KalandoZOO - Marci az állatkertben
"Gémerként mindig nagy érdeklődéssel ülök le gyerekjátékok mellé, azt keresve, hogy vajon milyen eszközökkel próbálja rávenni a játék tervezője a kicsiket, hogy ez bizony jó móka lesz. A KalandoZOO - Marci az állatkertben esetén ez viszonylag kézenfekvő: a játékosok egy napra beszabadulnak az állatkertbe, és megpróbálnak minél több állatot megfigyelni, közben az ajándékboltban érdekes tárgyakra szert tenni, és (bár már tavaly sem sikerült) ezúttal tényleg nem lemaradni a 14:45-kor kezdődő fókaetetésről."
Olvasd tovább Bozsik Márton a JEM magazin 2021. decemberi számában megjelent cikkét!
Állatkertbe menni olyan, mint a csoki meg a fagyi: 10-ből 11 gyerek szereti. Ehhez képest kevés társas foglalkozik a témával, de amelyik mégis, az inkább az állatok kifutóinak feltöltése irányából közelítette meg (Zooloretto, New York Zoo). Itt azonban az állatkert és az ott lakó állatok adva vannak (és nem kis idő az előkészületek során, míg minden ketrechez a játékosszámnak megfelelő kis korongot letesszük az adott állatból), nekünk pedig csak sétálgatni kell közöttük. A táblán tehát állatok lakóhelyei vannak elszórva, közöttük pedig útvonalak. Lépten-nyomon betérünk majd az ajándékboltba is, ilyenkor mindig 3 ajándéktárgy közül lehet választani. Időnként az eseménypakliból is húzunk majd, ezeknek a kártyáknak dedikált helye lesz a táblán. Minden játékos kap továbbá egy bábut a startmezőre és egy játékostáblát, amin látható néhány állat. A tanító néni határozottan megkért minket, hogy először ezeket legyünk szívesek meglátogatni, és csak utána, apránként nézhetünk bármilyen, nekünk tetsző állatot.
Kattints ide és szerezd meg a játékot!
Dobok-lépek helyett lépek-dobok
Bár a táblára nézve elsőre beindulnak a gyerekkori reflexeink – dobunk a kockával, majd lépünk annyit – de nem! A játékos a körében három akciópontot költhet el, ami lehet vagy egy lépés vagy egy állat megfigyelése. Ha szem ikon van a mezőn, ahol megálltunk, onnan rá lehet látni valamelyik állatra, de ténylegesen megfigyelni őket nem mindig olyan egyszerű.
A szem mellett általában van egy szám 1-6-ig, ennyit kell legalább dobnunk, ha szeretnénk alaposan szemügyre venni egy állatot. Ha ez sikerült, az adott ketrecről levehetünk egy korongot, amin 1, 2 vagy 3 sárga pötty van, ez a játékvégi győzelmi pont. Ha nem sikerült elsőre megfigyelni az állatot, többször is próbálkozhatunk, ha pedig egy körben a harmadik akciópontunkat is erre használjuk, garantáltan sikeres lesz a művelet. A megfelelő mezőkön áthaladva tárgyakat kapunk az ajándékboltból (ezek általában 2-3 pontot érnek, de a távcső például segít a megfigyelésben: ha nálunk van, onnantól elég eggyel kisebbet dobni, mint amit a szem ikon jelez). Néha pedig események történnek (például találunk egy pénztárcát, amit ha visszajuttatunk a tulajdonosának, jutalom jár érte), de a lényeg itt a különböző látványos programok, mint például a fóka- vagy elefántetetés. Ha egy ilyen eseményt csapunk fel, az adott állatot meglátogatva extra pontokat kaphatunk, amíg az esemény tart. Ilyenkor reménykedhetünk, hogy nem az állatkert másik végében bámészkodunk, mert akkor garantáltan nem érünk át.
