tóba, ugyanakkora büszkeség kettő helyett kivételesen három gombóc fagyit kapni, ugyanolyan közös pont váltásban pumpálni a gumimatracot és strandolás után törölközőben és csattogós papucsban battyogni haza.
Továbbmegyek, ezekért az élményekért még a Balatonig sem kell menni. A városi uszoda vagy egy felfújható gumimedence is tökéletes a célra. Fagyizni, sátorban játszani és közös élményeket szerezni pedig gyakorlatilag bárhol lehet.
Ha úgy érzed, egy kis inspirációra lenne szükséged, akkor itt egy tökéletes nyári könyv az ovis korosztály számára:
A Kicsimackó a Balatonon meséi éppen azokat a nosztalgikus emlékeket elevenítik fel a szülőkben, melyek új élmények lehetnek a gyerekeknek. Egyszerű, mindenki számára elérhető ötletek, melyekhez nem is kell feltétlenül a Balatonon lenni. Talán éppen ezért akkora kedvenc ez a könyv. Összekapcsolja a felnőtteket és a gyerekeket olyan élmények mentén, melyeket mind megéltünk/megélünk, és amelyekre mind úgy emlékszünk vagy úgy fogunk visszaemlékezni, mint a nyaralás legjobb pillanataira.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Wágner Eszter cikkét olvastad.