Ahol Babaróka és Kicsimackó találkozik
Téged is elvarázsoltak a Kicsimackó és a Babaróka könyvek kedves, szeretetteli illusztrációi? Ugye te is legszívesebben beleugranál ebbe a békés, biztonságos, mégis izgalmas és kalandokkal teli világba? Akkor kattints, és ismerd meg Egri Mónikát, a kötetek rajzolóját!
A gyerekek és szülők szívébe a Babaróka sorozattal egy szempillantás alatt loptad be magadat. Miként kezdtél el gyerekkönyveket illusztrálni, és hogyan jutottál el Babaróka karakteréig?
Azt hiszem, az én példám nem teljesen szokványos, mert sehol sem tanultam az illusztrálást, abszolút amatőr módon kezdtem el az egészet. Egy Expressz-hirdetésben illusztrátort kerestek, én pedig jelentkeztem rá. Kellett néhány próbarajzot is készíteni. Az esélytelenek nyugalmával küldtem be a rajzokat, végül engem választottak ki a feladatra. Azóta rengeteg könyvet illusztráltam, többféle stílust kipróbáltam és próbáltam közben fejleszteni magam.
A Babaróka volt az első pagonyos könyvem, nagy lendülettel vetettem bele magam a rókavilágba. Ami valójában inkább embervilág, de róka szereplőkkel. Először akvarellben gondolkodtam, de valahogy erősebbeknek láttam a gépen készült rajzokat. A színeket fakónak éreztem a papíron, és mivel kicsiknek készült a könyv, úgy gondoltam, ütősebb lesz a gépi változat. Igaz, ez a megoldás sokkal aprólékosabb, időigényesebb.
Rendeld meg itt a Kicsimackót és a Babaróka sorozatot!
Ki volt a kedvenc szereplőd, akit megrajzoltál?
Ez is biztosan közhely, de mindig az épp aktuális szereplő a kedvencem. Persze Babarókát nem nehéz szeretni, mert eleve egy dekoratív állatkáról beszélünk, pláne, ha még baba is a szentem. Kicsimackó pedig igazi rosszcsont kismackó, akiben már valamelyest saját jövőmet is láttam, vagyis inkább a jövőbeli kisfiamat.
Ez a két világ nagyon is emberi világ, és bevallom, rajzolás közben számtalanszor jutottak eszembe a barátaim gyermekei, volt, hogy segítséget is kértem, ha megakadtam egy-egy képnél. Mert én például még nem ismerem egy óvodáskorú gyermek életét, belső világát, vagy hogy épp milyen mintás pizsit rajzoljak neki.
Hogyan zajlik az alkotás, miként születik meg egy szereplő és a környezete? Milyen technikával dolgozol?
Az alkotás természetesen mindig a szövegolvasással- megértéssel kezdődik, és próbálok odafigyelni a legelső képekre, amik felvetülnek bennem. Amennyire tapasztalom, tényleg mindig az első benyomás a legjobb, van, hogy hatalmas vargabetűk után jutok vissza a legelejére. Az első Babaróka karaktervázlatait még papírra rajzoltam, akvarellel, színes ceruzával. Egyébként én azokat is szeretem nagyon. Most már viszont mindent a gépen rajzolok. Hiányzik is már a kézi technika nagyon. Imádtam anno tussal festeni, pl a Fahéjas kert is azzal készült. Nagyon várom, hogy hasonló projektek is rám találjanak megint.
Tudj meg többet Kicsimackóról!
Egri Mónika illusztrációjaHogyan született meg a Kicsimackó című mesekönyv vizuális világa?
A Kicsimackónál már első olvasatra is az ugrott be, hogy bármennyire is modern a szöveg, a szereplők mai környezetben élnek, például autóval utaznak, ezek mégis klasszikus mesék. A feladat tehát adott volt: klasszikus, medve kinézetű medvéket kellett rajzolnom. Kicsi szemekkel, nagy, mackós testalkattal. Persze ruhában.
Szerettem volna kézzel festeni, akrillal vagy akvarellel, de sajnos a kisfiam mellett ezt képtelenség megvalósítani. Két éves múlt, szerencsére minden érdekli, így a rajzok is, amik nagyszerűen tépkedhetők, gyűrhetők és továbbrajzolhatók szerinte. Mivel egyelőre nincs egy külön szobám, ahol alkothatnék, és biztonságba helyezhetném a rajzokat egy kisördög elől, így marad továbbra is a számítógépes változat. Próbáltam olyan ecseteket keresni, amelyek a legközelebb állnak egy ceruzás-krétás látványvilághoz.
Kicsimackó figurája volt a legelső, amin dolgoztam. Rengeteg medvefotó brummog már a gépemen, ezekből keresgéltem mackó karaktereket.Többféle változatot is készítettem. Semmiképpen nem akartam nagyon gejl figurát, de mindenképpen fontos volt, hogy szerethető legyen. Végül sok vázlat, és egy kedvenc, valódi mackófotó után után született meg ez a nagyfülű változat. Mackómamát gyorsabban sikerült megrajzolnom, ő szinte elsőre készen volt, csak a ruháin és a színein gondolkodtam többet.
A mesék jórészt a házon belül történnek, fontos volt a megfelelő enteriőr kialakítása is. A házat úgy képzeltem el, mint egy kis angol vidéki házacskát. Én amúgy is odavagyok ezért a kissé ódon stílusért, ahol az idő megállni látszik, szinte hallani a szú percegését a nehéz szekrényből, vagy ujjaink alatt érezzük a régi fotel bársonyos puhaságát. Mackómama ezért is kapott egy kényelmes, zöld bársonyfotelt a kötögetéshez. Fontos volt még, hogy szép, lágy fényeket csempésszek a rajzokba, ezáltal is valamennyire visszaadva azt a puha biztonságot, ami a mackócsaládot átöleli.