Ha mindenki lépett, az idősávon haladunk egyet (eltelt negyedóra) és jön a következő forduló, egészen záróráig. Ha ügyesek vagyunk, már mindent megnéztünk, amit szerettünk volna, és zárásra sikerül visszaérni a kijárathoz, 3 extra pontot kapunk.
A szabály végén vannak ötletek, hogyan lehet egyszerűsíteni a kisebbek kedvéért (én a 7 éves unokatesómmal játszottam, neki nem okozott különösebb fejtörést az alapjáték, de a doboz szerint már 5 évesekkel is ki lehet próbálni), és van több modul is, amikkel kiegészítő szabályokat csempészhetünk bele. A zoo csemegével odacsalogatjuk az állatokat, így könnyebb lesz őket megfigyelni (csökkentjük a dobandó értéket). A tanító néni jelenlétével is könnyebb állatokat megfigyelni (ő egy külön mozgó bábu): aki egy mezőn áll vele, annak nem is kell dobnia.
Az állatkert-látogatás mindig jó buli
Mindjárt nekiállok dicsérni, hogy a játék mennyire jól átadja az állatkert-látogatás hangulatát, de itt muszáj belekötnöm egy logikai bukfencbe, pusztán azért, mert minden más ponton látszik, hogy a készítők nagyon figyeltek arra, hogy a KalandoZOO tényleg egy tematikus, történetet elmesélő játék legyen. Szóval ha belegondolunk, a gyerekek a tanító nénivel 10:00-kor beszédülnek az állatkert kapuján, mindenki kap némi iránymutatást, majd szétszélednek és kedvükre bolyonganak fel-alá, aztán vagy összefutnak még a nap folyamán a tanító nénivel (és egymással), vagy nem. Nem vagyok kifejezetten öreg, de nyugodtan mondhatom, hogy bezzeg az én időmben ez még nem így működött.
Na de a viccet félretéve, ettől a játék működése szempontjából egyébként nyilván érthető tényezőtől függetlenül a KalandoZOO szerintem szuper gyerekjáték,
amihez mindig szívesen ültem le (persze kizárólag unokatesóval). Aranyos, színes, látványos, ikonokat jól használó, könnyen érthető táblája van, ami nagyon szépen mutat, és tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha az állatkertben töltenénk el egy napot. Sikerülni fog bejárni nagyjából a terület háromnegyedét, de lesznek olyan ketrecek, ahol óhatatlanul sokat időzünk, mert bujkál az adott állat, így valamire a végén már nem marad idő (ez tényleg mindig így van, egyszerűen nem elég hosszú egy teljes nap, hogy nyitvatartási időben bejárjuk az egészet). Az események és a tárgyak előkerülése is erősíti ezt a kellemes, ismerős hangulatot.
A végén persze valakinek több pontja lesz, de mindenki elmondhatja, hogy más állatokat látott, mint a többiek, úgyhogy maradnak sztorik a sulibuszos hazaútra (bár ez a tanító néni valószínűleg nem foglalkozik ilyenekkel, inkább mindenkinek a kezébe nyomja egy BKV vonaljegy árát).
A hangulat átadása mellett nagyon tetszik még, ahogy egyszerű, de később összetettebb játékokban is használt, esszenciálisabb játékelemeket tanít a gyerekeknek, mint például az útvonaltervezés, az aszimmetrikus játékostábla átlátása vagy a rizikó felmérése (érdemes-e időt tölteni egy ketrecnél, ahol 6-ost kell dobnunk, hogy lássuk az állatot, vagy inkább továbblépünk egy ajandékboltba, de akkor 3 pont helyett csak 2-t kapunk).
A KalandoZOO-t bátran tudom ajánlani olyan családoknak, ahol 5-10 éves gyerekekkel szeretnének játszani, mert a szülők vagy nagytesók sem fognak unatkozni, a kicsik pedig a hideg januári estéken is átélhetik az állatkertben barangolás egyedülálló élményét.
bzskmrc
JEM Magazin 2021/12, 105. szám.
