De hát hogy lehet folyton nyugton maradni?
Igaz Dóra legújabb mesekönyve, az Ádám és a dzsúdó egy igazán különleges terepre kalauzol el minket: megismerhetjük a dzsúdó világát!
Talán sokan tudjátok, hogy van ennek a könyvnek egy “tesója” is, a Kata és a balett. Sok szempontból összetartozik ez a két történet: két gyerek megtalálja a számára tökéletes sportágat, ráadásul mindketten olyat, amire egyáltalán nem számítottak.
Ádám és a dzsúdó
“De hát hogy lehet folyton nyugton maradni?”
Ez Ádám életének legnagyobb kérdése. Nagyon jó tanuló, mindig minden házija készen van, mégis szinte mindennaposak a beírások az ellenőrzőjében. Futkározik a folyosón, belebeszél a matekóra közepébe, nem tud nyugton ülni.
Ádám aktivitás iránti igénye nem csak a tanító nénijének okoz fejtörést, a szülei sem tudnak lépést tartani vele. Állandó feszültségeket szül, hogy a kisfiú folyton csinálni szeretne valamit, és egyetlen percig sem képes a fenekén ülni. Ismerős helyzet, ugye?
Aztán egy napon tudomást szerez a dzsúdó nevű sportágról, aminek a lényeg, hogy küzdeni és győzni kell. De hiszen ezt neki találták ki!
Győző bácsi, az edző nagyon másmilyen felnőtt, és nagyon eltérő a felfogása az életről, mint amihez Ádám hozzászokott. A dzsúdóórán azt tanítja, hogy sokkal fontosabb, hogy jól érezzük magunkat és a folyamatos fejlődést tartsuk szem előtt, mint hogy mindenáron nyerjünk. A dzsúdó összetett szabályrendszere elbűvöli a kisfiút, lelkesen veti bele magát a japán szakszavak elsajátításába is.
Endrődi Kata illusztrációjaAz edzések nem várt hatással vannak Ádám életére, és szép lassan rájön, hogy a sport nem csupán a mozgás öröméről és a győzelem hajszolásáról szól, hanem egy egészen új életfilozófiát is nyerhet vele. A kitartás, az elhivatottság olyan fogalmak, amik az ő életének eddig nem voltak szerves részei.
Példának okáért az első edzés után, amikor megtudja, hogy a fekete öv annak a jele, hogy igai profi dzsúdóssal van dolgunk, nemes egyszerűséggel kicseréli saját fehér övét egy feketére. Győző bácsi szerencsére megértő szigorral terelgeti a kisfiút, aminek eredményeképp Ádám az első versenyén már igazi sportolóként vesz részt, aki nem csupán saját pillanatnyi sikerét tartja szem előtt, hanem örülni tud csapattársai győzelmének is.
Ha egy gyerek, aki eddig nem találta a helyét, rálel arra a közösségre, ahol otthon érzi magát, csodálatos változásokra és eredményekre képes! Ádám meséje inspiráló lehet minden kissé elveszett, de energiában dúskáló gyerek számára, hogy keresse az új kihívásokat és lehetőségeket!
Itt tudod kosárba tenni a könyvet!
Kata és a balett
Igaz Dóra a Kata és a balett című meseregényében nemcsak azokat a sztereotípiákat bontja le, melyek oly sok gyerek – és felnőtt – fejében is élnek a balettművészetről, de a gyerekek testképével, társadalmi és nemi szerepeivel is segít barátságot kötni.
Kata vagány kislány, aki nem igazán szereti az olyan “csajosnak” mondható dolgokat, mint a rózsaszín szín, a pörgős szoknya, a simára fésült haj vagy a flitteres, csillámos díszítés. Kata imád gyerek lenni, hintázni, homokozni, és azt sem bánja, ha eközben kócos lesz a haja. Legjobban mégis a szerepjátékokat kedveli. Élénk fantáziájával szeret hatalmas varázslók, tündérkirálynők és mindenféle varázslatos világok szereplőinek bőrébe bújni. Akkor érzi legjobban magát, ha társat is talál a játékhoz.
Blanka éppen az ellentéte Katának: kedvenc színe a rózsaszín, imádja a tüllszoknyát, és mindig gubancmentes konty díszíti a feje búbját. Blanka balettórára is jár, amire hatalmas kötelességtudattal készül. Valami mégis összetartja a két lányt, a különbözőségük ellenére is.
Kata számára a balett igazi mumus: mindent megtestesít, ami számára nem bír értékkel – legalábbis ezt gondolja, egészen addig, míg mélyebb ismereteket nem szerez a balettművészet világáról Blanka kedves oktatójától. 
Endrődi Kata illusztrációjaA tanár néni (aki maga is nadrágban szeret táncolni, és a haja sem mindig tökéletes) megmutatja Katának, hogy a balett mindazon eszközöket előszeretettel alkalmazza, amiket Kata is használ szerepjátékai során. A balett nem kötődik nemhez, korhoz, testalkathoz, az igazi lényege a színház célkitűzéséhez hasonlatos: hogy megtanulj a testeddel érzéseket, hangulatokat átadni, és bizonyos esetben a néző elméjében történetté – vagy történetrészletté – összeálló egységet létrehozni.
Igaz Dóra a balett világán keresztül rámutat, hogy már óvodás korban megkezdődik a testünkkel kapcsolatos sztereotípiák felállítása, és ez bizony sok negatív következménnyel járhat. A gyerekek körében is előfordul, hogy ezzel összefüggésben valakit megkülönböztetés ér, bizonyos szerepekből kirekesztik, vagy akár a gyerek saját maga vonja ki magát a vágyott közösségekből, szerepekből a társadalmi elvárások miatt, melyek már a legkisebbek körében is kifejtik hatásukat.
