Erna Sassen: Nem vagyok elég
Újabb kötettel bővült a Tilos az Á könyvek Vészkijárat-sorozata! Ezek a könyvek kemény témákat dolgoznak fel, láthatatlan problémákról szólnak és talán segítenek megtalálni a vészkijáratot az adott helyzetből. Erna Sassen legújabb magyarul megjelent könyvének középpontjában a tanár-diák viszony áll. Olvassátok el Pál Mónika pszichológus utószavát!
A regény komoly kérdéseket vet fel, és biztos, hogy a legtöbb olvasó még napokig vagy hetekig gondolkodni fog azon, mi is az, ami történt, ki idézte elő a helyzetet. Lehet-e egyáltalán egy diák szerelmes a tanárába? Létrejöhet-e tanár és diák között kiegyensúlyozott, egyenlő szerelmi kapcsolat? Hibás volt-e Tess azért, ami történt?
Könnyen lehet az az olvasó érzése, hogy Tess szerelmes volt a tanárába, P-be, és tényleg le akart feküdni vele, amellett, hogy a bosszúállás is hajtotta. Ez részben igaz, ugyanakkor a szerelem egyoldalú, a „kapcsolat” egyenlőtlen volt: P kihasználta a lányt. Tess jutalomként élte meg, hogy a jó fej drámatanár őt választotta asszisztensének, és egyre több feladatot adott neki, végül csókolózott vele. A lány őrlődött is közben, és érezte, hogy valami nincs rendben, de nem tudta vagy nem merte megfogalmazni magának, hogy a csókolózás már egyáltalán nem fér bele egy tanár-diák viszonyba.
Itt rendelheted meg a regényt!
Ami köztük történt, az akkor sem lett volna rendben, ha egyidősek lettek volna, és mindketten felnőttek. Így viszont, hogy a férfi a lány tanára volt, a terhes barátnőjét csalta meg Tess-szel, ráadásul arra is használta őt, hogy rázúdítsa a problémáit, több szempontból sem volt elfogadható. Itt valójában szexuális (és érzelmi) visszaélésről van szó. A lány érezte ezt, a fejében többször megszólalt a vészcsengő (például amikor azt tapasztalta, hogy állandóan végig kell hallgatnia P unalmas monológjait), de nem hallgatott a belső hangjára.
Biztosan vannak, akik a könyvet olvasva nem értik, hogy a lány miért ment bele ilyen megalázó helyzetekbe, és a legszívesebben rászólnának, hogy ne csinálja, ne találkozzon a férfival. Tess viszont össze volt zavarodva és nem tudott tisztán gondolkodni, nem volt képes megvédeni magát. Kívülről mindig sokkal könnyebb megmondani, milyen helyzetben mit kellene tenni, mint belülről: aki része egy ilyen kapcsolatnak, az érzelmileg bevonódik, ezért nem lát tisztán. P lelki szemetesládának használta Tess-t, együttérzést ébresztett benne, majd megalázta; végül kihasználta, hogy a lány vonzódik hozzá. Elérte, hogy Tess jutalomnak érezzen minden vele töltött percet, és elnyomja magában a kétségeit. Egy olyan karizmatikus tanár, mint P, gond nélkül manipulálhat egy kiszolgáltatott kamaszlányt.
Tess könnyen válhatott áldozattá. A kamaszkor önmagában is egy nehéz időszak: rengeteg testi-lelki változással jár. Emiatt nagyon fontossá válik a külső elismerés vagy az, hogy valaki milyen csoportba tartozik: befogadják-e a többiek, elég menő lehet-e. Tess ráadásul már kiskorában átélt egy hatalmas traumát, amikor az apja egyszer csak eltűnt az életükből. Nem igazán volt olyan ember az életében, akihez fordulhatott volna, hiszen a barátai neki panaszkodtak, őt pedig nem hallgatták meg. Ugyanakkor kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogyan lehet segítséget kérni és elfogadni, így azt sem tudta elmondani, hogy neki mire lenne szüksége.
Talán a legerősebb érzelem, amit Tess átélt, a szégyen. Szégyellte magát és bűntudata volt amiatt, hogy felhívta otthon P-t, és saját magát hibáztatta, amiért a férfi hosszú ideig nem kereste őt. A tanárnak nagy szerepe volt abban, hogy a lány ezt érezte, hiszen ő hitette el vele, hogy nem cselekedett helyesen. Nem ismerte el saját felelősségét, pedig egy tanár-diák viszonyban még akkor is a felnőttnek kell nemet mondania és figyelnie a határokra, ha a diák közeledne felé. Tess-re egyébként is jellemző, hogy negatívan látja önmagát, és minden teljesítményét lekicsinyli.
