Megérkezett a Szökés az Alcatrazból!
Figyelem, könyvvadászok! A nyomozás folytatódik! Mr. Griswold, „a könyvkiadás Willy Wonkája” újabb játékot hirdet a rejtvényfejtőknek, melynek helyszíne ezúttal a híres-hírhedt Acatraz. Természetesen Emily, James és barátaik sem maradhatnak ki. Csatlakozz hozzájuk te is! Olvass el egy fejezetet a Könyvvadászok harmadik részéből!
Emily Crane és a legjobb barátja, James egy keskeny földúton szaladtak, amelyet egyik oldalról graffitivel borított fal, a másik oldalról vadszőlővel befutott kerítés határolt. Az ösvény vízszintesen kanyargott végig a domboldalon. Emily nem látta a két-három szintes épületeket a domb aljában és a tetején, de tudta, hogy ott vannak.
– Mindjárt utolérnek – lihegte James.
Emily hátrapillantott. Az ösvény kopár volt egészen a boltíves lugasig, amely alatt átbújtak. Itt a gaz egészen a fülükig ért. Egy hatalmas bokor terpeszkedett a kerítés tetején, mintha arra készülne, hogy a földútra ugorjon. Ahogy az ösvény elkanyarodott, meglátták az utcára vezető kijáratot, amelyen keresztül visszajuthatnak San Franciscónak arra a részére, ahol élnek.
Kattints ide és rendeld meg!
– Már majdnem ott vagyunk, sikerülni fog! – kiáltotta Emily, de ebben a pillanatban egy kapucnis alak ugrott a kijárat elé, elállva az útjukat. Emily nem számított rá, hogy szemből fogják feltartóztatni őket. Jamesszel megtorpantak, és próbáltak irányt váltani, hogy visszaforduljanak. De még mielőtt sikerült volna, halk pukkanás hallatszott, majd lila por borította be a pólójukat.
– Megvagytok! – ujjongott a barátjuk, Maddie, amitől hátracsúszott a kapucnija. Majdnem egy fejjel magasabb volt mindkettőjüknél, ezért amikor diadalmasan felemelte a színezett kukoricakeményítővel megtöltött műanyagpalackot, és megnyomta, még több lila por hullott Emilyre és Jamesre.
– Kiestetek – közölte Maddie.
– Ne már! – toppantott színlelt haraggal James. Lilára színezett, máskor fekete hajtincse, amelyet Steve-nek becézett, méltatlankodva billegett. – Igazán hagyhattad volna nyerni a szülinapost.
Maddie a szemét forgatta.
– Ja, mert úgy ismertek.
James Maddie-re irányította a saját palackját, és zöld port lövellt felé. A lány félreugrott előle, így az csak a vállát találta el. Nevetve így szólt:
– Túl késő! A lila csapat nyert!
Léptek közeledtek mögöttük, Emily hátrafordult, és meglátta a többieket, Devint, Kevint, Nishát és Viviant, amint az ösvényen közelednek. Devin az ő csapatukban volt, de alighogy elkezdődött a játék, az ikertestvérével azonnal lelőtték egymást a színes porral, így Jamesnek és Emilynek kellett megvédenie a Zöld Csapat becsületét.
– Megmondtam, hogy előbb érek az ösvény végéhez, mint ők, Vivian – kiáltotta oda Maddie.
Vivian összevonta a szemöldökét – jobban szerette, ha ő javíthat ki másokat, mint ha őt javítják ki –, de azért bólintott, és azt mondta:
– Szép munka.
Vivian a szokásosnál is csinosabbnak és elegánsabbnak tűnt, mivel ő volt az egyetlen közülük, akinek nem virítottak zöld vagy lila pacák az arcán és a pólóján.
– Nyertünk valamit? – kérdezte Nisha, miközben levette a szemüvegét. Próbálta megtörölni a pólójával, de csak annyit sikerült elérnie, hogy elmaszatolta a lencséken a zöld port.
– Add ide – mondta James, azzal kikapta Nisha kezéből a szemüveget. – A pólóm hátulja tiszta. – Előrehúzta a pólója sarkát, és vadul megdörgölte vele a szemüveget, azután visszaadta. – A csapatotok, téged is beleértve, Maddie, elnyerte az örökké tartó csodálatomat.
Maddie és James versengése még alsós korukban kezdődött, jóval azelőtt, hogy Emily megismerte volna őket. Az utóbbi időben rivalizálásuk barátivá vált. Amit Emily kimondottan bizarrnak érzett.
– A pólókat is megtarthatjátok – tette még hozzá James.
Nisha pukedlizve húzta át a fején a pólót, mint egy régimódi hölgy az alsószoknyáját. Ő volt a legalacsonyabb közülük, ezért a póló a térdéig ért.
– Anyám úgyis mindig azt mondja, öltözzek nőiesebben.
