A jégmadár útja
Tudom, nem könnyű elképzelni, hogy egy hosszú és meghatározó könyvsorozat befejezése után is folytatódik az élet és várnak még ránk hasonlóan szuper élmények. Kiszakadni egy világból, aminek szereplőit, helyszíneit már ismerjük és szeretjük, kicsit keserédes, és az ember nem találja a helyét utána. Azt meg pláne nem tudja, hogy mégis mit olvasson. A Panthera 3. része után mi legalábbis így éreztük magunkat. Képzelheted, mekkora rajongással vártuk, hogy megjelenjen végre A Jégmadár útja!
Sokan ismeritek már a Panthera-sorozatot, hiszen az első része 2016-ban jelent meg, de azért érdemes egy-két szót ejteni róla, mi is ez tulajdonképpen, és hogyan szippant be bárkit azonnal, az első oldaltól kezdve.
Ha néhány szóban kéne elmesélnem a sztorit, szerintem akkor is rögtön kikapnátok a kezemből: adott egy csapat gyerek, akik hegymászó-szakkörre jelentkeztek, egy párduc formájú, rejtélyes hegy, néhány felnőtt, akik közül nem feltétlenül mindenki az, akinek látszik, és mindenek összegabalyítója: az Átméretező. Máris figyeltek rám, igaz?
A sztorit egy Kismukk becenevű fiú meséli el nekünk, akinek a neve – vele ellentétben – rendkívül beszédes: Kismukk ugyanis nagyon alacsony, és egyáltalán nem szeret beszélni. Írni szerencsénkre annál inkább, így aztán mi is osztozhatunk az ő és osztálytársai hatalmas kalandjában, aminek már három részét izgulhattuk végig. És most itt a várva várt negyedik rész, A Jégmadár útja!
Azért kicsit mesélek arról, mi történt eddig és mitől is olyan ellenállhatatlanul izgalmas ez a sztori!
A történet kiindulópontja egy hegy, a Panthera felfedezése. A tudósok értetlenül állnak a jelenség előtt, nem értik, hogy maradhatott eddig rejtve ez a furcsa alakú, hatalmas képződmény. Ezzel egy időben pedig főszereplőink iskolájában megjelenik egy hirdetmény, miszerint lehet jelentkezni egy Meredek John nevű híres hegymászó mászótanfolyamára. Főhőseink persze kapva kapnak az alkalmon, csakhogy nagyon hamar kiderül, hogy ez a Meredek John egy hétpróbás bűnöző, és valójában a Panthera hegyén elrejtett értékes ásványt akarja csupán megszerezni – a gyerekeket bevetve.
Így hát fogja a már említett Átméretezőt, és lekicsinyíti, majd bezárja őket a heggyel együtt egy hógömbbe! Bár az első rész végére kijutnak a szerkezetből, a probléma még közel sincs megoldva... A második és harmadik részben a gyerekeknek biztonságba kell helyezniük a Pantherát és a rajta élőket, hiszen az ásvány miatt állandóan ki lennének téve a mohó kincsvadászoknak. Közben egyre több dolgot tudnak meg a Panthera szigetéről és a rajta élők küldetéséről, a gyerekek pedig osztálytársakból igazi barátokká válnak. És amikor azt hiszitek, most már tényleg nem lehet meglepni benneteket, akkor megjelenik az új kötet!
A negyedik rész izgalmakban semmiben sem marad el a korábbiaktól, én nagyon vártam, hogy végre a kezemben tarthassam, és egyáltalán nem kellett csalódnom. Akik már olvasták az eddigi köteteket, tudják, hogy ennek a sorozatnak a különlegességét az adja, hogy olyan, mintha Kertész Erzsi válogatás nélkül felmarkolta volna az összes hozzávalót egy jó regényhez, és egy tálba dobva jól összerázta volna. Így aztán van benne misztikum, realitás, kaland, barátság, egy kis szerelem és rengeteg humor! Azt hiszem, nekem ez utóbbi az, ami ellenállhatatlanná tette a sorozatot: az elbeszélő humora minden helyzetben haláli.
A karakterek egytől-egyik érdekesek és szerethetőek, noha teljesen különböznek egymástól, úgyhogy biztos, hogy minden olvasó megtalálja azt, akivel a leginkább azonosulni tud.
A negyedik kötetben a havonjárók népének nyomába eredünk, mivel nekik nyomuk veszett a Pantheráról, még mielőtt az első részben az Átméretező áldozatává vált volna a sziget. Azonban egyetlen havonjárót hátrahagytak: Jávort, a hétéves kisfiút, aki azóta a Panthera szigetén él, de nem igazán találja a helyét. Az a terve, hogy amint kicsit nagyobb lesz, megkeresi népének többi, elveszett tagját. Addig is a szigeten élők életének állandó megnehezítője – noha mindig csak segíteni akar, nagyon vicces és néha kellemetlen helyzetekbe sodorja őket. A regény elején is éppen olyasmit csinál és olyan helyeken bóklászik, ahol baromira nem kellene, de így fedezi fel a titokzatos helikoptert és pilótáját, akinek aztán addigi élete legnagyobb kalandját köszönheti…
Ha minél hamarabb olvasni szeretnéd, kattints ide a kötetért!
Amikor az ember a kezébe veszi egy szeretett sorozata új részét, kicsit mindig aggódik, hogy vajon ugyanolyan izgi lesz-e, mint a korábbiak, találkozik-e az ismerős karakterekkel újra, és egyáltalán: meddig lehet érdekes egy többrészes regényfolyam?
Megnyugtatnék mindenkit, hogy emiatt igazán nem kell izgulni, fogtok még eleget a sztori alatt… A Jégmadár útja ugyanolyan sodró lendületű, mint a korábbi kötetek, ugyanolyan vicces és felbukkannak a régi szereplők is… sőt, jönnek újak! Lehetetlen volt letenni ezt a könyvet, én vittem magammal mindenhova, aminek eredménye egy gyönyörűen odaégett vacsora és a mosógépben 24 órára benn felejtett adag ruha lett. De nekem meggyőződésem, hogy az az igazán jó kalandregény, aminek ilyen következményei vannak.
Ha még nem olvastátok a sorozatot, akkor szívből ajánlom, hogy azonnal vágjatok bele ebbe a hatalmas kalandba! Lányok és fiúk ugyanúgy fogják szeretni, közös esti olvasmányként is működik, de nagy élmény lehet a gyerekeknek, mint első önálló regény. Ha pedig már megvan nektek az első három kötet, akkor mindenképp csapjatok le a negyedik részre!