Egri Mónika illusztrációjaMi az, amit szeretsz benne, kik voltak a kedvenc szereplőid vagy jeleneteid?
Mackómamát különösen megkedveltem. Ő egy nagyon jóságos anyuka, és felettébb bölcsen neveli kisbocsát. Mackópapa nem sok mesében tűnik fel, de az tisztán érzékelhető, hogy ő is odavan Kicsimackóért. Mindketten türelmesek, elfogadóak és adott helyzetben kreatívak is.
Amit nagyon szeretek ezekben a mesékben, az a szeretetteljes érzés, amitől egy család valóban családként működik. Sokféle szituációt látunk, amelyek sokszor bosszantóak, mint például, amikor Kicsimackó legombolyítja és összekuszálja Mackómama fonalát. Nagyon tetszik, ahogy Mackómama (vagy ha úgy adódik, Mackópapa) a helyzeteket kezeli. Nincs hangos szó, kiabálás, megszégyenítés, büntetés. Szeretetelvű nevelést látok az összes mesében, és mindegyik végén azt éreztem, na, milyen jó, lehet így is csinálni! Mivel én nem ebben a szellemben nevelkedtem, nagyon tudom értékelni, ha egy családban valódi szeretetet és összetartozást látok.
Egri Mónika illusztrációjaVolt kedvenc meséd vagy rajzod?
Persze, több is volt. Az egyik a Lopika mese, amiben Kicsimackó elcsen két pénzérmét Mackómama pénztárcájából. Szeretem, ahogy Mackómama reagál a csínytevésekre. Nem csinál nagy hűhót mindenből, de megfelelően szigorú, ott, ahol kell. A Sárkánymamában ügyesen oldja meg, hogy végre pihenhessen egy kicsit, és Kicsimackó se unatkozzon addig.
Az is fantasztikus, ahogyan a család tagjai egymással beszélgetnek. Kicsimackó egy igazi örökmozgó, örök kérdező bocs, de a kérdéseire mindig kap megfelelő válaszokat. Némelyik mese szinte már-már tanmese az én szememben.
Kedvenc rajz? Szerettem a Nagymama mesét is rajzolni, vagy a tappancsosat, a krokodilost, a sárkánymamásat, az esernyőset... ááá, igazából az egész könyvet ajándék volt végigillusztrálni. Talán a könnyedebb stílus, vagy a szellősebb színek miatt, de viszonylag gyorsan készen is lettem vele.
Kik a te kedvenc, inspiráló illusztrátoraid?
Rengeteg van, szinte függő vagyok, szabadidőmben is órákat vagyok képes mások munkáit böngészni. Az abszolút világklasszis nekem Rebbecca Dautremer, ő már annyira jó, hogy félelmetes. Nem tud hibázni. Minden alkotása kivétel nélkül tökéletes. Ő az, aki az én szememben a csillagos ég, míg jómagam a porszem a fűben.
Nagyon szeretem Fiep Westendorp rajzait is. A Babarókát is az ő világa ihlette kicsit. Ha megakadok egy rajznál, mindig belelapozok a Fiep nevű mappámba, az mindig segít továbblendülnöm. Ő érdekes módon ábrázolja zseniális figuráit, akiket úgy helyez el el a térben, hogy valójában síkban vannak. A színvilága is csodálatos, épp annyira színes, telített és kontrasztos, hogy a szemnek barátságos, de feltűnő és emlékezetes legyen. Egészen elképesztő, és szerencsére igen gazdag az ő munkássága is.
De tényleg rengeteg kedvencem van, pl Marco Somá, Daniela Volpari, Júlia Sardá, Wiebke Rauers, és akadnak olyanok is, akik egészen másféle stílust képviselnek, mint pl Beatrice Alemagna vagy Victoria Semykina. Mind-mind zseniális művészek.
Min dolgozol most?
Most egy karácsonyi Babaróka könyvön dolgozom. A szöveg csodás, mint mindig, próbálok méltó lenni hozzá. Lehet, kicsit túl is bütykölöm, hogy minél karácsonyibb, otthonosabb legyen
Ha bármit választhatnál, mit illusztrálnál teljes szabadsággal a legszívesebben?
Romhányi Szamárfülére mindig is fájt a fogam, bár belátom, ez így egy mondatban kissé bizarr képzavar. De egészen őszintén? Szeretnék végre saját könyveket is, amiket én írok, és rajzolok is egyben. Mindig az a legszabadabb, mert ott a szöveggel együtt jönnek a képek is, vagy fordítva, plusz nincs bennem drukk, hogy meg tudok-e felelni adott író színvonalának, igényeinek?
Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? Miket tervezel a nyárra?
Két éve nem ismerem azt a fogalmat, hogy szabadidő, de emlékeimben úgy él, hogy szerettem kirándulni, leülni egy tó partjára, álmodozni, nagyokat aludni, kutyákkal játszani, új embereket megismerni, átbeszélgetni az éjszakákat ketten vagy sokan, világot megváltani, de legalábbis megpróbálni. De most legtöbbször csak szeretném átaludni az éjszakákat. Ezen a nyáron talán sikerül kettőt-hármat megvalósítani a fenti listáról. Ha kutya is lesz benne, már jó nyaram lesz.
