Bátorságról és szeretetről haladóknak
J. K. Rowlingot valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: a Harry Potter-sorozat világszerte ismertté tette a nevét, és most már elmondhatjuk azt is, hogy felnőtt a történetein egy generáció. Durva, igaz? Idén ősszel egy igazi karácsonyi meseregénnyel jelentkezett, amit már nagyon-nagyon vártunk, és láthatóan ti, olvasók is, mert őrületes ütemben fogy! Ismerjétek meg A karácsonyi malacot Bertók Eszter ajánlójából!
Rowlingtól már megszokhattuk, hogy a könyveinek sajátos hangulata, mély, sokrétű üzenete van, talán ennek is köszönhető, hogy minden generációt el tud érni. Ez is ilyen kötet, és amikor fogalmazgattam magamban, mit szeretnék írni róla, akkor komolyan gondolkodóba estem az életkori besorolását illetően. Hivatalosan 7 éves kortól ajánlott, amivel alapvetően egyet is értek, de a dédimamának is megveheted ajándékba, mert számára is hordoz majd értéket.
A karácsonyi malac egyértelműen az egyik legjobb meseregény, amit valaha olvastam. Kicsit nehéz is róla írni, annyi érzelmet váltott ki belőlem, és nagyon fontosnak tartom azt is, hogy véletlenül se lőjem le a sztorit, mert én is csak a fülszöveget ismertem, amikor a kezembe került, és egészen varázslatos élmény volt így olvasni.
Aki látta és szerette a Toy Story-t, az akár abba is hagyhatja a cikk olvasását és kosárba teheti a könyvet, mert garantáltan imádni fogja!
Természetesen nem egy Toy Story-koppintásról van szó, de ebben a kötetben is főszerepet kap a gyerekek játékokhoz fűződő viszonya. A kötet főszereplője, Jack hétéves, és a legeslegjobb barátja a plüssmalaca, Püsmac.
Megható és nosztalgikus élmény felnőttként olvasni arról, hogy mi mindenen segíthet át egy ismerős illatú tárgy, ami az egész addigi életünkben velünk volt. Jack számára azért is fontos Püsmac, mert az életében bekövetkező hatalmas változások cunamijában ő jelenti számára az állandóságot. Karácsony estéjén azonban Püsmac eltűnik: Jack hatalmas veszekedésbe keveredik morcos mostohanővérével, aki dühében kidobja az autópályán a kocsiból a kismalacot.
Ezen a ponton talán neked is eszedbe jutott egy tárgy, amihez ragaszkodtál, de elveszítetted. Nekem legalábbis biztosan. Jack is kap Püsmac helyett egy ugyanolyan plüsst, akit Karácsonyi Malacnak hívnak, de ez csak méginkább emlékezteti arra, mennyire szerette a saját kopott, megszürkült, csonka fülű, ismerős szagú kismalacát.
Karácsony estéjén azonban minden megtörténhet, és meg is történik: Jack tárgyai életre kelnek, és kiderül az is, hogy nincs minden veszve, Karácsonyi Malac el tudja kalauzolni Jack-et az Elveszettek Birodalmába, hogy megmentsék Püsmacot. Viszont ez egy szörnyűségesen veszélyes kaland, hiszen aki gonosz Veszejtő karmaiba kerül, annak örökre vége. Az Elveszettek Birodalmát olyan fantasztikusan felépítette Rowling, ahogy azt csak ő tudja. Egy komplett világot teremtett, ahol az elveszett tárgyak és érzések laknak. Valószínűleg a másfél éve elveszett hajgumid is ott van, csak szólok.
Innentől nem is spoilereznék, mert amúgy sem tudnám visszaadni a hangulatát, de annyit mondhatok, hogy A karácsonyi malacegy vérbeli kalandregény: olyan izgalmas, hogy lerágod a körmöd és olyan fordulatok vannak benne, hogy nem bírod abbahagyni.
A mesének számomra két fontos üzenete volt: az, hogy a szeretet tényleg minden akadályt legyőz, és az, hogy a veszteség az élet fontos része.
És mást nem is mondok, csak hogy olvassátok el ezt a könyvet. Tényleg. És éljétek meg az összes érzelmet, amit kivált belőletek: sírni fogtok, mert néha szomorú, és sírni fogtok, mert a végén mindig minden jóra fordul.
Bertók Eszter ajánlóját olvastad.