Maddie is lehámozta a pólót a pulcsijáról.
– A győztesek választhatnak elsőként a pizzából is – jelentette ki.
James megvonta a vállát.
– Nyilván. Menjünk enni!
Ismerd meg a teljes sorozatot ebből a cikkből!
Elindultak abba az irányba, ahonnan Emilyvel jöttek. Az ösvény egy nagyon keskeny, lépcsőzetesen kialakított függőkertbe vezetett. Felkapaszkodtak a lépcsőkön, rózsabokrok és sásliliomok között kanyarogva, míg elértek a közepéig, ahol James anyja várta őket a San Francisco-öbölre néző két pad egyikén.
James anyja két pizzás dobozt tartott az egyik kezében, míg a másikkal feljebb tolta a napszemüveget a fején.
– Tyű... – mondta végigpillantva a kék- és lilafoltos arcokon, karokon, lábakon és ruhákon. – A szüleitek ki fognak nyírni.
– Ki lehet mosni, anya. Már mondtam – felelte James.
Aztán hirtelen kinyújtotta a kezét, mire az anyja felkiáltott, de hiába próbált kitérni előle, James gyorsabb volt nála, és lila csíkot kent az arcára.
Az anyja felnevetett.
– Szerencséd, hogy születésnapod van – mondta.
Maddie csapata választott először pizzát, azután következtek a többiek. Miután kiosztotta a szalvétákat és az italokat, James anyja egyik kezében az üres dobozokat egyensúlyozva elindult felfelé a lépcsőn.
– Háromnegyed óra múlva jönnek értetek a szüleitek! – kiáltotta vissza.
Emily, James és Nisha ültek az egyik padon, Maddie és Vivian a másikon egy szinttel lejjebb. Az ikrek a két pad közti lépcsőn nyújtóztak el.
Mindnyájan szótlanul ettek, amíg Maddie meg nem szólalt:
– Mindenki megpróbálja? – Lovaglóülésben ült a padon, hogy szemben legyen Viviannel és a többiekkel, akik fölöttük ültek.
Mindannyian tudták, hogy a Nyisd ki a Sziklát!-ról, Mr. Griswold új játékáról beszél. Onnan, ahol ültek, ráláttak az öböl közepén trónoló Alcatrazra. A kilátást épületsorok szegélyezték mindkét oldalról.
Vivian összehajtotta a szalvétáját, és megtörölte a száját.
– A szüleim nem engednék, hogy kihagyjam a fuvolaleckét, ráadásul másnap iskola.
– Én elhasaltam a beugró feladványon – jelentette be Devin. – Méghozzá jó alaposan.
– Úgy mondod, mintha büszke lennél rá – jegyezte meg Maddie.
– Nem akármilyen elhasalás volt.
A testvére egyetértően bólogatott.
– Ha osztályoznák az elhasalást, ezért csillagos ötöst kapott volna.
Maddie a szemét forgatva Emilyhez és Jameshez fordult.
– Ti nyilván automatikusan részt vehettek rajta, mivel tagjai vagytok Mr. Griswold tinédzser tanácsadó testületének meg minden – mondta Maddie.
– Tudjátok, mit tervez? – kérdezte Nisha.
– Nem tudunk semmit – felelte Emily, mialatt James lenyelte a falatot. – Csak annyit, amennyit mindannyiunknak mondott, miközben kifestettük Hollister könyvesboltját: olyan lesz, mint egy szabadulószoba az Alcatrazban.
– És nem vehetünk részt rajta automatikusan – tette hozzá James. – Megmondtuk Mr. Griswoldnak, hogy mi is játszani akarunk, és azt felelte, ugyanúgy fog kezelni bennünket, mint bármelyik könyvvadászt. Én tegnap megoldottam a beugró feladványomat, és megkaptam a jegyemet.
Ugyanis minden könyvvadász egyedi beugró feladványt kapott, nem volt köztük két egyforma.
– Te már megoldottad a tiédet? – kérdezte James Emilytől.
Emily megrázta a fejét, és harapott egyet a pizzából, mert nem bírt James szemébe nézni. Az volt az igazság, hogy tett egy próbát a feladvánnyal, de rossz választ adott. Maradt még két próbálkozása, de nem akarta bevallani a barátainak, hogy nehézségei támadtak.
James hunyorogva nézett rá, és Steve is szkeptikusan billegett a fején.
– Azt hittem, az elsők között leszel, akik megoldják.
Emily a szájához emelt egy összegyűrt szalvétát, mintha éppen lenyelné a falatot, így próbált egy kis időt nyerni.
– Meg akarom oldani, de mindig közbejön valami. Hétvégén terveztem, de aztán a szüleimmel elmentünk kirándulni Presidióba, és mire hazaértünk, már túl fáradt voltam.