A legfontosabb kérdés nem az, hogy Tess miért tette, amit tett, hanem hogy hol voltak a felnőttek, miért nem segítettek neki. A lány anyja nem értette, hogy mit akar Tess egy nős férfitól, a mentora pedig úgy gondolta, hogy pihenésre, stresszmentes környezetre van szüksége. Senki nem vette észre, hogy Tess kisebb depresszión ment keresztül, amikor nem találkozhatott P-vel – nem tudott koncentrálni, nehezére esett kikelni az ágyból. Valójában egyfajta gyászfolyamat zajlott le benne, hiszen beleszeretett valakibe, aki bántotta, kihasználta őt, és magára maradt a rossz érzésekkel. Mivel nem kapott segítséget, nem is volt lehetősége feldolgozni a traumát, ami így valószínűleg sokáig hatással lesz majd a viselkedésére, a későbbi kapcsolataira.
Minden krízistől, nehéz helyzettől nem lehet megkímélni a kamaszokat, de a hozzátartozók és a tanárok is sokat tehetnek azért, hogy az ilyen eseteket meg lehessen előzni. Tessben rengetegszer felmerült, hogy nincs rendben az, ahogyan P viselkedik vele, de mivel nem kapott kívülről megerősítést, nem hallgatott saját magára. Ha egy szülő empatikus, támogató a gyerekével, és kiskorától figyel rá, akkor a kamasz nagyobb eséllyel fogja beavatni őt az életébe. Ha a szexuális felvilágosítás nemcsak arról szól, hogyan kell védekezni, hanem arról is, hogy milyen egy kölcsönös, egyenlő párkapcsolat, és hogyan állhatunk ki magunkért, akkor kevesebben fognak úgy járni, mint Tess.
Hogyan veheti észre egy kamasz, hogy egy osztálytársát trauma érte? Ilyenkor általában megváltozik az érintett viselkedése, jellemző, hogy nem tud olyan jól koncentrálni az iskolában, romlik a teljesítménye, fáradtabb; az addig vidám és nyitott ember zárkózottá válhat. Vagy éppen ellenkezőleg: aki introvertáltabb és félénkebb volt, az lehet, hogy hirtelen bulizósabb lesz, több alkoholt iszik.
Amikor már megtörtént a baj, az segít, ha a rokonok, ismerősök odafigyelnek a tizenéves viselkedésére, és türelmesen meghallgatják őt. Nem osztogatnak tanácsokat, nem erőltetik, hogy „szedje össze magát”, hanem együtt éreznek vele és segítenek átélni az érzelmeit. Semmiképpen sem szabad azt mondani, hogy a lány a felelős a történtekért vagy azt firtatni, hogy miért csinálta, miért találkozott a férfival és miért nem szakította meg a kapcsolatot. Ehelyett az segít, ha a felnőttek és a barátok, osztálytársak is megkérdezik, hogy érzi magát, és hagyják, hogy beszéljen arról, ami történt, anélkül, hogy faggatnák. Normális, hogy az áldozat szomorú, dühös, frusztrált, és hagyni kell, hogy átélje az érzelmeket, például kisírja magát. A „semmi baj”, „nem kell sírni”, „ne gondolj rá” nem segít, a meghallgatás és egy-egy ölelés igen. Ha saját magát hibáztatja és szégyent érez, érdemes megnyugtatni és elmondani, hogy nem ő a felelős a történtekért.
Érdemes megkérdezni a kamasztól, hogy mit szeretne, mire van szüksége, ahelyett, hogy eldöntjük, mi lenne jó neki. Lehet, hogy néha egyedül szeretne lenni, máskor meg társaságban: a lényeg az, hogy támogassuk őt ebben. A bántás, a visszaélés többek között azért jelent traumát, mert az elkövető kiveszi az áldozat kezéből a saját élete feletti kontrollt. Ezért is fontos, hogy ő maga dönthesse el, mit szeretne csinálni. Semmiképpen se legyen elsődleges, hogy jól teljesítsen az iskolában, hiszen nehéz ilyen állapotban a tanulásra koncentrálni. Végül, ha úgy tűnik, hogy szükség van rá, érdemes szakmai segítséget kérni, pszichológushoz fordulni.
Magyarországon a beleegyezési korhatár 14 év (Hollandiában ez 16 év), tehát aki elérte ezt az életkort, azzal lehet szexuális tevékenységet folytatni. Ha az idősebb fél elmúlt 18 éves, a fiatalabb pedig 14 és 18 év közötti, akkor a szex jogilag nem büntethető, viszont mindenképpen problémás, főleg abban az esetben, ha a fiatalabb fél függő viszonyban van az idősebbtől. Tipikusan ilyen helyzet, amikor egy tanár a diákjával létesít kapcsolatot, ezért az ilyen eseteket komolyan kell venni, és a tanárt felelősségre kell vonni. Fontos ez azért, hogy másokkal ne történhessen hasonló, és azért is, hogy az, aki átélte a traumát, lássa, mások szerint sincs rendben, ami vele történt. Ez a „társadalmi igazságtétel” is szükséges ahhoz, hogy a történteket fel lehessen dolgozni, és az áldozat később képes legyen egyenlő kapcsolatok kialakítására.
Pál Mónika, pszichológus
Ismert meg a Vészkijárat-sorozatot és a Tilos az Á Könyveket!