Ez mind igaz volt – a kirándulás és hogy elfáradt –, és James is bólogatott, mint aki megérti, arcáról mégsem tűnt el a töprengő kifejezés, ezért Emily azt gyanította, a fiú rájött, hogy mégsem volt teljesen őszinte hozzá.
– Igyekezz, mert szerdán kezdődik a játék. Már csak néhány napod maradt – mondta James.
– Ha nem tudod megoldani a feladványodat, még mindig levadászhatsz egy aranyjegyet – tette hozzá Maddie.
Egy hete Mr. Griswold kiposztolt egy videót a Könyvvadászat oldalára, ahol bejelentette, hogy becenevéhez – „a könyvkiadás Willy Wonkája” – híven felajánl ötven aranyjegyet azoknak a reménybeli résztvevőknek, akik nem tudták megfejteni a feladványukat. A jegyeket a Végtelen város: San Francisco atlasza című könyv ötven példányában lehetett megtalálni, amelyeket San Franciscóban és környékén rejtettek el. Aznap, amikor Mr. Griswold bejelentette a létezésüket, hét aranyjegyet máris megtaláltak, és ahogy fogytak a napok, úgy talált gazdára egyre több közülük.
Nisha és Vivian kedélyesen elnevetgéltek azon, hogy Emilynek aranyjegyre lenne szüksége ahhoz, hogy részt vegyen a játékon, Emily azonban egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Maddie is csak viccelt. Szokás szerint csak bosszantani akarta, vagy tényleg látta rajta, hogy küszködik a megoldással?
– Te ezt fogod csinálni, Maddie? – vágott vissza James. – Aranyjeggyel veszel részt a játékon?
– Én már megoldottam a feladványomat – felelte Maddie. – Gyerekjáték volt.
Az utolsó két szót egyenesen Devinnek címezte, az orra alá dörgölve, hogy neki sikerült, miközben a fiú elbukott. Devin csak megvonta a vállát, Emily azonban még jobban összehúzta magát, rosszul érintette, hogy ő küszködik valamivel, ami Maddie számára gyerekjáték volt. Az csak még fájdalmasabbá tette a dolgot, hogy Emilyről mindenki úgy tudta, mestere ezeknek a feladványoknak.
– Én nem biztos, hogy megpróbálkozom vele – mondta Nisha. – Úgy hallottam, az Alcatraz kísértetjárta hely.
– Az bizony – helyeselt Maddie. – Néhány éve voltam ott anyámmal és a pasijával. Nagyon para. Amikor még börtönként üzemelt, a legelvetemültebb bűnözőket zárták oda. Gyilkosokat és pszichopatákat...
– Nem minden rab volt gyilkos és pszichopata – szólt közbe James. – Én is jártam ott, és emlékszem, hogy az idegenvezető azt mondta, egyes elítélteket nem azért küldtek oda, mert olyan borzalmas bűnöket követtek el, hanem mert rendbontó vagy szökésre hajlamos alakok voltak.
Emily a távolban sötétlő szigetet nézve megértette, miért tartották úgy, hogy lehetetlen megszökni onnan. Kicsi, mégis félelmetes hely volt. A sziget meredek, sziklás partfala azt sugallta, hogy még ha sikerült is kiszabadulnia valakinek a vastagfalú börtönből, a vízhez már csak nagy kockázat árán vagy leginkább sehogy sem tud lejutni. Ha pedig mégis sikerülne, akkor egy hideg vizű öböl közepén találja magát, amelynek erős áramlatai kisodorhatják a Csendes-óceánra, az időnként felbukkanó cápákról már nem is beszélve.
– Talán nem minden rab volt erőszakos és veszélyes – mondta Maddie. – De némelyik igen, és tényleg haltak meg emberek az Alcatrazban.
– Fejezd be Nisha ijesztgetését – szólt rá Vivian. – Számtalan rémtörténet kering az Alcatrazról, de ez még nem jelenti azt, hogy kísértetek járnak ott.
– Hát, ez nem valami megnyugtató – jegyezte meg Nisha.
Emily megbökte a térdével Nishát.
– Mr. Griswold találta ki az egészet. Ha ő a főnök, akkor az Alcatraz összes kísértete haptákba vágja magát, mintha csak Roxfortban lennénk.
– Emilynek igaza van – felelte Vivian. – Szerintem ne hagyd ki, Nisha. Bárcsak én is részt vehetnék rajta! Biztos jó buli lesz, nem kell félni. Egyébként is mind együtt lesztek, nem?
– De – vágta rá mindenki egyszerre, kivéve Devint, aki vidáman azt kurjantotta, hogy „Nem!”, illetve Emilyt, aki gyorsan a szájába gyűrte az utolsó falat pizzát.
Érdekel a folytatás? Kattints ide és szerezd meg most!
